Mire az unió felszabadította a röghöz kötésből a Magyarországon hosszú sorban állásra kényszerített betegeket, addigra egyúttal sikerült is annyi akadályt rakni az útjukba, hogy aligha indul meg az ellátatlan magyarok kiáramlása a környező országok kórházaiba. De várhatóan ide sem özönlenek majd a külföldi betegek. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a magyar betegek külföldi kezelésére mindössze egymilliárd forintot különített el, ráadásul az egészségügyi kormányzat nem titkolt célja, hogy ezt az összeget inkább a hazai várólisták rövidítésére költené.

Az Európai Unióban október 25-én lépnek életbe azok jogszabályok, amelyek megnyitják a határokat a tagállamokban a betegek szabad vándorlása előtt. A szakemberek egybehangzó jóslata szerint szinte biztosan nem lesz káosz, elmarad az ellátás biztonságát veszélyeztető roham. A betegeknek ugyanis hiába lesz joguk az idegen országbeli ellátások eléréséhez, az ehhez kapcsolódó pénzügyi korlátok megmaradnak. Európa-szerte él ugyanis az a fő szabály, hogy egyetlen ország közfinanszírozott egészségbiztosítójának működése sem kerülhet csődveszélybe azok exodusa miatt, akik a nemzeti várólisták hosszától kétségbeesve külföldön keresik a gyógyulás lehetőségét.

Kérik a következőt?

Az egyik fontos korlátozás, hogy a kis összegű, 4500 forint alatti külföldi beavatkozások, a gyógyszer és gyógyászati segédeszközök díját eleve nem térítik meg, míg a költségesebb, nagy értékű műtéteket az OEP előzetes engedélyéhez kötik. Aki tehát elunná a csípőprotézisre, a szürkehályog- vagy gerincműtétre való hosszas várakozást, és találna egy határon túli, de gyorsabb beavatkozást ígérő lehetőséget, ám nem akarja saját zsebből fizetni annak költségeit, csak azt követően utazhat, ha arra engedélyt kapott az OEP-től. Az egészségbiztosítónak a kérelem benyújtása után 55 napja van a válaszadásra. Ezalatt nemcsak azt ellenőrzik, hogy a kérelem eleget tesz-e a jogszabályban előírt formai követelményeknek, hanem azt is, hogy orvosilag indokolt-e, továbbá valóban elérhetetlen-e idehaza a beteg kérelmében megjelölt ellátás. Okoz-e például visszafordíthatatlan egészségkárosodást a betegnek a hazai várólistán való sorállás. Ha igen, akkor vajon nincs-e olyan hazai közintézmény, amelynél rövidebb a sor, és vállal a területén kívülről is beteget. Ha van, akkor az OEP oda közvetíti ki a pácienst. Ha az illető ezt nem fogadná el, akkor nem számíthat a külföldi ellátás költségeinek megtérítésére.

Az engedély nem tagadható meg szokatlan, ritka betegségek esetén, ha a külföldi kezelésnek jobb a gyógyulási esélye, mint ha idehaza látnák el a beteget. A szolgáltatás egyébként valamennyi uniós országban a helyiekkel azonos feltételek mellett és csak közfinanszírozott kórházban vehető igénybe. A költségeket a magyar biztosító utólag téríti meg, de mindenki csak akkora összegre számíthat, amennyit az adott ellátásért itthon is fizetnie kellett volna. Az egészségbiztosítóval való elszámolás további feltétele, hogy az eredeti külföldi számlát, a zárójelentést és ezek hiteles fordítását, a számla kifizetéséről szóló igazolást, a beutalót 30 napon belül meg kell kapnia a finanszírozónak. Az utazási és a fordítási költséget a betegnek kell zsebből állnia.

Mindebből látszik, hogy a nagyon ritka kivételektől eltekintve a magyaroknak nem éri majd meg a határokon túlra menni gyógykezelésre. Hasonló okokból a külföldieknek sem lesz különösebb okuk magyar kórházakba jönni. Esetükben az egyik fő szabály, hogy a várólistán nem előzhetnek, azaz hiába találnak megfelelő kórházat, be kell állniuk a magyar betegek mögé a sor végére. Továbbá nem várhatják el azt sem, hogy az anyanyelvükön kommunikáljanak velük.

Az a korábbi feltételezés is megdőlni látszik, hogy a magyar egészségügy „olcsósága” miatt árasztanának el minket a külföldiek. A német vagy az angol beteg számára az alacsony ár nem érték, hiszen az ellátásért nem ő, hanem a nemzeti biztosítója fizet, és csak annyit, amennyit egyébként otthon is térítene. Így például hiába számítanak a magyar fürdők a gyógyúszásra érkező német betegek áradatára, mert ha Németországban ez az ellátás nincs benne a szolgáltatási csomagban, itt sem vehetik igénybe közpénzen. Az uniós betegek ellátása ráadásul a hazai kórházak számára sem túl vonzó, hiszen nem kérhetnek több pénzt az ellátásukért, mint amennyit az OEP a magyarok után fizet.