A kormány eredeti előterjesztésében az szerepelt, hogy a „lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék birtokbavétellel a közszolgáltató tulajdonába kerül”. Ezzel nem is lett volna semmi baj – fogalmazott kérdésünkre Magyar György ügyvéd –, mert csak egyértelművé tette: ha a hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalkozás elvitte a lomokat, azzal mindjárt tulajdonjogot is szerzett azokra. Más kérdés – tette hozzá –, hogy ha egy dolognak a polgári törvénykönyv (Ptk.) szerint nincs gazdája, azt bárki birtokba veheti, aki megtalálja.

Amit a lakók kidobnak, a közterület-fenntartó tulajdonává válik. Legalábbis a jogszabály szerint

Ennél azonban nagyobb baj történt: három fideszes és egy KDNP-s képviselő egyéni módosító indítványt nyújtott be, amely szerint a „lomtalanítás során közterületre kihelyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi”. Sőt, a politikusok előterjesztése alapján ezt a szabályozást a parlament a közterületi szemétgyűjtő edényekre is kiterjesztette. Tehát nemcsak a lomisok követhetnek el lopást, hanem mindenki, aki az utcákon elhelyezett kukákban guberál.

Magyar György szerint ez több szempontból is aggályos. Szembemegy egyrészt a Ptk.-nak a tulajdon feletti rendelkezési jogot biztosító szabályaival, hiszen a javairól mindenki lemondhat, és ebben az esetben az elhagyott jószágot birtokbavétel útján bárki megszerezheti. A polgári törvénykönyvben pedig szó sincs arról, hogy egy megtaláló – például a közterület-fenntartó – kitüntetett helyzetbe kerülhetne. Másfelől elég különös, hogy valaki úgy szerezzen bizonyos dolgok felett tulajdonjogot, hogy sejtelme sincs róla, egyáltalán mi került a birtokába.

Ebben a helyzetben legalábbis furcsa lopásnak minősíteni azt, ha egy guberáló egyszerűen elviszi a közterületen talált olyan tárgyakat, amelyekről eredeti tulajdonosuk lemondott –hangsúlyozza az ügyvéd. Ráadásul szerinte bizonyítási és eljárási problémák sora merülhet fel. Mi történik, ha a kidobni szándékozott tárgyakra azonnal lecsap a lomis, és azokat elkéri a tulajdonostól, mielőtt ő az utcára kitehette volna? – teszi fel a kérdést Magyar.

Utóbb szinte reménytelen kideríteni – véli –, hogy az „elkövető” akkor most „meglopta” a közterület-fenntartót, vagy csak ajándékot kapott. Egyszerűbb a helyzet a közterületi kukák esetében: aki azokban guberál, az a jogszabály szerint biztosan „lop”, és ezért –feltéve, hogy ötvenezer forintnál kevesebb a közszolgáltató „kára” – szabálysértési eljárásban legfeljebb hatvan nap elzárás vagy háromszázezer forint pénzbírság szabható ki. De ha „üzletszerűen” követi el valaki ezt a cselekményt – hiszen nap mint nap egyértelműen a haszonszerzés reményében kutakodik a szemétben –, akkor értéktől függetlenül már bűncselekményről van szó. Miközben Magyar szerint nincs meghatározható kár, hiszen a szemetet egyszerűen megsemmisítik, esetleg újrahasznosítják.

A helyzet eljárási szempontból is meglehetősen abszurd – emelte ki Magyar György. Ahhoz, hogy lopás miatt eljárás induljon, meg kell állapítani az okozott kár mértékét. Vagyis: igazságügyi szakértőt kell kirendelni, aki majd nagyjából 150 ezer forintért megmondja, hogy a használhatatlan hűtő, az ócska bútor vagy más háztartási lommennyit ért. Az ügyvéd felhívta a figyelmet arra is, hogy a „lopott” javakat le kell foglalni, és azokat az eljárás befejezéséig meg kell őrizni. Arra a kérdésre, hogy mindez összességében mennyibe kerülhet, és a költségek mennyire állnak arányban a jogalkotó által elérni kívánt céllal, nem tudott válaszolni. Csak sejti: semennyire.

Azt viszont Magyar határozottan kijelentette, hogy a lomizás vagy a guberálás kriminalizálása egy kétségkívül valós társadalmi problémára biztosan nem jelent megoldást. Nem vitatja, hogy jogos a lakossági felháborodás, amikor lomtalanítás idején egy hétig szemétben járnak, de ezt a helyzetet a közterület-fenntartónak kellene megoldania: hatékonyabb szervezéssel – például egyszerre kisebb területek kijelölésével – teremthetnék meg a feltételeit annak, hogy a kihelyezett hulladékot egy napon belül elvigyék. Magyar György leszögezte: a józan észnek ellentmondó – és a jogállamisággal is ellentétes – szabályozással nem kellene kísérletezni.

A lomis házhoz megy

„Vihar egy pohár vízben!” – így kommentálta Hóbor László, a használtcikk-kereskedelemmel foglalkozó Lomi.hu Kft. tulajdonosa, a lomis társadalom egyik szószólója azt, hogy lopásnak számít a lomtalanításkor kihelyezett tárgyak elszállítása. Szerinte elméletileg eddig sem lehetett volna az utcára kitett holmikat csak úgy elvinni, így az a kérdés: átmeneti a hatóságok „nekibuzdulása”, vagy ezután tényleg betartatják a szabályokat? Hóbor László hozzátette: a lomisok egy része, így például ő maga is kifejezetten örülne annak, ha a hatóságok tényleg szigorú rendet tartanának, ráadásul nemcsak a lomtalanítások idején, hanem az év minden napján.

Szerinte ugyanis ma már mind többen akadnak, akik legális vállalkozóként, adófizetőként foglalkoznak a használtcikk-kereskedelemmel, az ő üzletüket pedig rontják a feketén gyűjtögetők, seftelők. Másfelől viszont – jegyezte meg a devecseri vállalkozó – érdemes azt is szem előtt tartani: a legálisan üzletelők, de a feketézők is mindinkább házhoz mennek a lomokért, így egyre kevésbé „értékesek”, keresettek a lomtalanításkor kidobott holmik. Ebből pedig szerinte az következik, hogy azokat a gyűjtögetőket „találják majd meg”, akik nem a haszon, hanem a megélhetés miatt túrják át a szemetet néhány száz forintnyi vasért, alumíniumért. (B. A.)