A nyelvvizsga-követelmények lazítása javítaná a statisztikát
A szakmai szervezetek azonnal tiltakoztak. Közleményt adott ki a Nyelvtudásért Egyesület és a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete is. Álláspontjuk szerint a nyelvtudás ma már alapkompetencia, és a szakma elsajátításához is nélkülözhetetlen legalább egy idegen nyelv ismerete. A hírre az internetes világ is felháborodott: a világhálón kommentelők legfőbb érve az volt, hogy aki felsőfokú végzettséget szerez, az tudjon idegen nyelvet, különösen annak fényében, hogy e követelmény már a felsőoktatásba lépéskor is ismert.
Megnéztük a Klinghammer-féle stratégiát, amiből viszont mi nem azt olvastuk ki, hogy a kormány el kívánná törölni a nyelvvizsga-követelményt. A szövegben a nyelvvizsga kérdésével a lemorzsolódás okait vizsgáló résznél találkoztunk. Elemzésük szerint a magas lemorzsolódási adatok mögött (szakoktól függően a beiratkozott hallgatók 20-40 százaléka nem diplomázik) „részben statisztikai besorolási, definíciós hibák, másrészt pedig olyan jogszabályi előírások húzódnak meg, amelyek mesterségesen generálják a magas lemorzsolódási adatokat”.
Ez egyfelől azt jelenti, hogy a tanulmányai közben szakot váltó hallgató eleve lemorzsolódóként kerül a statisztikába. A jogszabályi előírás pedig a nyelvvizsga-követelményre vonatkozik, a hallgatók egy része ugyanis hiába abszolvál, készíti el a szakdolgozatát, vizsgázik és szigorlatozik le mindenből, a nyelvvizsga hiánya miatt nem veheti át a végzettségének megfelelő diplomát. A stratégia e ponton óvatosan fogalmazva azt ajánlja: ennek okait fel kell tárni, és csak a problémák pontos ismerete után lehet a konzekvenciákat levonni.
A stratégia készítőinek az elmúlt évek „aggasztó statisztikáiból nyilvánvaló, hogy az érintett fiatalok jelentős részének később sem lesz nyelvvizsgája”, vagyis a tanulmányok befejezése után sem szerzi meg azt, így „sohasem lesz diplomája”. A stratégia szerint a probléma nem azoknál a képzéseknél áll fenn, ahol az idegen nyelv ismerete a későbbi szakmai pályafutás szempontjából elengedhetetlen, hanem ahol „az idegen nyelv ismerete az adott szakma gyakorlása szempontjából másodlagos”. Ezek a fiatalok „remekül” elhelyezkednek a munkaerőpiacon diploma nélkül is, és a napi nyolc óra munka mellett már nem jut idejük nyelvvizsgát szerezni.
A dokumentum esélyegyenlőségi kérdéseket is érint a probléma felvetésével: a közoktatásban nem megoldott a nyelvoktatás, sok hallgatónak a felsőoktatás éveiben nincs pénze külön nyelvtanfolyamot finanszírozni. – A felsőoktatásban dolgozó oktatók jelentős része maga is gyatrán beszél idegen nyelveken, előadást, szemináriumot tartani pedig végképp nem tud. Nem csoda hát, hogy nem indítanak kellő számban idegen nyelven folyó képzéseket, noha az hatalmasat lendíthetne a hallgatók nyelvtudásán. Ám ne mentsük fel a diákokat sem a felelősség alól: huszon-akárhány év állt rendelkezésükre, hogy középfokon elsajátítsanak legalább egy idegen nyelvet. Ez nem képtelen elvárás egy jövendő értelmiségitől! Ez lenne a minimum! – boncolgatja Medgyes Péter, az ELTE Angol Nyelvtanárképző Intézetének vezetője a Népszabadság megkeresésére, miért ragadnak be a nyelvvizsga hiánya miatt a diplomák.
Medgyes Péter szerint lehet és van értelme adminisztratív előírásokkal – például a diploma feltételéül szabott vizsgával a nyelveket beszélők számát növelni Magyarországon. De úgy véli, ezt elsősorban nem büntető jellegű adminisztratív eszközökkel kellene elérni, hanem például úgy, hogy olyan, anyagilag is megtámasztott rendeleteket hoznak, amelyekkel föllendíthetnék a fiatalok nyelvtudását. Ehhez persze elszántság kellene a kormányzat részéről, mint ahogy ez az elszántság megvolt Magyar Bálint oktatási minisztersége alatt 2002 és 2006 között.
Az akkor ellenzékben lévő mai kormánypártok csöndben ugyan, de támogatták a miniszter kezdeményezését, ami a Világ – Nyelv programban, mindenekelőtt a 9. évfolyamon bevezetett intenzív nyelvoktatásban öltött testet. Azóta a nyelvoktatásból, mint ahogy az oktatás egészéből is, csak kivontak pénzt. Medgyes Péter szerint a kiút a középiskolai nyelvoktatáson át vezet: ott kellene megszerezni a legalább középfokú nyelvtudást két idegen nyelvből, s erre alapozhatna már a felsőoktatás a szakmai nyelv mélyítésével. A kormányzat részéről azonban nyomaiban sem lehet fölfedezni, hogy valódi változást szeretnének elérni.
Idetartozik, hogy amikor a diákok az utcán tüntettek a kormány felsőoktatást érintő politikája miatt, a miniszterelnök a Kossuth rádió 180 perc című műsorában azt mondta, a felsőoktatási lemorzsolódást öt százalék alá akarja csökkenteni. „Nem szerencsés ugyanis, hogy száz fiatalból 25-30 nem végzi el az egyetemet, főiskolát” – mondta, hozzátéve, hogy „Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy közpénzből képezzen diplomásokat például a németeknek, az osztrákoknak vagy éppen a norvégoknak”. Kétségtelen tény: a nyelvvizsga-követelmények esetleges lazítása javítani fog a statisztikákon. És feltehető az a kérdés is: kell-e jobb röghöz kötés annál, mint hogy a leendő diákok nem tudnak idegen nyelveket?
Húzóerőt jelent a kötelező vizsga
Az Eurostat 2009-es adatfelvételéből kiderül: Magyarországon a felnőtt lakosság 74 százaléka egyetlen idegen nyelvet sem beszél. A 15–29 éves fiatalok között 1998 és 2010 között a nyelvismerettel rendelkezők aránya 42 százalékról 71,6 százalékra emelkedett, a nyelvvizsgával rendelkezőké pedig a korábbi 14 százalékról 30,2 százalékra nőtt. Ennek hátterében a kötelező nyelvoktatás, illetve az egyetemek és a főiskolák felvételi követelményei állnak, amelyek mára már sok esetben nélkülözhetetlenné teszik a nyelvvizsgát.
