Kövér rendeleti kormányzása
Ez valamiféle rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül? – kérdezte az InfoRádióban a műsorvezető, mire Kövér László úgy folytatta: „igen, igen. A második félmondat az kifejezetten fontos, tehát a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül. Nem rendeleti kormányzás igazándiból. A törvényhozásnak a célja, hogy alapvető életviszonyokat szabályozzon. Most az a kérdés, amit el kell majd döntenünk, hogy mi számít alapvetőnek, az alapvető szó alatt mit értünk. Én ma úgy látom, hogy úgy a törvényhozási tárgykörök kijelölése tekintetében – egyes törvények részletessége tekintetében – a magyar törvényhozás túllép az optimálison, az egészségesen. Ez lehet, hogy 90-től ’98-ig indokolt volt, de még ezen éles politikai vitákkal a hátunk mögött is, amelyek lezajlottak az elmúlt három évben, azt mondom, érdemes lenne elszánni magunkat annak érdekében, hogy a parlament nagyobb mozgásteret hagyjon a kormánynak, és ne mindent törvényben akarjon szabályozni, hanem fordítsa az energiáit a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Tehát inkább számoltassa be a kormányt gyakrabban, legyen ebben szigorúbb, hogy azzal a felhatalmazással, amit kapott, hogyan és miképpen élt” – hangoztatta a házelnök.
Kedden kormányközeli források nem is érzékelték, hogy „baj lenne” Kövér László nyilatkozatával, az általunk megkérdezettek azt mondták, „a házelnök nem arra gondolt, mint amit neki tulajdonítanak”, másrészt nemzetközi, brit példákat emlegettek. Az ellenzéki pártok ugyanakkor nehezményezték Kövér kijelentését. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke és Bajnai Gordon, az Együtt–PM szövetség vezetője közös közleményben követelte Kövér lemondását. Szerintük demokráciákban a kormány a parlamentnek felelős, de megdöbbentőnek nevezték, hogy éppen az Országgyűlés elnöke kívánja a kormány jogkörét bővíteni a parlament rovására. „Elfogadhatatlan a törvényhozás elnökétől és egyenesen fenyegető annak a kormányzó pártnak a vezető politikusától, amely párt „az elmúlt három évben már bizonyította: nem riad vissza a hatalom központosításától, a demokratikus fékek és ellensúlyok felszámolásától és a magyar alkotmányosság felfüggesztésétől sem” – tudatták. A Jobbik szerint Kövér Lászlónak a rendeleti kormányzással kapcsolatos hétfőn tett kijelentései azt mutatják, hogy a Fidesz újra népköztársaságot csinálna Magyarországból, ahol a parlament csak „bábként funkcionál” – jelentette ki sajtótájékoztatóján Mirkócki Ádám.
Gulyás Gergely keddi közleményében azzal vádolta az ellenzéket, hogy kiforgatják a házelnök szavait. A Fidesz jogi szakpolitikusa szerint a házelnök kifejezetten kizárta a „rossz ízű” értelemben vett rendeleti kormányzást. A házelnök nyilatkozatában félreérthetetlenül az ellenzéki jogok kiszélesítése, valamint a kormány hatékonyabb parlamenti ellenőrzése mellett foglalt állást, „ezért visszatetszőnek tartjuk azt a hazugságkampányt, amely az ellenzéki miniszterelnök-jelöltben megállapodni képtelen balliberális szervezeteket is közös platformra hozta” – fogalmazott Gulyás.
„Amikor a hülyeség rosszindulattal párosul, annak a pusztító hatása több hirosimai atombombával is felér” – így reagált Kövér László arra, hogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon távozásra szólította fel a házelnöki posztról. Az Echo TV-ben tegnap este nem korrigálta, hanem ismét elmagyarázta az InfoRádióban általa elmondottakat. Megismételte, azért fejtegette a kérdést az Aréna című műsorban is, hogy a törvényhozóknak a végrehajtó hatalom ellenőrzésére több energiája jusson. Idézett egy abszurditásba hajló példát a 90-es parlamenti indulás idejéből az általa megfogalmazott „rendeleti kormányzás” indokolttá tételére, mégpedig a „mikroelektronikai félvezető termékek topográfiai tilalmáról” szóló törvényt. Kövér László szerint időben jött a figyelmeztetés, és egyértelmű, hogy „meg fog ismétlődni a 2002-es mocskos kampány, amit az akkori baloldali ellenzék folytatott”, ez olvasható ki szerinte Mesterházy Attila és Bajnai Gordon viselkedéséből is.
Lövétei István szerint ha az ellenzéket megfosztják a törvényhozói munkától, akkor az utcán folytatódhat a politika
Az, hogy mindent törvényben kell szabályozni, kétszáz évvel ezelőtt kétségkívül alkotmányos követelmény volt – jelentette ki Kövér László felvetésére reagálva Lövétei István alkotmányjogász.
Akkor még érvényesült a hatalommegosztás klasszikus alapelve: a parlament valóban a kormány ellensúlyát képezte, és ahhoz, hogy az országgyűlés a szándékait érvényesítse, az életviszonyok lehető legteljesebb körére kiterjedő törvényeket kellett alkotnia.
A parlamenti kormányzás kialakulása – amelyre az 1830-as években Belgiumban volt először példa – azonban új helyzetet teremtett azzal, hogy az országgyűlési többség vezetője egyben a végrehajtó hatalom feje. Ez Lövétei szerint azt jelentette, hogy a parlament és a kormány közötti személyi összefonódások miatt logikailag is értelmezhetetlenné vált a két hatalmi ág szétválasztása. Az Országgyűlés ugyanis nyilvánvalóan olyan törvényeket fogad el, amelyek minden tekintetben egybeesnek a kormány törekvéseivel – magyarázta. Így csaknem mindegy – tette hozzá –, hogy törvényt hoznak vagy rendeletet alkotnak, hiszen mindkettő ugyanannak a parlamenti többségnek az akaratát fejezi ki. Ezért vitatható Kövér azon kijelentése is, amely szerint a törvényalkotási feladatok jelentős részétől megszabadított Országgyűlés az energiáit a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fordíthatná. Az 1989-es alkotmánymódosítás a korábbi állapotokat hozta vissza – állítja Lövétei –, és beindult a törvénygyártás, amire nem volt semmi szükség. Akkor azonban úgy gondolták, a demokrácia egyik fokmérője, ha mindent magas szinten szabályoznak, de az alkotmányjogász szerint ennek legalább két következménye volt: olyan passzusok is törvényekbe kerültek, amelyeknek rendeletekben lett volna a helyük, ráadásul fellazult a jogalkotási fegyelem.
Akkor tehát a parlament működésének lényegi változását nem ismerték fel: nem az Országgyűlés egésze, hanem csak annak ellenzéke képvisel ellensúlyt a kormánnyal szemben – véli Lövétei.
A kormánypártokkal szemben álló politikusok szerinte ott kapnak lehetőséget arra, hogy a törvényhozási folyamaton keresztül próbáljanak befolyást gyakorolni a végrehajtó hatalom működésére, illetve ismertessék az előterjesztésekkel kapcsolatos véleményüket, s rámutassanak azok esetleges hibáira. Amennyiben az aktuális hatalom úgy dönt, hogy növeli a kormány mozgásterét – valamiféle „rendeleti kormányzást” vezet be –, ettől a lehetőségtől fosztják meg az ellenzéket, hiszen nem vagy alig lesz lehetőség az érdemi vitákra – hangsúlyozza Lövétei. Ebben az esetben a mindenkori kisebbségnek szerinte csak egyetlen lehetősége marad: ki kellene vinni a politikát az utcára, de egészen más a súlya annak, ha a véleményüket csak valamiféle népgyűlésen ismertethetik, a parlamentben pedig legfeljebb napirend előtt kapnak szót.
