'A szegény kaparja el magát'
Ha a halott rokona ezt választja, akkor a többi hozzátartozóval karöltve maga mosdatja, öltözteti az elhunytat. Azután fogják az ásót, és kalákában – szigorúan fizetség nélkül társuló önkéntesekkel támogatva – megássák a sírgödröt. (Vélhetőleg jócskán megnövekszik majd az urnás temetések száma.) Ezután vállon kiegyensúlyozzák a koporsót a temető újonnan kijelölt szociális szektorába, a szegénysorra, és nagy ügyességgel leengedik belé a börtönökben gyártott ingyenkoporsót kedves halottjukkal. S végül a gyásznép együtt hantolja be a sírt. Mindez teljesen ingyenes. Feltéve hogy egyetlen részletben sem térnek el az előírttól. Így például nem temethetnek szociálisan a családi sírboltba, korábban megváltott többes urnasírba, nem választhat másik koporsót vagy sírjelet, nem kérheti, hogy autón vigyék a túlsúlyos rokont a sírig, és nem ácsolhat maga fejfát. Az ingyenesség csak csomagban jár. Ha valaki segítséget kér például a sírásáshoz, akkor már ugrik is a szociális temetés, helyébe a helyi önkormányzat biztosította köztemetés lép, amit viszont hagyatéki teherként kiszámláznak a rokonnak.
– A sírásás csak látszólag egyszerű feladat. Függ a talaj adottságától, az időjárástól, a kiásandó gödör nagyságától. Mint mindennek, ezen tevékenységeknek is megvannak a saját kisebb-nagyobb „szakmai” fogásai, amelyek nélkül könnyen kudarcot vallhat a feladatra vállalkozó rokon. S mi történik, ha beomlik a sír? Rázuhan valakire a túlsúlyos nagybácsi koporsója? Ki a felelős ezekért a balesetekért? A törvénymódosítás szerint a temető üzemeltetőjének csupán tájékoztatási kötelezettsége van, kártérítési nincs. S ez csupán a sírásás. De komoly előírások vonatkoznak a halott előkészítésére, szállítására és a fejfaállításra is. Ebből a temetkezési vállalkozások dolgozóinak vizsgázniuk kellett eddig. Az esetleges káreseményekre pedig komoly összegű kötelező felelősségbiztosítást kellett kötnünk – magyarázza Koncz Tamás, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke, aki egyébként a miskolci Pietas Temetkezési Vállalkozás vezetője is, nem tagadja: elég szomorú látomásai vannak arról, hogy miképpen működik majd a rokontemetés a gyakorlatban. De el tudja fogadni, hogy vannak olyanok, akik számára ez jelentős anyagi könnyebbséget jelent. A halottak háznál való mosdatása, öltöztetése, a sír rokonokkal való kiásása nem új dolog. Miskolc környékén, számos kistelepülésen, például Sátán, Borsodnádasdon, Domaházán már most is létező gyakorlat – mutat rá Koncz Tamás, mások viszont megalázónak tartják az „önkiszolgáló” temetést: „a szegény kaparja el magát”. Lehetőleg távol a rendes fizető halottaktól, valahol a temető sarkában, szélén. A szakmai szervezet elnöke nem tagadja, hogy kifogásaikat elmondhatták a parlament illetékes bizottsága előtt is. Három percet kaptak rá. Meg is hallgatták őket, majd változtatás nélkül megszavazták az eredeti javaslatot. (Az országgyűlési végszavazáson csak a kormánypárti képviselők szavaztak igennel.)
– Sokan elvesztik majd a munkájukat. Az országban 300-500 temetkezési szolgáltatást nyújtó cég van. A törvény új rendelkezései, például az irodák kórházaktól 200 méternél messzebb költöztetése, a működési feltételek szigorítása, bizonyos szolgáltatások temetőüzemeltetők kizárólagos privilégiumába adása, a pénzügyi biztosíték mind-mind a vállalkozói réteg ellehetetlenülését eredményezik – jelenti ki Koncz Tamás. Egyelőre azonban nem kíván találgatásba bocsátkozni a csődök arányáról.
Munkájukat féltik a temetkezésikellék-gyártók is. A szociális temetéshez ugyanis az állam biztosítja a kellékeket. Más nem is használható. A kormány pedig a börtönökben ácsoltatná a koporsókat. A hazai gyártók viszont úgy vélik, hogy az általuk kínált szociális egységcsomag – egy koporsó, egy műanyag zsák, egy sírjel és egy vászonlepedő – nem állítható elő olcsóbban az általuk szabott nettó 17-20 ezer forintos árnál – háborgott Balogh Károly, a Magyar Temetkezési Kellékgyártók Egyesületének elnöke a törvényhozókhoz írt levelében.
Az új szabályozás a kórházakra is többletterhet ró. Az ott elhunytakat, illetve a felboncoltakat a boncolást végző intézménynek kell „helyreállítva és felöltöztetve” átadni.
– Külön fizetség ellenében ezt ma is megcsinálja a boncmester. De nem minden esetben. Ehhez túl sok a feladat és kevés az ember. A kórházaknak pedig már nincs miből kigazdálkodniuk ennek többletköltségét – hívja fel a figyelmet Havas Szófia, a fővárosi egészségügyi bizottság alelnöke. – S ha a kormány kötelezné ingyenmunkára a boncmestereket, esetleg a nővéreket, akkor még többen hagynák el a pályát. Holott már arra is alig akad ember, hogy az élőket fürössze, nemhogy a holtakat.
Kegyeleti szolgáltatások
Az idén átlagosan nettó 4,2 százalékkal drágultak a kegyeleti közszolgáltatások Budapesten. Ennél jóval drasztikusabban, 15 százalékkal emelkedett az új, illetve a lejárt sírhelyek megváltásának költsége. Egy felnőttsír kiásásáért 36 ezer forintot kérnének. A legolcsóbb temetőn belüli szállításért 8300 forintot, míg a legdrágább pompakocsival 106 ezer forintot kérnek. A hagyományos koporsós temetés átlagosan 308 ezerbe kerül, a hamvasztás 185 ezerbe, míg a szórásos temetésért alaphangon 130 ezret kell fizetni. Az emelés okaként a Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) a tervezettnél kisebb bevételét jelölték meg. Az utóbbi évtizedben háromszorosára emelkedtek a fővárosi sírhelyek megváltási díjai.
Politikai reakciók
Az ellenzéki pártok bírálták a szociális temetés bevezetését. Az MSZP bejelentette: ha a parlament megszavazza a törvénymódosítást, akkor az emberi méltósághoz és a kegyelethez fűződő jogok durva sérelme miatt az ombudsmanhoz fordul. A Jobbik üdvözölte az urnák hazavitelének szigorítását, de megjegyezték: felmerül a kérdés, hogy nem a piac újraelosztása zajlik-e, mint a trafikok esetében.
