Lehazudott Jókai utcai kövek
A hajdúsámsoni önkormányzat képviselő-testülete tavaly döntött arról, hogy a városközpontban lévő II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény fenntartói jogát átadja a Hit Gyülekezetének. Hamza Gábor független polgármester akkor azzal érvelt, hogy ha egy városban egyetlen iskola működik, akkor nem helyénvaló, hogy a városvezetésnek semmiféle beleszólása nincs az iskola szakmai irányításába, márpedig ha az intézmény állami kézbe kerül, akkor a hajdúsámsoni önkormányzat még abba sem szólhat bele, hogy mennyi tanár dolgozzon ott, nemhogy abba, milyen legyen a helyi sajátosságokra szabott szakmai program.
A helyi Fidesz az ügyből azonnal politikai kérdést csinált, ugyanis a párt (amelynek városi elnöke, Máthé Attila Gyula volt alpolgármester pár hete vesztegetés vádjával állt bíróság elé) gyorsan ráérzett arra: a Hit Gyülekezetétől idegenkedő lakosság indulatait kihasználva sikeresen meglovagolhatja az akár kampánytémává is emelhető problémát.
A fideszes vezetésű megyei kormányhivatal bíróságon támadta meg az önkormányzat döntését, amit érdeklődésünkre sokan úgy ítéltek meg: oda az önkormányzatiság lényege, ha a lakosság által megválasztott képviselő-testülettől még azt a jogot is elvitatják, hogy felelősen döntsön az iskolája sorsáról. Első fokon a kormányhivatal nyert, a Kúria viszont helybenhagyta az önkormányzat döntését, így mégis a Hit Gyülekezete működtetheti az iskolát.
A napokban viszont a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ közölte: a kormány 475,4 millió forintot átcsoportosít egy nyolcosztályos állami iskolai képzés megindítására. A pénz egy részét egy négy tantermes épület felújítására fordították, ahol 89 tanuló kezdi meg az új tanévet, majd további nyolc tantermet alakítanak ki egy másik iskolaépületben.
Hamza Gábor polgármester az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy a Hit Gyülekezete által működtetett iskolában 1190 gyerek tanul szeptembertől, s az iskola száz pedagógusából tizenöt ment át az állami iskolába. Az önkormányzat az állami oktatás támogatásáért a Jókai utcai és a sámsonkerti iskolaépületeket átadta állami használatba, ezek szeptembertől a debreceni Csapókerti Általános Iskola tagintézményeként működnek. Arról azonban nem beszélt a polgármester, hogy milyen sok hajdúsámsoni szülő választja inkább Debrecent.
A helyiektől megtudjuk: az ügy nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy oly sok vita után hiába kapta meg a város eleddig egyetlen általános iskoláját a Hit Gyülekezete, az állam az utolsó pillanatban a helyi Fidesz segítségére sietett csaknem félmilliárd forinttal. Megindul ugyan az állami iskola, ám azt sokan már eleve fenntartásokkal fogadják, elvégre a Jókai utca még csak nem is kövezett utca, hanem igazi, klasszikus, poros, falusias – földút. Nem csoda, hogy a lakosságnak lassan elege lett a politikai síkra vitt civakodásból, s nagyon sokan úgy döntöttek: nem kérnek sem a Hit Gyülekezetéből, sem az új állami intézményből, hanem inkább Debrecent választják. A Jókai utcában beszéltünk olyan szülőkkel, akik látótávolságra laknak ugyan az új iskolától, a gyereküket mégsem oda íratják be, hanem a cívisvárosba. Mint mondták, elegük van a „süket dumából”, nekik fontosabb a gyerekük jövője.
– A politikusok szövegelésben nagyon jók, amúgy lehazudják a csillagot is az égről, ahogyan lehazudják a Jókai utcáról a követ – fordul oda hozzánk egy negyven körüli férfi. Ezt nem nagyon értjük, mire megmagyarázza: a nyilvántartás szerint a Jókai utca hivatalosan köves út, nyaranta mégis alig lehet látni a portól. Az iskolaügy miatt kialakult indulatok szinte tapinthatók: az általunk megszólított emberek többsége alighogy meghallja, hogy milyen ügyben járunk, már indul is tovább.
– Nem akarok erről beszélni, nem akarom, hogy a gyerekeim lássák a kárát – mondja az egyik asszony. Szerencsére találkozunk egy idősebb úrral, akinek már nem iskoláskorúak a gyerekei, ő szívesen megnyílik. Azt mondja, az iskolaügy lényege az, hogy a kisvárosban nincs esélyegyenlőség.
– Az a kulcsa ennek a történetnek – magyarázza –, hogy Hajdúsámson négy, egymástól messze fekvő településrészből tevődik össze, ezért nem az volna az igazi kérdés, hogy ki működteti az iskolát, hanem az, hogy hányat és hol. Két megoldás van: az esélyegyenlőség megteremtése érdekében vagy mind a négy településrészen építünk egy-egy tagiskolát, vagy pedig olyan magas színvonalú helyi autóbusz-közlekedést alakítunk ki, hogy a nevelési intézmények mindenki által megközelíthetők legyenek. De hát nézze csak meg a helyi politikai garnitúrát! Ezekből nem nézem ki, hogy a település érdekében lemondanak a politikai cirkuszról és közös nevezőre jutnak az oktatás ügyében.
A férfi által említett közösségi közlekedés fejlesztése egyébként folyamatban van: a város az Európai Uniótól és a magyar államtól összesen 194 millió forintot kapott útfelújításra és új megállók kialakítására. A beruházás várhatóan október 31-re elkészül. Kérdezem a helybélieket, hogy a korszerűbb közlekedés vajon közelebb visz-e az áhított esélyegyenlőséghez, mire az egyik beszélgetőtársam keserűen fölnevet: persze – feltéve ha lesz pénz a buszok működtetésére.
