Bajnai Gordon: Az ügy fontosabb kettőnknél
Nem érzi úgy, hogy az elmúlt napok eseményeit látva Orbán Viktor hátradőlt és rendelt egy kávét, mondván: „na, fiúk, ezt is megnyeri nekünk a baloldal!”?
Éppen azért léptem pénteken, hogy végül ne ő legyen a nevető harmadik. Holtpontra jutottak a tárgyalások, a történelmi felelősségünk pedig azt diktálja, hogy kilendítsük onnan – akár politikailag innovatív megoldásokkal is. Jobb ma egy konfliktus a szövetségesek között, mint holnap a szövetség bukása.
Gyorsítócsomagot vitt az MSZP elnökéhez pénteken, benne egy olyan javaslatot, amely a 106 egyéni körzetet nagyjából egyharmad-kétharmad arányban osztaná fel. Az elmúlt hetekben épp az egyéni körzetek elosztásáról tanácskoztak. Hol akadtak el ezek a tárgyalások, ha „gyorsítócsomagra” volt szükség?
A tárgyalásokon napnál is világosabbá vált, hogy a miniszterelnök-jelölti kérdés foglyul ejtette az együttműködés ügyét, pedig én ezt kezdettől elleneztem. Hiába haladtunk ugyanis jól az egyéni körzetekben, a szocialista tárgyalódelegáció minduntalan azt jelezte: minden megállapodás csak Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltsége esetén érvényes. A szocialista delegációtagoknak más forgatókönyv letárgyalására nem is volt mandátumuk. Volt olyan tárgyalási forduló, ahol először azt közölték, hogy kereken nulla, de legfeljebb hét Együtt–PM-es egyéni jelöltet tudnak elfogadni abban az esetben, ha Bajnai Gordon a miniszterelnök-jelölt. Mi korábban éppen azért javasoltuk a szakaszos tárgyalást, hogy ezt a helyzetet elkerüljük. Azt mondtuk, rakjuk össze kockáról kockára a legót: előbb a program, utána az egyéni megállapodás, és ha kész az ellenzéki szövetség, akkor annak az összes támogatója válasszon magának közös miniszterelnök-jelöltet. A programban már megállapodtunk, a jelöltek kérdésében pedig elérhető távolságban van a megállapodás, hiszen az MSZP is ugyanazt az egyharmad-kétharmad arányt javasolta az egyéni választókerületekben, amit én is ajánlottam pénteken – csak éppen ezt a szocialisták egy ultimátumszerű feltételhez kötötték: Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltségéhez.
Önök egyfajta előválasztási kampányt is javasoltak a miniszterelnök-jelölt kérdésében: tévévitával, közvéleménykutatásokkal. Nem gondolja, hogy kicsit késő van már ehhez? Alig pár hónap múlva választás, addig pedig így az ellenzéki oldal inkább saját magával, mintsem a kormánypárttal versenyzik majd.
A javaslatunk egy speciális magyar helyzetre reagál: kevés az idő, és ami kis pénze az ellenzéknek van, azt inkább a Fidesz elleni harcra kellene összpontosítani. Orbán Viktor Magyarországán pedig egyre nagyobb a választói félelem, és reális a veszély, hogy a Fidesz cinikusan manipulálja az ellenzék előválasztását. Erre a helyzetre kerestük a leggyorsabb, legolcsóbb és legellenőrizhetőbb megoldást, amit a közösen megrendelt és ellenőrzött közvélemény-kutatásokon keresztül megvalósított miniszterelnökjelölt-választásban találtunk meg. Ez nyolcmillió választó véleményének megbízható közelítésével segíthet kiválasztani a győzelemre esélyes miniszterelnök-jelöltet. Az MSZP erre tromfolt rá egy másik javaslattal. Mi ezt nem utasítjuk el csípőből, annál is inkább, mert a választók mozgósítása közös érdek. De egy ilyen javaslat számos kérdést felvet, amelyekre meg kell várnunk az MSZP részletesen kidolgozott javaslatát. A hét vége nagy eredménye az, hogy abban van egyetértés: a miniszterelnök-jelölt kérdését biztosan ki kell emelni a politikai alkufolyamatból, és a döntést a választók lehető legszélesebb körére kell bíznunk.
Mesterházy Attila az önök ajánlatával kapcsolatban azt mondta, hogy az ultimátum. Egyszersmind azt javasolta, hogy ne csak a kormányfő személye, de a 106 egyéni jelölt esetében is legyen hasonló előválasztás. Ha már lúd, legyen kövér?
Más a helyzet a 106 egyéni választókerületben megnyitandó jelölti versenyre vonatkozóan. A logikai ellentmondás ezzel az, hogy a személyi kérdés miatt továbbra sem engedi létrehozni azt az ellenzéki szövetséget, amely végül miniszterelnök-jelöltet választhatna magának. Más szempontból is veszélyes a javaslat: a számtalan szervezési, időzítési, pénzügyi és lebonyolítási problémán túl a legnagyobb veszély, hogy egymás ellen fordítja az együttműködésre ítéltetett ellenzéki erőket. Ott is háborút szít, ahol a békés együttműködés feltételei már megteremtődtek. Hiszen az ellenzéki együttműködés alapja nem a miniszterelnök-jelölt személye, hanem a közös program és a közös jelöltek. Ebben a kérdésben a higgadt, felelősségteljes megoldás: a megállapodás. Én ezt tartanám jónak, az együttműködési tárgyalások felfüggesztésére-megszakítására tehát nincs ok, és részünkről szándék sem. Sőt, azt gondolom, a választókerületi együttműködést akár egy óra alatt tető alá lehetne hozni.
Az MSZP elnöke hangsúlyozta, hogy ha nem lesznek előválasztások, akkor a szocialisták más pártokkal fognak tárgyalásokat kezdeni az összefogásról. Tudhatóan az MSZP ezt már jóval korábban megkezdte: az MSZDP, a DK vagy éppen a Liberálisok készek az együttműködésre. Önök kikkel tudnak még összefogni, ha ezzel a tömbbel nem lehet?
Ebben a kérdésben következetes az álláspontunk. Először a két nagy ellenzéki pártnak kell megállapodnia egymással, utána kell – méghozzá közösen – dönteni a szövetség bővítésének módjáról, részleteiről. A pénteki javaslatunk erre nézvést is tartalmazott konstruktív javaslatot.
Ön azt mondta tavaly október 23-án, hogy „egyenként elbuknánk, de együtt győzni fogunk”. Ha tartja még ezt a kijelentést, nem érzi úgy, hogy megegyezés híján máris elbuktak?
Tavaly éppen azért vállaltam politikai szerepet, mert már akkor is sokan veszni látták az esélyt. Azért tértem vissza, mert szeretném megszervezni a győztes összefogást, és felszámolni Orbán Viktor rettenetes rendszerét – ehhez néha vállalni kell a konfliktusokat is, de fontos fejben tartanunk, hogy nekünk nem egymást kell legyőznünk, hanem ezt a rezsimet. Kár is katonai hasonlatokhoz nyúlni, hadüzenetről meg holmi háború kitöréséről beszélni. Természetes szövetségesei vagyunk egymásnak, nem ellenségek. Több mint hetven olyan felkészült, kiváló szocialista jelölt van, akit mi akár holnap készek vagyunk támogatni. Én hiszek abban, hogy az általam képviselt program és stratégia vezethet a választási győzelemhez. De azt is pontosan tudom, hogy az ellenzéki együttműködés nem lehet személyi ambíciók túsza. Ennyit várok szocialista partneremtől is. Az ügy fontosabb mindkettőnknél.
