„Mindenbe bele lehet kötni”
A Nemzeti Választási Iroda felel a választások technikai feltételeinek megteremtéséért és lebonyolításáért. A korábban „országos” iroda csak új nevet kapott, vagy ennél azért több is történt?
Az iroda autonóm államigazgatási szervezetté vált, míg korábban a Belügyminisztérium, majd a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyik egysége volt. Ma a Nemzeti Választási Iroda független, csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, a feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el.
Tavasszal parlamenti és uniós képviselő-választás lesz, ősszel pedig az önkormányzati és nemzetiségi képviselőkre szavazhatunk. De két vagy három országos választást rendeznek? Logikusnak tűnik, hogy az európai és a hazai parlamenti képviselőjelöltekre ugyanazon a napon voksoljunk.
Erről a köztársasági elnök dönt, csak annyi bizonyos, hogy az uniós választást május 25-ére kell kitűzni, a parlamenti választás pedig az alaptörvény szerint áprilisban vagy májusban lehet. Továbbá az országgyűlési választás nem lehet húsvétvasárnap, vagyis április 20-án.
Mennyibe kerülhet majd összességében egy-egy választás?
Még folynak az egyeztetések a költségvetésről, de én úgy becsülöm, hogy választásonként legalább négymilliárd forinttal számolhatunk.
Jelentősen átalakul a magyar választási rendszer, amiről a szavazópolgárokat itthon és a határokon túl is nyilván tájékoztatni kell.
A tájékoztatás rendszerét is most alakítjuk ki, hiszen még az apparátus sem teljes. Annyit azonban elmondhatok, hogy számítunk a média segítségére, és bizonyos, hogy magunk is készíteni fogunk információs kiadványokat, illetve kisfilmeket, hogy a változásokról – például arról, hogy kisebb lesz a parlament létszáma, a választás pedig egyfordulós, és részvételtől függetlenül a relatív többséget szerzett jelölt nyeri a mandátumot, megszűnnek a területi listák, így országos listára vagy nemzetiségi listára voksolhatunk – minél többen értesüljenek. Ugyanakkor a potenciális választókat nemcsak Magyarországon szeretnénk elérni, hanem a határokon túl is, hogy a kettős állampolgárok, illetve a tartósan külföldön dolgozók egyaránt értesüljenek a változásokról, a választáson való részvétel feltételeiről. A tájékoztatást szolgálja, hogy azoknak a külföldön élő magyar állampolgároknak, akiknek a lakcíme rendelkezésünkre áll, levelet küldtünk, amelyből megtudhatják, miként kérhetik a választói névjegyzékbe vételüket. Van viszont többmilliónyi olyan magyar állampolgár szerte a világban, akiről semmit nem tudunk. Őket a külképviseletek közreműködésével szólíthatjuk meg, és persze a honlapunkon is közzé tesszük a legfontosabb információkat. Miután a választást megelőző tizenötödik napig bárki regisztrálhat, azt hiszem, még nem vagyunk késésben.
Most először szavazhatnak azok a magyar állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyarországi lakóhellyel. Ők csak voksolhatnak, vagy ajánlhatnak is jelöltet, esetleg indulhatnak maguk a választáson?
A határon túliak csak az országos pártlistákra szavazhatnak, s miután az ajánlóívet csak az írhatja alá, aki az adott választókerületben lakik, egyéni jelöltet ők nem ajánlhatnak…
Vagyis nem érvényesül maradéktalanul az egyenlő választójog elve, hiszen a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők voksa nem ugyanannyit ér, mert egyéni jelöltre nem voksolhatnak, de a levélben szavazás miatt a titkosság is kérdéses.
Ön szerint miért sérül a titkosság?
Talán azért, mert a választó nem a szavazófülke magányában húzza be az ikszet, ráadásul levélben történő szavazásnál a külső befolyásolás lehetősége sem zárható ki.
Ezt én nem osztom, mert a szavazólap az érintett birtokában marad, és akkor tölti ki, amikor csak akarja. Egyébként meg családtagok között sosem fordult elő, hogy megkérdezik egymástól, kire szavaznak? Aki akarja, elmondja, aki nem akarja, az ilyen felvetésre nem válaszol. A levélben kapott szavazólapot sem kell megmutatni senkinek. Egyébként hiszem, bármilyen választási rendszer tisztaságának fontos biztosítéka a felelős állampolgári magatartás is.
Csakhogy a határon túliak levélben történő szavazásának lehetősége miatt az ellenzék máris vitatja a 2014-es választások tisztaságát.
A levélszavazásnak van bizonyos kockázata, és kétségtelen, hogy ebben az esetben nagyobb felelősségük van az egyes embereknek, de én azt gondolom, bízni kell bennük, hiszen miért akarnának csalni? Tekintsük felnőttnek a választópolgárokat! És hadd hivatkozzam a német gyakorlatra: ott –a magyarhoz hasonló szabályok szerint – elsőként 1957-ben szavazhattak levélben, míg mára a húsz százalékot is meghaladja az ilyen módon voksolók aránya, és nem tapasztaltak soha tömegesen visszaéléseket. Aki viszont mindenáron csalni akar – emlékezzünk csak a láncszavazásra –, bármilyen rendszert kijátszhat. Meggyőződésem egyébként, hogy jó törvény született, mert az új választási szabályok megalkotásakor sikerült a korábbi rendszer hibáit kiküszöbölni.
Az egyik probléma az ajánlószelvény volt, amit kilophattak a postaládából, de kereskedhettek is vele, a pártok az összegyűjtött szelvények alapján adatbázisokat készíthettek. Az ajánlóívet nem lehet ellopni, az aláírásért viszont továbbra is kérhetnek – ajánlhatnak – pénzt, és az adatokkal való visszaélést sem lehet kizárni.
Persze mindenbe bele lehet kötni, hiszen a visszaéléseket valóban nem lehet teljes biztonsággal kizárni. Kedvező változás viszont, hogy a polgárok lehetőséget kapnak arra, hogy megtiltsák adataik kiadását, tehát amikor a pártok a központi névjegyzékből kampánycélra adatokat igényelnek, azoknak a nevét és lakóhelyét nem ismerhetik meg, akik ezt nem szeretnék. Erről a lehetőségről a választási kampány megkezdése előtt a választásra jogosultakat levélben is tájékoztatni fogjuk, miként arról is, hogy a fogyatékkal élők számára különleges lehetőségeket biztosítunk, például a látássérültek Braille-írásos szavazólapot igényelhetnek.
És mi a helyzet a választójog egyenlőségének elvével? A külföldi szavazatok mégiscsak kevesebbet érnek.
Ebben elvileg igaza lenne, ha az alaptörvény nem tartalmazna felhatalmazást arra, hogy sarkalatos törvény „a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez” kösse. De visszatérve az eredeti, a határon túliak választáson való részvételére vonatkozó kérdésre: ha egy külföldön élő magyar állampolgár rendelkezik szavazati joggal, tehát regisztráltatta magát, jelöltként indulhat a parlamenti – és az önkormányzati – választáson, feltéve hogy tud megfelelő számú támogató aláírást szerezni. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg: korábban mindenki csak egy ajánlószelvényt kapott, vagyis csak egy embert támogathatott. Jövőre viszont senki nem mondhatja, hogy már odaadta a szelvényét valakinek, mert választókerülete akár összes jelöltjének ajánlóívét is aláírhatja. Egyetlen dologra kell csak ügyelni: egy személyt érvényesen csak egyszer ajánlhatunk. Emiatt könnyebb lesz indulni, meg azért is, mert a jóval nagyobb választókerületekben a korábbi 750 helyett elég lesz ötszáz ajánló, így körzetenként szerintem átlagosan akár tíz jelölttel is számolhatunk.
Az egyetlen forduló miatt viszont nem lesz lehetőség arra, hogy a jelölő szervezetek az első körös eredmények ismeretében egymás javára visszaléptessék saját embereiket, emiatt már a választás előtt szövetségre kell lépniük. Több ellenzéki párt is egyeztetést folytat erről, de még nem tudni, milyen megállapodást kötnek. Kizárólag technikai szempontból vizsgálva, közös indulás esetén mi a legjobb megoldás?
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényből kiderül: ha közös egyéni jelölteket indítanak, a töredékszavazatok számításának szabályai miatt célszerű közös pártlistát állítani. Ha saját egyéni jelölteket indítanak, de listán együtt indulnak, a töredékszavazatok elvesznek, és ugyanez igaz akkor is, ha a közös jelöltek mellett külön pártlistát állítanak. És még egy megfontolást igénylő szempont: ha a jelölő szervezetek közösen indulnak, osztozkodniuk kell azon a legfeljebb hatszázmillió forinton, amit az országos listát állító pártok a kampányukhoz állami támogatásként kaphatnak.
Sokat beszélünk a kettős állampolgárokról, kevesebbet a külföldön dolgozó magyarokról, akik akár félmilliónyian is lehetnek, és ha nem adták fel magyarországi lakóhelyüket, ők nem levélben, hanem a külképviseleteken szavazhatnak. Londonban 2010-ben 1500 választó is gondot okozott. Mi lesz, ha 2014-ben sokszor ennyien lesznek? Hiszen állítólag háromszázezer magyar vendégmunkás van Nagy-Britanniában.
Erre a helyzetre a külképviseletekkel közösen igyekszünk felkészülni. Tájékozódunk arról, hogy az egyes nyugat-európai államokban pontosan mennyien dolgoznak, de a szavazási hajlandóságról semmit nem tudunk, és a pontos számokról csak a külképviseleti névjegyzék összeállítása után beszélhetünk, ami azonban csak a szavazást megelőző nyolcadik napon válik véglegessé. Ezért a külképviseleteknek utána kell járniuk, hogy a szavazókörök kialakítása érdekében – ha a választók száma indokolja – milyen épületeket lehet bérbe venni, itthon pedig fel kell készíteni megfelelő számú, akár több száz vagy több ezer embert arra, hogy szükség esetén útnak induljon. Hogy hány főre lesz szükség, a névjegyzék alapján már kiszámolható, mert egy szavazókörre legfeljebb 1500 választó juthat, s egy-egy ilyen kialakításához legalább két emberre van szükség. Nem szeretnénk, ha a 2010-es események megismétlődnének.
