Házszámtábla közmunkában
– Néha filléres ötletekből születhetnek olyan megoldások, amelyek az ezer sebből vérző önkormányzatok számára is lehetőséget kínálnak a polgáraik életminőségének javításához –állítja Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára. Az IÖK létrehozását elsősorban a TÖOSZ egyik sikeres programja inspirálta: a szervezet 2008 óta évente ír ki pályázatokat Legjobb önkormányzati gyakorlatok címmel, amelyekre már létező, kipróbált helyi ötletekkel nevezhetnek be az egyes települések.
A különböző pályázati témák a lakóhelyhez való kötődés erősítéséhez, a romák integrációjához, az önkormányzati kommunikáció javításához, vagy a külső anyagi támogatás nélkül megvalósítható ötletekhez kapcsolódtak. „Az elmúlt években azok a falvak-városok szerepeltek eredményesen a pályázatokon, ahol az adott elképzelést hatékonyan, hosszú távon fenntartható módon, a település méretétől függetlenül sikerült megvalósítani. Arra törekedtünk, hogy a máshol is adaptálható ötleteket díjazzuk” – mondja Zongor Gábor.
A négy évvel ezelőtti egyik nyertes településen, a Békés megyei Csorváson a mai napig működik az úgynevezett biotéglagyártás, amellyel az önkormányzat a helyi roma lakosság integrációját kívánja segíteni. Szilágyi Menyhért polgármester kérdésünkre azt mondta: a településen élő romákat a közfoglalkoztatás keretében be tudták vonni egy újfajta építőanyag, a cementtel megerősített vályogtégla gyártásába. „A város szolgáltató cége alkalmazza a főként roma közmunkásokat, a biotéglát pedig eleinte a saját intézményeink felújításához használtuk, a sikereket látva aztán később a kistérségben több település is vett tőlünk az olcsó építőanyagból, s borospincék és gazdasági melléképületek felhúzásához már a magánépíttetők is szívesen vásárolják” – mondja.
Szintén a közfoglalkoztatás sajátos formáinak alkalmazása miatt nyert pályázatot tavaly a Nógrád megyei Mátraverebély, ahol a kétezer lakos fele roma származású. Seres Mária polgármester a sokféle helyi ötlet közül kiemelte, hogy egy keramikus önkéntes segítségével megtanították a közmunkásoknak, miként lehet kerámiából házszámtáblákat készíteni. „Ma már az összes mátraverebélyi házon egyedi készítésű kerámia házszámtábla látható. Szintén a közfoglalkoztatás keretében a helyiek közül sokan megtanultak egy olyan vesszőfonási technikát, amelynek segítségével használati tárgyakon kívül kerítést is tudnak készíteni. Lassanként át is alakul a falukép, jelenleg már közel húsz portát saját fonású kerítés vesz körbe” – tette hozzá a polgármester, aki szerint a különleges tematikájú közfoglalkoztatással meg lehet mozgatni a helyieket, olyanok is sikerélményhez juthatnak így, akiknek esélyük sincs visszakerülni a munkaerőpiacra.
Az önkéntesmunka közösségformáló szerepét emelte ki Sipos Jánosné, a Heves megyei Rózsaszentmárton polgármestere is. Az egykori bányászfalu két évvel ezelőtt nyert a TÖOSZ pályázatán, miután a helyieknek sikerült bizonyítaniuk, hogy újrateremtették a község múltját. A településen a hatvanas években szűnt meg az addig megélhetést nyújtó bányászat, a következő néhány évtizedben a helyiek elfeledkeztek a hagyományaikról. „Ezt élesztettük újra azzal, hogy emlékművet állítottunk a falu határában: egy 120 tonnás régi bányagép fogadja a hozzánk érkezőket. A rózsaszentmártoniak által Kotrókának becézett monstrum a falu jelképévé vált, a környékbeli házasulandók előszeretettel készíttetik az esküvői fotóikat a gép lapátjában” –árulta el Sipos Jánosné. Hozzátette: önkéntes munkával felújították a lignitbányászati emlékházat, elkészítették a falu bányászlobogóját, bányászkorsóját, továbbá újra évente megrendezik a bányásznapot is.
A múlt helyett a jövőben keresi a kitörési pontokat a Baranya megyei Alsómocsolád, amely a tavalyi pályázaton a „gyermek- és ifjúsági önkormányzat” elnevezésű projektjével lett az egyik győztes. A 370 lelkes kisfaluban 15 éve választanak a 8–30 éves korosztály tagjai (nagyjából ötvenen vannak) maguk közül gyermek- és ifjúsági polgármestert, valamint háromtagú képviselő-testületet. Dicső Lászlótól, a falu tényleges polgármesterétől megtudtuk, az volt a céljuk, hogy a fiatalokat érintő kérdésekben tudatosan áthárítsák a döntés felelősségét vagy annak egy részét a legifjabb generációra. Így aztán beleszólhatnak például a gyermekétkeztetéssel vagy a nyaraltatással kapcsolatos segélyek elosztásába, de a fiatalok dönthettek arról is, hogy hol állítsák fel a faluban az úgynevezett „csókváltó padot”.
