– Mi nem a sport ellen vagyunk, a focit kifejezetten szeretjük! – jelenti ki elöljáróban a Pest megyei Kistarcsa Dózsa György utcájában élő középkorú férfi, majd leszögezi: – A nevemet nem hozhatják nyilvánosságra, nem akarok még több ellenséget. Már így is utál a fél város, a fiatalság meg a futball ellenségének kiáltott ki, pedig én csak nyugalmat akarok.

Hogy mindezt tisztáztuk, a férfi belevág évek óta tartó kálváriájának ecsetelésébe, ami rajta kívül még tizenhat családot érint. Az utca egyik oldalán álló házak tulajdonosai régóta panaszkodnak arra, hogy közvetlen telekszomszédjuk, a Simándy József Általános Iskola udvarán és focipályáján üvöltöznek a gyerekek, labdáik gyakorta landolnak a kertjeikben, olykor pedig az ablakokban, háztetőkön. Noha többször kérték az iskolát és az önkormányzatot, hogy fegyelmezzék jobban a diákokat, és építsenek magasabb kerítést, a helyzet nem javult, a viták pedig hatósági csatározássá fajultak.

Volt olyan lakó, aki végső elkeseredésében a rendőrséghez fordult, mert állítása szerint tojással, kövekkel dobálták meg a házát, amiért nem rúgta vissza a labdát. A helyzet abszurditását jelzi: az iskola fenntartója a panaszok miatt helyszínbejárást tartott – igaz, meglehetősen sajátos módon. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ illetékesei tanítási szünetben ellenőrizték a focipálya rendjét, ennek megfelelően azt állapították meg a zajra, üvöltözésre, repkedő labdákra panaszkodó helybelinek írt levélben: „Az ön által közölteket a helyszíni bejárás során nem észlelte munkatársam.”

Igaz, a fenntartó több olyan intézkedést is megígért, ami nyomán nagyobb rend lehet az udvaron. Egy másik eljárásban egy másik hivatal egyértelműen a lakóknak adott igazat, és a fenntartót felszólította arra, hogy magasítsa meg az udvar kerítéseit a kirepülő labdák miatt. A közelmúltban aztán úgy tűnt, hogy az iskola és a lakók közötti, épp „döntetlenre” álló csatározásnak véget vethet egy új beruházás. Az utcában élőket ugyanis azzal kereste meg az önkormányzat: kérik, hogy telekszomszédként engedélyezzék az iskola új tornatermének megépítését.

– Azonnal aláírtuk ezt kérelmet, mert úgy gondoltuk, ez megoldást jelent, a gyerekek végre kulturált körülmények között sportolhatnak, nekünk pedig nyugalmunk lesz – fogalmaz az utca egy másik, szintén névtelenséget kérő lakója, ám gyorsan hozzáteszi: – Nagyot tévedtünk. Nem sokkal ezután ugyanis másféle munka kezdődött az iskola udvarán: nem tornaterem építéséhez láttak neki, hanem egy modern, műfüves, reflektorokkal felszerelt futballpályát kezdtek kialakítani a régi „grund” helyén. Szó szerint néhány centiméterre az érintett házak kerítésétől.

A lakók, állításuk szerint, a helyi újságból tudták csak meg, hogy az önkormányzat a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) pályázatán – 7,8 milliós önrész mellett – mintegy 18 millió forintot nyert a pálya megépítésére. Ennél is jobban megdöbbentette őket az: a pályázati szerződésben rögzítették, hogy az iskola mellett ezután már az MLSZ is használhatja a pályát, például a helyi futballegyesület ott tarthat majd edzéseket – tanítási időn kívül.

– Először azt hittük, hogy csak vicc az egész. Régóta panaszkodunk a zsivajra, a repülő labdákra, erre pofátlanul, semmibe véve kéréseinket és érveinket, csak tovább rontanak a helyzeten. Ezután ugyanis még többen még gyakrabban rúgják majd itt a bőrt, hiszen az iskolások mellett jön majd az utánpótlás is. És persze nincs kétségünk, hogy a lámpákat sem dísznek szerelték fel. Eddig csak tanítási időben kellett elviselnünk a zajt, a repülő labdákat, most viszont már egész nap, de még sötétedés után is erre számíthatunk – dühöng a lakók egyike.

A lakosok megpróbálták hivatalos úton tisztázni a helyzetet: az önkormányzathoz, a jegyzőhöz, a képviselőjükhöz és az MLSZ-hez fordultak. Érdemi választ, segítséget azonban nem kaptak. Az önkormányzat próbálta nyugtatni őket, hogy minden rendben lesz, az MLSZ leszögezte, abszolút jogszerű a beruházás, a jegyző pedig panaszbeadványukat meg sem vizsgálta, arra hivatkozva: nem fizették meg a háromezer forintos eljárási illetéket...

– Értjük mi, hogy stadionok, pályák sora épül, és futballnemzet születik. Értjük azt is, hogy közeleg a választás, és készülni kell, hogy legyen mit felavatni. De az azért mégiscsak érthetetlen, hogy hatósági segítséggel ennyire hülyének lehet nézni embereket. Bár az önkormányzat – miként az érintettek fogalmaznak – gyakorlatilag átverte a lakosokat, az utca lakói készek a kompromisszumra. Úgy fogalmaznak: „Ma már azzal is beérnénk, ha csak iskolaidőben fociznának a szép új pályán.”

– Ezt a kérésüket nem tudjuk teljesíteni, de biztos vagyok abban, hogy megnyugtatóan rendezhetjük a vitát –fogalmaz érdeklődésünkre a település alpolgármestere, ifj. Juhász István (Fidesz–KDNP), aki szerint több helyen pontosításra szorul az érintett helybeliek érvelése. Mint mondja, a pálya kialakításához nem volt szükség építési engedélyre, így az ingatlannal szomszédos tulajdonosok hozzájárulására sem, ennek ellenére a hivatal folyamatosan tájékoztatta őket a beruházásról.

Az alpolgármester állítja, azt is többször elmondták a lakóknak, hogy a későbbiekben, ha tényleg szükségessé válik, magasabb kerítést, zajcsillapító falat emelnek. Ifj. Juhász István arra a kérdésünkre, hogy milyen gyakran használják majd a pályát, úgy felelt:

„A szomszédos házakban élők a vasárnapi ebédjüket nyugodtan, csendben fogyaszthatják el.” A hét többi napján viszont – tudjuk meg – lesznek délutáni edzések, olykor pedig mérkőzések is. Arra a felvetésre, hogy talán jobb lett volna a lakóházak közvetlen szomszédsága helyett másutt kialakítani a pályát, úgy felel az alpolgármester: „Nem volt más szabad terület, emellett kifejezetten célunk volt, hogy az iskola régi focipályáját felújítsuk”.

Hozzáteszi aztán: érdemes megemlíteni azt is, hogy az iskola már hatvan-hetven éve ugyanott működik. Vagyis a lakókat nem érheti meglepetésként az, hogy olykor bizony zsivaj lehet egy oktatási intézményben. Így talán nekik kellene megértőbbnek lenniük.

A régi „grund” helyett