A kis birtok körül fák, fák és fák. Semmi más. Éppen ezért költözött ide Török Sándor több mint húsz évvel ezelőtt: a nyugalmas, békés, csöndes környezet miatt. A tanya bejáratát szépséges székely kapu díszítette – Török Sándor keze munkája az utolsó facsapig –, az udvart gondozott gyep borította, a házzal szemközt pedig hófehérre meszelt műhely állt, ahol a tanyagazda a redőnykészítő vállalkozását végezte. Ezt az erdei idillt zavarta meg 2008. augusztus 23-án azoknak a bizonyos szirénáknak a hangja. A redőnykészítő kisiparos kiballagott a fedeles nagykapuhoz, és a háza előtt megpillantott egy mentőautót meg egy rendőrségi kocsit.

FOTÓ: KONYHÁS ISTVÁN

– Biztosan eltévedtek, útba kell őket igazítani – gondolta. De rosszul gondolta. Olyannyira rosszul, hogy az az öt évvel ezelőtti, rettenetes nap voltaképpen még most sem ért véget, mert attól a naptól fogva az életében nyomozások, büntetőeljárások, bírósági tárgyalások sorjáznak végeláthatatlanul. Az a mentőautó ugyanis éppen érte jött a rendőrökkel együtt.

A mentőorvos egy háziorvosi beutalót mutatott neki, amelyben az állt, hogy a férfit be kell szállítani a debreceni pszichiátriára, s ha nem megy velük önként, akkor karhatalmi segítséggel tuszkolják be a mentőautóba. E háziorvosi beutaló alapján Török Sándor közveszélyes, dühöngő, agresszív őrült volt. De igazából nem volt az. Olyannyira nem, hogy a mentőorvos a beszélgetésük folyamán elbizonytalanodott: miért is vigyen be a pszichiátriára egy láthatóan teljesen normálisan viselkedő embert?

Ám végül emberségesnek bizonyult: mintegy két órát töltött a tanyán Török Sándor társaságában, s miután megbizonyosodott róla, hogy a beutaló tartalma ellenére a férfi teljesen épelméjű, elmagyarázta neki, hogy a mentőszolgálathoz eljuttatott dokumentumok alapján neki most kötelessége kórházba szállítania. Ha viszont ellenállna, akkor a járőrkocsiban üldögélő rendőröknek be kell avatkozniuk. Akár meg is bilincselhetik, s úgy teszik be a mentőautóba.

– Beadtam a válópert, el fogok válni a feleségemtől, de ő rá akarja tenni a kezét a házamra. Pedig az a saját tulajdonom, engem meg le akar szedáltatni. A múltkor meg is mondta, hogy bevitet a bolondokházába és leszedáltat – válaszolta erre Török Sándor, s hirtelen úgy érezte magát, mintha a moziban egy rossz krimibe csöppent volna, amelynek ezúttal nem a nézője, hanem az egyik főszereplője, aki az áldozatot alakítja. E forgatókönyv szerint az abszurd történet hátterében a felesége állhat, az asszony ugyanis az egészségügyben dolgozik Debrecenben, kiterjedt ismeretséggel rendelkezik orvosi körökben, s könnyedén el tudja intézni, hogy a férjét „bolonddá” nyilvánítsák. Az erdei házikó ugyanis több tízmillió forintot ér, a feleségnek pedig a válás után ebből nem jutna semmi – kivéve akkor, ha a „beszámíthatatlan” férjnek ő lesz a gyámja. Török Sándor a moziban nevetett volna ezen a történeten, de amikor ott állt a mentők és a rendőrök gyűrűjében, nem jutott eszébe nevetni.

Részlet A Mentőorvos 2010 Márciusában Tett Rendőrségi Vallomásából:

„A férfin nem látszódtak pszichózis jelei, ezért is írtam föl az esetlapra kérdőjelesen. A férj tehát nem volt agresszív, nem volt zaklatott, teljesen normálisan lehetett vele beszélni. (...) Elmondta, hogy ő nem akar bemenni, mivel semmi problémája nincs, csak a feleségével való válása miatt az egészet a felesége intézte, mert konfliktus van köztük. A felesége tehát, mint mondtam, később érkezett a helyszínre. (...)

Az ő viselkedése sokkal zavartabb volt, inkább ő igényelt volna nyugtatást, mert ő volt eléggé zaklatott állapotban. Ő attól volt ideges, mert nem azonnal került a férje beszállításra, hanem feltettem a helyszínen azokat a kérdéseket, amiket egy pszichiátriai beteg részére fel kell tenni. A feleség mindenáron azt szerette volna, ha azonnal beszállítjuk a férjét a beutalóval, ami – mint mondtam – nem aznapra volt kiállítva. Emlékezetem szerint kb. két órát töltöttünk kinn a helyszínen. (...) Végül is nem kellett karhatalmat igénybe venni, mivel a férfi önként beleegyezett a beszállításba.” Nem ez a mentőorvos szállította be Török Sándort, hanem először tanácsot kért a fölötteseitől, majd az a döntés született, hogy küldenek egy másik ügyeletes orvost a Főnix betegszállítótól. A férfit már ez a másik orvos szállította a pszichiátriára, a rendőrök pedig oda már nem kísérték el őket. Török Sándor szerint azonban túlzás volna azt állítani, hogy ő önként hagyta el az otthonát.

– Ha az ember mellett ott áll három rendőr, s azt mondják neki, hogy ha nem megy magától, akkor erőszakkal viszik el, akkor az minden, csak nem önkéntesség – állítja a mai napig. Azt hitte, rövidesen kiderül: ő normális ember, akit haza lehet engedni. De újabb meglepetés érte. A kórházban elvették tőle az iratait és a mobiltelefonját, majd fölvették az osztályra. Ám a kiadott zárójelentés szerint nem 2008. augusztus 23-tól, hanem 27-től állt megfigyelés alatt augusztus 29-ig. Az azt megelőző napokról csak ambuláns kezelőlapok állnak rendelkezésre, holott már augusztus 23-tól benn tartották az osztályon. Török Sándor ezt jogszerűtlennek vélte. Hiszen tudta: háziorvosa úgy állította ki a beutalóját, hogy személyesen nem is látta. Török Sándoron több pszichológiai vizsgálatot végeztek el, és a szakértői vélemények megállapították: pszichés betegsége nincs.

– Félelmetes volt a bent töltött hat nap – idézte föl az öt évvel ezelőtti élményeket Török Sándor. – Rettegtem, hogy belém tukmálnak valami szert, ami úgy leszedál, hogy a nyálam is csöpög tőle. Láttam, hogyan néznek ki odabent az igazi betegek, és nem akartam olyan lenni, mint ők. Később egy orvosi szakvéleményből kiderült, hogy a feleségem egy vizsgálat során gyanúsan „tankönyvszerűen” mondta el a skizoid paranoia és a közveszélyesség tüneteit. Valószínűleg utánanézett a szakirodalomban, és betanulta a szöveget. Az általa kitalált „elmebetegség” miatt a kórházban Haloperidol cseppet akartak nekem adni, amit nem fogadtam el, elvégre nem vagyok pszichés beteg. Szörnyű volt. Sokan csodálkoznak, hogy ép ésszel kibírtam.

Részlet Az Igazságügyi Pszichológus Szakvéleményéből

„Exploráció: A feleségem öt évvel fiatalabb nálam, van egy 18 éves fiunk. Válóperünk folyamatban van. Külön alszunk, én a hálószobában, a feleségem a nappaliban, a gyerek a saját szobájában. Vita van köztünk, vagy kétszer meg akart ütni a feleségem, megfogtam a kezét, én nem bántottam, nagyon vigyázok erre. (...) A feleségemnek anyagi követelése van felém, 10 millió forint összegben határozta meg a vagyonrészét. 18 évig éltünk együtt, a tanya az én nevemen van, én vásároltam, akkor ő még nem volt velem.

Anyagiak miatt csinálta velem azt, amit csinált. (...) Vélemény: A Rorschach-tesztben pszichotikus tartalmak nincsenek. Regresszió nem tapasztalható, a klinikai skálák eltérést nem jeleznek. Ép valóság- és kontrollfunkciók jellemzik. (...) Vizsgálata paranoid pszichózisra vagy karakterre utaló jegyeket nem hozott felszínre.”

Török Sándort megviselte, hogy a feleségével megromlott a kapcsolata, s még inkább kétségbe ejtette, hogy a gyermeke elfordult tőle. Úgy érezte, fia az anyja hatása alá került, s elhitte minden szavát arról, hogy a férfi bántalmazta őt. Az asszony azt mondta a gyereknek, hogy az apja úgy képen törölte, hogy eltört az orra. A férfit az állítólagos bántalmazás miatt rabosították, a peres eljárások folyamán elvégzett orvosi vizsgálat azonban megállapította: az asszonynak soha nem volt eltörve az orrcsontja.

– Miután a fiam elköltözött tőlem, én egy éven át mindennap zokogtam, ha benéztem a szobájába – mesélte az apa.

Részlet Török Sándor Volt Háziorvosának A Rendőrségen 2010 Áprilisában Tett Vallomásából:

„Török Sándor és felesége is a házibetegem volt. 2008. augusztus 8-án jött hozzám a felesége azzal, hogy napok óta zavart és agresszív a férje viselkedése, és fenyegeti őket a gyerekkel együtt. (...) Elmondta, hogy már konzultált a pszichiátrián szakorvossal, aki azt mondta, hogy ez valóban súlyos probléma, és kezelésre is szorul ezzel a férje, azonban máshogy nem tudják kivizsgálni, mivel beutaló szükséges hozzá. Én a feleség állítására alapozva ki is állítottam a beutalót. Ezt követően nem tudom, hogy mi történt a beteggel, de 2008. szeptember 1-jén megjelent nálam Török Sándor, és sérelmezte, hogy ő bekerült a pszichiátriára, és emiatt utalt arra, hogy úgy érzi, megromlott a bizalmi kapcsolat orvos és beteg között úgymond, ezért kikérte tőlem a betegkártyáját, és kijelentkezett tőlem. (...)

Kérdésre elmondom, hogy én valóban nem láttam a beteget, de a felesége a gyerekkel együtt volt nálam. Én úgy voltam vele, hogy amennyiben valótlant állít, úgy nem hozza oda a gyereket, hogy mindezt végighallgassa és megerősítse a jelenlétével. Egyébként az elmondottak alapján személyiségzavarra lehetett következtetni. Azt megjegyzem, hogy a későbbiek során az ÁNTSZ figyelmeztetésben részesített amiatt, hogy a feleség bejelentése alapján miért nem mentem ki a beteghez, de erre most is csak azt tudom elmondani, hogy ilyen típusú betegnek nincs betegségtudata, amennyiben rendezett állapotban találom, én sem vettem volna észre rajta semmit sem, tehát alapos szakorvosi kivizsgálás nélkül nem lehet ilyen betegről véleményt mondani”.

Török Sándor megpróbált jogi úton elégtételt venni a rajta esett sérelmek miatt, de nem járt sikerrel. A rendőrségi nyomozásokat megszüntették, fellebbezéseit és kérelmeit elutasították, ügyét számos hivatalban érdemi ügyintézés nélkül helyezték irattárba. A magyar hatóságok szerint az ő történetében nincsenek bűncselekményre utaló jelek, s neki kártérítés sem jár. Ezt Török Sándor nem hajlandó elfogadni. Szerinte ilyen alapon bármelyik férjjel jogszerűen megtörténhet az, ami vele – feltéve, ha a felesége jóban van a háziorvosával, aki a „rakoncátlankodó” férjet helyre tudja tenni egy látatlanban kiállított beutalóval.

– Ezt a horrort nem értem, ami 2008 óta történt velem – jegyezte meg Török Sándor, miközben körbevezetett minket az erdőben megbúvó tanyán. – Hogyan történhet meg a XXI. században, hogy egy ember hirtelen a pszichiátrián találja magát, és ha nincs meg amagához való esze, akkor talán örökre rásütik a bélyeget, hogy beszámíthatatlan hülye? Nekem szerencsém volt, mert mellettem állt egy barátom, aki ügyvédet szerzett, s mindenben segített, amiben csak tudott. A családomban is vannak jogászok, akik fölvilágosítottak a jogaimról. De hogyan bízzak én ezek után egy háziorvosban, aki úgy állít be engem bolondnak, hogy nem is látott? Hogyan bízzak a hatóságokban, amelyek minden vizsgálatot megszüntettek az ügyemben?

A történtek ellenére nem hagyja magát. Segítséget kért az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Közép-Kelet-Európa Alapítványtól, s elhatározta, hogy ha már idehaza nem sikerült jogorvoslatot találnia, akkor nemzetközi jogi fórumhoz fordul. A közelmúltban kérelmet adott be az Európai Emberi Jogi Bírósághoz azzal az indokkal, hogy megsértették a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogát, s megfosztották a tisztességes tárgyaláshoz való jogától. Azt szeretné, ha a bíróság határozatban kimondaná: jogszerűtlenül szállították be a pszichiátriára. Keresetében szerepel az is: szeretné, ha sem vele, sem mással ilyen emberi jogokat sértő, megalázó helyzet nem történne meg, az őt ért törvénytelenségek miatt pedig igényt tart kártérítésre. Hiszen a mai napig hátránya származik abból, ami vele történt.

– Az ismerőseim sokáig gyanakodva méregettek, s ma is vannak olyanok, akik szerint a szelíd modor egy agresszív őrültet takar – mondta, majd felmutatott a tanyája bejáratát díszítő székely kapu feliratára:

– Nézze csak, mit faragtam oda a saját kezemmel!

– Békesség a kimenőnek – ezt olvastam ott, mire Török Sándor bólintott:

– Igen, ez lett volna fontos, a békesség. Ezért költöztem ide, és ez lett belőle, békesség helyett horror.