Kivételes sürgősséggel meg is szavazta a parlament a nemzetbiztonsági kockázattal amúgy már nem érvelő előterjesztést, s így az iparág nem állami érdekeltségű része három héttel később megszűnt. Még ma sem tudhatjuk, mi történt azon a szeptember végén, amikor szinte néhány óra alatt eldőlt, hogy a korábban egyre növekvő mértékű adóval terhelt iparágra a szerveralapú rendszerre való áttérés helyett a teljes felszámolás vár. Hivatalosan a nyerőgépipar lenullázásának egyik oka az Alkotmányvédelmi Hivatal jelentése volt, amely közelebbről meg nem határozott nemzetbiztonsági kockázatot sejtetett az iparág működésében.

A korábban egyre növekvő mértékű adóval terhelt iparágat végül egyik napról a másikra felszámolták

De pontosan miféle kockázatokat tártak fel? A Belügyminisztérium feltehetőleg tréfásnak szánt írásos válaszában lapunknak azt írta: „Az Alkotmányvédelmi Hivatal által feltárt kockázatokról nem áll módunkban tájékoztatást adni, azok minősített adatok. Ugyanakkor emlékeztetünk rá, hogy a feltárt kockázatok alapján az Országgyűlés – igen beszédes módon – megváltoztatta a vonatkozó szabályozást”.

Nos, ez igaz. Valóban sokat mond, hogy a nem állami kézben lévő szerencsejáték-iparral, azon belül is leginkább a félkarú rablók képében megjelenő játéktermek és kocsmai nyerőgépek üzemeltetőivel évek óta hadakozó Lázár János szeptember utolsó munkanapján még csak a családok miatt aggódott, s ezért javasolta a nyerőgépek betiltását. Akkor sokan megmosolyogták Lázárt, aki korábban a nyerőgépek fokozott adóztatásának szorgalmazásával vívta ki az iparág haragját. Talán épp az első, mosolyfakasztó érvelés miatt, a rákövetkező hétfőn a kormányszóvivő oldalán már nemcsak a szegénysorban élők védelméről, hanem közelebbről meg nem határozott „súlyos nemzetbiztonsági kockázatokról” is beszélt. Javaslatát, hogy kivételesen sürgős eljárásban mondja ki a parlament, Magyarországon a három, részben állami érdekeltségű kaszinót kivéve sehol, senki nem üzemeltethet nyerőgépeket, azzal indokolta: csak így lehet megakadályozni a törvényhozás szándékainak felpuhítását.

Lázár pontosan tudta, mit beszél. A rendszerváltozás óta nemegyszer előfordult, hogy a kormány játékadó-emelést vagy az ellenőrzés szigorítását célzó javaslatai elbuktak a törvényhozásban, vagy „csak” nyomuk veszett az előterjesztéseknek, még mielőtt a Ház azokat a napirendjére tűzhette volna. Tavaly októberben pedig megint egy olyan időszak végén járt az iparág a szerveralapú átállás előtt, amely alaposan átalakíthatta volna az iparág belső erőviszonyait.

Pró és kontra hatalmas erők mozdultak meg, szereztek maguknak befolyásos személyiségeket a rossz nyelvek szerint valamennyi pártban. Komoly tétje volt (és van még ma is) annak, hogy ki működtethet olyan központi szervert, amelyre aztán az egyes nyerőgép-üzemeltetők jó pénzért rácsatlakoztathatják a gépeiket. Kik döntik majd el, hogy melyik szerver jó erre a célra, és melyik nem?

A szervertulajdonosok milliárdokat szedhetnek be a gépek üzemeltetőitől éves szinten csak a szerverhasználat jogáért, valamint az ehhez szükséges szoftverek licencdíjáért. Nem véletlen, hogy a rendőrség által is ismert bűnözői csoportok is beszereztek olyan szervereket, amelyek szükség esetén alkalmasak lehetnek a szerveralapú automaták kiszolgálására.

Földi László, egykori magas beosztású hírszerző tiszt korábbi sajtónyilatkozatai szerint azonban ha mindez igaznak bizonyulna, akkor is csak legfeljebb bűnügyi kockázatot jelentene, s nem nemzetbiztonságit.

„Beszédes” lehet az is, hogy a nyerőgépipar sorsát megpecsételő törvény általános indoklásában már újra csak az iparágnak „a magyar családok számára káros gazdasági hatásait” emlegette fel a beterjesztő Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter. De hová tűnt az iparágban állítólag feltárt nemzetbiztonsági kockázat?

Ma már az sem téma, amiről elsőként éppen Lázár beszélt, hogy vajon kik és hogyan puhíthatták volna fel a törvényhozás szándékait? Március végén épp erről kérdezte Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert Mile Lajos országgyűlési képviselő. Mile emlékeztette a tárcavezetőt, hogy az akkori kormányzati megnyilatkozásokból arra lehet következtetni, hogy a pénznyerő automatákat gyártó-üzemeltető iparágra vonatkozó szabályozás „szinte statáriális eljárásban történt” módosítását – egyebek mellett – az indokolta, hogy az ágazat „komoly érdekérvényesítő aktivitást mutatott a kormányzat és a jogalkotók felé lényegében az elmúlt két évtizedben mindenkor, amikor az iparág szabályozási kérdései, adóztatásának az ügye napirendre került”. Mile szerint az „érdekérvényesítő aktivitás” ez esetben egyértelműen azt jelenti, „korrupciós technikákkal igyekeznek befolyásolni a rájuk vonatkozó jogalkotási folyamatot”. Ezért a honatya egyebek között azt kérdezte Varga Mihálytól, „indult-e tavaly október óta a titkosszolgálatok által feltárt kényes és súlyosnak mondott információk figyelembevételével vizsgálat a nemzetgazdasági tárcánál, vagy bármelyik más kormányzati szervnél, a szerencsejáték-iparág évek óta zajló befolyásolási törekvéseinek feltárására”?

Varga válasza szerint, mivel a törvénymódosítás elsődleges célja, hogy a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb, a leghátrányosabb helyzetben élők ne kapjanak lehetőséget arra, hogy pénzüket szerencsejátékokra, pénznyerő automatákra költsék, nem indult vizsgálat a teljes iparág illegális befolyásolására irányuló törekvések tárgyában a tárcánál és a felügyelete alá tartozó közigazgatási szerveknél. Ami pedig az illegális nyerőgép-üzemeltetést illeti: Varga ott sem talált semmi kivetnivalót tárcája és az ellenőrzésre jogosult szervezetek működésében. Mint írta, az illetékes hatóságok tavaly októbertől idén márciusig kilencezer helyszíni ellenőrzést hajtottak végre, és 137 üzlet bezárását kezdeményezték a jegyzőnél tiltott szerencsejátékszervezésért. Egyebekben pedig a Nemzeti Adó- és Vámhivatal számos hatósággal, köztük a rendőrséggel, a fogyasztóvédelemmel, az Alkotmányvédelmi Hivatallal, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központtal közösen, összehangoltan lép fel az illegális szerencsejáték-szervezők ellen.

Varga március 27-i keltezéssel válaszolt Milének. Nyolc napra rá a Hír TV Célpont című műsora cáfolta, hogy minden rendben lenne, és a hatóságoknak nem kellene magasabb fordulatszámra kapcsolniuk az ellenőrzések terén. Bemutatták, hogyan játsszák ki a kocsmák az új szabályozást, milyen trükkökkel működtetik a ma már csak nyereményt nem fizető játékgépekként működtethető masináikat pénznyerő automatákként egyes szórakozóhelyek leleményes üzemeltetői. Vargát a leleplezés a legkevésbé sem zavarta: lényegében ugyanazt a választ küldte meg Milének, mint az előző írásbeli választ igénylő kérdésére.

Ma már tehát a nemzetbiztonsági kockázat nem létezik, vagy ha mégis, nem olyan súlyos, hogy akár a rendőrségnek, akár az ügyészségnek foglalkoznia kellene vele. És bár Lázár János is a törvényhozás akaratának felpuhításától tartott, az új szabályozást előkészítő tárca nem tart szükségesnek semmiféle belső vizsgálatot az ügyben. És mi lesz azokkal a személyekkel vagy csoportokkal, amelyek eddig is számtalanszor megpróbálták illegálisan befolyásolni a döntéshozókat? De kérdezhetnénk úgy is: senkinek nem fontos tisztázni a hírbe hozottakat? Most mindenki gyanús lehet, aki a nyerőgépiparral képviselőként, minisztériumi tisztviselőként foglalkozott. Az ő jó hírük nem számít? Vagy akik a nemzetbiztonsági kockázatot feltáró jelentést ismerik, jobbnak látják nem firtatni ezt a kérdést?