– A fórumot? – áll meg egy pillanatra az asszony kezében a felmosófa, de aztán gyorsan kapcsol, és segítőkészen mutat felfelé: – Ja, az emeleten, a nagyteremben lesz valami rendezvény.

Az asszony meglepettségére aztán a tanácsteremnél magyarázatot kapunk: pár perccel a fórum kezdete előtt sincs nyoma a lakosságnak, egyetlen érdeklődő sem akad, kizárólag a sajtó képviselői és a szervezők téblábolnak a helyiség előtt. Ami annyiban feltétlenül váratlannak nevezhető, hogy a Veszprém Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége „a rezsicsökkentéssel kapcsolatos fokozott érdeklődésre és a fogyasztói megkeresések számának folyamatos emelkedésére” hivatkozva indított Zircen kezdődő, tízállomásos fórumsorozatot, amelyen az ígéretek szerint a rezsicsökkentéssel kapcsolatos tudnivalókkal vérteznék fel az embereket. Az üresen kongó terem látványa meglepő azért is, mert a megyei roadshow nyitányán – az internetes portálokon és a megyei lapban is hirdetett program beharangozója szerint – személyesen a kormányhivatal vezetője, Kovács Zoltán ad tájékoztatást a rezsicsökkentésről.

Csak éppen nincs kinek beszédet tartania.

Kínos lassúsággal telnek a percek. A kormányhivatal munkatársai a helyi sajtó képviselőivel múlatják az időt, közben pedig lopva nézik a lépcsőfordulót, hátha mégis jön valaki. De nem jön senki. A kormányhivatal vezetője végül megelégeli a várakozást, és a fórum utánra ígért interjúit abszolválja hamarabb. Felvetjük Kovács Zoltánnak, Veszprém megye kormánymegbízottjának: ha az embernek gondja támad a számlájával, akkor mindenekelőtt a szolgáltatónál reklamál, vagy ha nagyon feldühítik, akkor a fogyasztóvédelemtől, netán ügyvédtől kér segítséget, de aligha lakossági fórumra indul. Szóval nem arról van-e inkább szó – kérdezzük a vezetőt –, hogy valójában a rezsicsökkentés és így a kormány népszerűsítése volna a céljuk? Szerinte szó sincs erről. Mint mondja, a fórumsorozat elindítása a fogyasztóvédelmi felügyelőség ötlete volt, mert az év elején rengeteg lakossági panaszt kaptak a rezsicsökkentéssel kapcsolatos számlagondokról. Ezért is tartottak tájékoztatót a járási hivatal munkatársainak a hozzájuk érkező panaszok kezelésével kapcsolatosan. Emellett – emeli ki – a szolgáltatók ellenérdekeltek, call centereik gyakorta túlterheltek, az emberek pedig szeretik az ilyen jellegű problémákat közvetlenül intézni, főleg az idősebb korosztály, ugyanakkor sokaknak nehézséget okozhat, hogy a megyeszékhelyre utazzanak számlagondjaik miatt.

Mindezek miatt úgy érezték, jobb ha a hivatal megy az emberekhez, és helyben látja el őket információkkal, jogi, szakmai tanácsokkal. Ráadásul – teszi hozzá – az ilyen és ehhez hasonló fórumok megszervezése, vagyis az, hogy „mi megyünk az emberekhez, nem pedig ők jönnek hozzánk”, hozzátartozik a kormányhivatal ügyfélbarát működésének kialakításához. Kovács Zoltán az érdeklődők hiánya kapcsán megemlíti: nekik is tanulniuk kell még a hasonló fórumok szervezését, előkészítését, most talán az volt a baj, hogy túl korai időpontot választottak, hiszen a későn érkezett tavaszt sokan kihasználják, s estig a kertekben, a földeken dolgoznak.

Jó húsz perccel a tervezett fórumkezdés után váratlanul befut négy helybéli. Megkönnyebbülnek a szervezők: mégis lesz tájékoztató. Családias hangulatban indul a beszélgetés, egy helyi vállalkozó rögvest a közepébe csap: átalánydíjat fizet, jár-e neki is az alacsonyabb rezsi? A fogyasztóvédelmi hatóság jogi szakembere alapos, érthető választ ad, s megnyugtatja, ő sem marad ki a kevesebbet fizetők köréből. Az első „ügy” gyors rendezése után a rezsicsökkentés már nem kerül szóba, viszont a kormányhivatal munkatársainak jóvoltából egymást érik a történetek arról, milyen galádságokat követnek el a gáz- és áramszolgáltatók.

Megtudjuk például, hogy Veszprém megyében akadt olyan ház, ahol télvíz idején annak ellenére is kikapcsolták a gázt, hogy a családnak túlfizetése volt. A kormányhivatal munkatársai, a sajtó képviselői, valamint a négy helybeli érdeklődő egy emberként szörnyülködik a tényleg felháborító eseten. Aztán Kovács Zoltán személyes történettel gördíti tovább a beszélgetést. A minap – meséli – otthon kellett maradnia, mert az egyik szolgáltató ellenőrzésre jelentkezett be hozzájuk. Ám hiába várta a cég embereit, azok csak nem érkeztek meg, ráadásul még a szolgáltató telefonos ügyfélszolgálatán sem tudott beszélni senkivel.

Hallunk még egy engedély nélkül leszerelt gázóráról, aminek a szolgáltató feljelentése lett a következménye, majd egy addig szótlan, elegáns, öltönyt viselő férfi hozakodik elő saját problémájával. Arról érdeklődik, hogy vajon a vízórája előtti nyomásszabályzó készülék javítása kinek a kötelessége, merthogy szerinte jogtalanul vele fizettették ki nemrégiben ezt a munkát. A fogyasztóvédelem szakértője megint csak példás gyorsasággal ad választ a kérdésre, s megállapítja, hogy a férfit bizony átvágta a szolgáltató, hiszen a cégnek kellett volna állnia a kiadásokat.

Több kérdés, sztori már nem hangzik el, a baráti hangulatú fórumot ezért berekesztik. A hallgatóságot kérdezzük hát, hogy hasznosnak találták-e a beszélgetést.

– Az volt, bizony – feleli a Török Béla néven bemutatkozó férfi, majd gyorsan hozzáteszi: – Nekem ugyan nincs panaszom, de azért csak érdemes tájékozódni. Mert az, hogy most nincs vitám a szolgáltatókkal, még nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Nem igaz?

Kérdezzük tapasztalatairól az elegáns, öltönyt viselő férfit is. Vörös Kálmán elégedetten szól a fórumról, de aztán bevallja, nem teljesen „civilként érkezett a fórumra”, hiszen ő a város alpolgármestere. Ez egyáltalán nem baj, nyugtatjuk meg, végtére az alpolgármester is ember, meggyűlhet a baja a víznyomásszabályzóval, sőt, ki tudja, talán egyszer még a rezsicsökkentéssel is.

Rezsialáírások