A borsodi Sajóbábony iskolájában 2009. november közepén gyűlést tartott a Jobbik, amit a helyi cigány lakosság provokációnak vett. A rendezvényen gárdisták is megjelentek. (A Jobbikhoz kötődő Magyar Gárdát addigra már feloszlatta a bíróság, helyette alakult – hasonló szellemiséggel és külsőségekkel – az Új Magyar Gárda Mozgalom.)

A fórum helyszínén a rendőrségnek még sikerült távol tartania egymástól a jobbikos-gárdistás társaságot és a tiltakozó romákat, másnap azonban elszabadultak az indulatok. Egyed Zsolt, a Jobbik megyei elnöke (jelenleg parlamenti képviselő) a romáktól kapott életveszélyes fenyegetésekre hivatkozva és a helyzet súlyosságára való tekintettel bejelentette az Új Magyar Gárda érkezését. A jobbikos politikus szép magyarsággal így fogalmazott felhívásában: „dandár szintű kivonulás került foganatosításra”.

Helybéli romák ezt követően támadtak bottal, baltával és más eszközökkel egy autóra és utasaira – a cigánysor közelében. A vádirat szerint a kocsiban közel félmilliós kár keletkezett, és csak a szerencsének köszönhető, hogy az utasok közül senki nem szenvedett el súlyos, életveszélyes sérülést.

Az eset után – ekkor még a szocialisták voltak kormányon – a polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter soron kívül összehívta a nemzetbiztonsági kabinet ülését. A Jobbik harcias hangvételű közleményben szólította fel a rendőrség vezetőit, hogy akár rendkívüli eszközökkel, de azonnal vessenek véget a „cigányterrornak Sajóbábonyban is”. A szélsőjobboldali párt egyúttal bejelentette, hogy – amennyiben a rendőrség tehetetlen – „az Új Magyar Gárda csendőrei” készek helyreállítani a közbiztonságot. (Az érdekesség kedvéért tesszük hozzá: a közleményt az a Szegedi Csanád EP-képviselő jegyezte, akiről időközben kiderült, hogy zsidó származású, és távozni kényszerült a Jobbikból.)

Kállai Ernő kisebbségi ombudsman hatásköréből eredően azt vizsgálta, hogy a rendőrség eleget tett-e közrendvédelmi feladatának. Az ombudsmani jelentés közvetve választ ad arra, miért nem marasztaltak el gárdistákat az ügyben. Csak a sajóbábonyi incidens után módosult ugyanis az a kormányrendelet, amely már szankcionálta a betiltott szervezet egyenruhájának viselését és a feloszlatott szervezetben való részvételt.

Ezzel együtt Kállai Ernő jelentése bírálta a rendőrséget. Megállapította, hogy a helyi iskolában tartott rendezvény kapcsán kialakult, etnikai jelleget öltő konfliktusnak nem feltétlenül kellett volna erőszakba torkollnia. A rendőrök – az előző nappal szemben, amikor a fenyegető közhangulat miatt viszonylag nagy erőkkel vonultak fel – nem tették meg a szükséges megelőző intézkedéseket. Pedig a rendőrségnek tudomása volt arról, hogy a településen a konfliktus kiszélesedésének veszélye fenyeget. Ennek ellenére – hangsúlyozta Kállai Ernő – az erőszak pillanatában, a gépjármű megtámadásakor mindössze egy körzeti megbízott tartózkodott a helyszínen.

A tárgyalás során a romák azt állították, hogy támadásuk nem „a magyarok”, hanem a „gárdisták” ellen irányult. A bíróság viszont a sértetteknek adott igazat, akik úgy emlékeztek, hogy „meghaltok, magyarok” és ehhez hasonló fenyegetések hangoztak el.

Az MTI tudósítása szerint a Miskolci Törvényszék közösség tagja elleni – felfegyverkezve, csoportosan elkövetett – erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt fegyházban, illetve börtönben letöltendő, két és fél évtől négy évig terjedő szabadságvesztésre ítélt kilenc sajóbábonyi romát.

Az események eszkalálódásához gyaníthatóan hozzájárult, hogy csupán pár hónappal voltunk a hat halálos áldozatot követelő rasszista sorozatgyilkosság után. A romák országszerte hiszterizált légkörben éltek, sokfelé kételkedtek abban, hogy a hatóságoknak valóban sikerült-e az összes elkövetőt elfogniuk. Bár a Jobbik mindvégig tagadta, hogy bármiféle köze lenne a bűncselekményekhez, a párt cigányellenességét és a Magyar Gárda létét a romák könnyen összefüggésbe hozhatták a gyilkosságokkal. A bírósági ítélet indoklásában – derül ki az Origo beszámolójából – ezek a körülmények nem kaptak szerepet.

Az ügyet ismerő jogvédő szervezetek képviselői kérdésünkre közölték, a bíróság annak sem tulajdonított különösebb jelentőséget, hogy a megtámadott autó utasai bevallottan jobbikos szimpatizánsok, és – úgymond: korábban – tagjai voltak a gárdának. A TASZ (Társaság a Szabaságjogokért) már korábban is jelezte, hogy ebben az ügyben egész egyszerűen tévesnek tartja a bíróság jogi minősítését. Az ítéletre reagálva a TASZ megismételte, hogy súlyos félreértés a történteket közösség tagja elleni erőszakként értékelni.

A jogvédő szervezet szerint nem kérdés, hogy az elkövetők önbíráskodása elítélendő, jogellenes. A romák indítéka azonban nyilvánvalóan nem az előítélet, hanem a rasszistáktól való félelem, elűzésük szándéka volt, ezért hiányzott a közösség tagja elleni erőszak megállapításának alapvető feltétele. A bíróság – állítja a TASZ – abban is hibázott, hogy „a magyar nemzet tagjai elleni” cselekményként határozta meg a történteket. A körülményekből, az előzményekből és a vádlottak vallomásaiból világosan következik, hogy az elkövetők általuk gárdistának vélt személyek autójára támadtak. Márpedig a gárdisták – vagyis szélsőséges, cigányellenes személyek – csoportja nem azonosítható a magyar nemzet tagjaival.

A TASZ-nak határozottan az a véleménye, hogy cigányellenes csoportok tagjait nem védheti a rasszista cselekmények szankcionálására hivatott gyűlölet-bűncselekmény tényállás. A tévesnek tartott bírósági döntés a jogvédők szerint azért is okot ad az aggodalomra, mert ismétlődően tapasztalják, hogy miközben romákkal szemben egyre több ügyben merül fel a rasszizmus vádja, addig romák elleni rasszista cselekmények esetében, ha egyáltalán indul eljárás, a hatóságok azokat enyhébben büntetendő cselekménynek minősítik. És az ügyek döntő többsége nyomozati szakban megakad.