Csökkenő demokrácia
Szerettük volna megtudni, honnan szedi az ezt alátámasztó adatokat az államtitkár, az általunk elérhető OECD- és KSH-statisztikák alapján ugyanis arról győződhetünk meg, hogy a diploma igenis jó befektetés nemcsak az egyénnek, hanem a gazdaságnak is. A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár lapunk kérdésére a múlt pénteken azt nyilatkozta: a diplomás-pályakövetési vizsgálatokból az derül ki, a végzettek húsz százaléka olyan munkakörben dolgozik, amelyhez szükségtelen a költségvetési pénzekből finanszírozott „drága” diploma.
Jócskán megkésve, azaz másfél évvel a felsőoktatási törvény elfogadása után a kormány – elsősorban a téli diáktüntetések hatására – tárgyalni kezdett a felsőoktatás szereplőivel. E tárgyalássorozat persze a kormány szájíze szerint zajlik: azt választott be a kerekasztal tagjai közé, akit akart (a diáktüntetések motorját, a Hallgatói Hálózatot persze nem), és ha úgy diktálta érdeke, az egyeztetést megkerülve, „suttyomban” módosítást nyújtott be, amelyben a kérdéses ügyeket – ilyen a hallgatói szerződés vagy az egyetemi autonómia – az alaptörvénybe emelte.
Ennek a kerekasztalnak lett tagja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is (MKIK), amelynek elnöke, Parragh László ugyanúgy érvel, ahogy Klinghammer államtitkár: „használhatatlan tudást ad a diplomásoknak” a felsőoktatás. Korábban már nyilvánosságra hoztunk egy az MKIK által készített háttértanulmányt, amely ezeknek a kijelentéseknek az ellenkezőjéről szól.
Most a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) honlapjára – ez is az MKIK háttérintézménye – került föl egy friss tanulmány, amely „összefüggéseket villant fel a diplomások társadalmi szerepe, munkaerő-piaci helyzete, gazdasági hatásai, valamint a felsőoktatás helyzete és finanszírozása témájában”. Nos, ebből az anyagból egyértelműen kiderül, hogy nemcsak az egyén, hanem az egész nemzetgazdaság számára megtérülő befektetés a felsőoktatás, a diplomások számának növelése. A GVI-tanulmány kitér a felsőoktatás hatására a foglalkoztatás terén, az elhelyezkedési esélyekre és az elérhető fizetésekre. Amit Klinghammer István a képzési torzuláshoz vezető tömegesedésről megfogalmaz, mindarról a tanulmány így szól: „A felsőfokú végzettségűek arányának növekedésével nő egy ország egy főre jutó GDP-je. Míg Magyarországon a 20 százalékos diplomás arány mellett 20 ezer dollár az egy főre jutó GDP, addig például Kanadában a közel 50 százalékos arányhoz 38 ezer dollár”.
A tanulmány rámutat az összefüggésre az elérhető keresetek és az adóbevételek között. „Erős pozitív összefüggés mutatható ki egy országrészben (régióban) a diplomások aránya és az adott régióban számított egy adózóra jutó adó nagysága között. Minél nagyobb a diplomások aránya, annál nagyobb egy főre jutó adóbevétel várható” – szögezik le a tanulmány készítői, akik rámutatnak arra, hogy az elmúlt tíz évben az OECD-országok GDP-növekedését közel 0,7 százalékponttal növelte a felsőfokú végzettségűek jövedelmének emelkedése. „Magyarországon ugyanez a mutató 0,6 százalékpont” – tudjuk meg. A korrupciós index viszont csökken a felsőfokú végzettséget szerzők növekedésével. A felsőoktatásba azért is megéri fektetni, mert a felsőfokú végzettségűek arányának növekedésével növekszik egy ország tudományos teljesítménye.
„Míg Magyarországon a 20 százalékos diplomás arányhoz egymillió főre 4,4 darab szabadalom jut, addig például Japánban a 44 százalékos arányhoz 104 szabadalom jut egymillió főre” – írják alá a kutatók. A diplomások száma a várható átlagéletkorra is pozitív hatással van. „A felsőfokú végzettséggel rendelkezők várható élettartama magasabb, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőké. (…) Minél magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya egy társadalomban, annál nagyobb az adott társadalomban a születéskor várható élettartam. Míg Magyarországon a 20 százalékos diplomás arányhoz 74 év a születéskor várható élettartam, addig például Új-Zélandon a diplomások 40 százalékos aránya mellett 81 év” – olvasható az elemzésben, amely e ponton érkezik az egyik legérdekesebb összefüggéshez.
– A magasan kvalifikáltak nagyobb arányban szavaznak, társadalmilag aktívabbak – ezért a demokrácia működése szempontjából kiemelt jelentőségű társadalmi csoportnak tekinthetők. Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 10 százalékponttal nagyobb arányban vesznek részt az országgyűlési választásokon, mint a középfokú végzettségűek – derül ki a szövegből. Magyarországot a tanulmány egy 2009-es adatsor alapján azok közé az országok közé sorolja, amelyek az 1,4 százalékos GDP-arányos ráfordításhoz képest 1,1 százalékot költenek felsőoktatásra, ezzel az OECD-országok alsó harmadában helyezkedik el. Hozzá kell tennünk, hogy ez az arány drasztikusan csökkent a Fidesz kormányzása alatt. Orbán Viktor felsőoktatást érintő politikája olyan mértékben csökkentette az ágazat forrásait, hogy azzal a ráfordítások GDP-arányosan 0,5 százalék alá estek.
A fejlett országokkal összevetve Magyarországon kirívóan alacsony – 20 százalék – a diplomások aránya – állapítják meg a tanulmány készítői. A tanulmány részletesen kitér a diplomások foglalkoztatottsági rátájára: nem meglepő módon jobbak a foglalkoztatási adatok a felsőfokú végzettségűek körében. A munkanélküliségi ráta is a diplomásoknál a legalacsonyabb. A válság miatt növekvő munkanélküliség őket sújtja a legkevésbé.
Az elemzés kitér arra az adatra, amellyel a felsőoktatási államtitkárság és az iparkamara a felsőoktatás csonkítását igazoló politikai döntéseket próbálja igazolni. E szerint a diplomások 19 százaléka beszél arról, hogy munkaköréhez nem kellene felsőfokú papír. A tanulmány azonban részletezi, hogy ez az arány képzési területenként jelentősen különbözik: az informatika területén a legkisebb (10 százalék), az agrár képzési területen a legnagyobb (26 százalék). És az is kiderül: a diploma bértöbbletet jelent ezekben a munkakörökben is.
A háttéranyag utolsó fejezete a bérprémiumról szól. E szerint „a diplomások és a legfeljebb középfokú végzettségűek keresete között jelentős, nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő eltérés tapasztalható Magyarországon: a férfiak a 244 százalékát, a nők a 187 százalékát keresik a középfokú végzettségűek átlagos fizetésének”. Míg az OECD-országok esetében „a diploma átlagosan 360 ezer dollár haszonnal és 197 ezer dollár költséggel jár”, addig a számítások szerint „Magyarországon a költségek – elsősorban a magas jövedelemadó miatt – az átlagnál magasabbak (295 ezer dollár), a megtérülés pedig jelentősen nagyobb (503 ezer dollár)”. A tanulmány egy másik mutatóval is operál: a diploma – a költségeket és hasznokat figyelembe vevő, élethosszra vetített – megtérülésének átlagos rátája az OECD-országok között 12 százalék, míg e mutató értéke Magyarországon az OECD-átlag több mint kétszerese, azaz 25 százalék.
Ha tehát a diploma gazdasági megtérülését nézzük: a magyar felsőoktatás tulajdonképpen olcsó, vagyis a diploma megtérülésének haszna nagyobb, mint az azzal kapcsolatos állami ráfordítás. Így aztán nyilvánvalóan ésszerűtlen, megmagyarázhatatlan és irracionális, amit a kormány a felsőoktatásban művelt az elmúlt években. Az igaz viszont, hogy a kevesebb diplomás kevesebb aktív szavazót, azaz hosszú távon egyre gyengébb demokráciát jelent.
Kimaradó nemzedék
Az anyag 2010-es adataiból azt is megtudjuk, az OECD-országokban a 20–24 évesek 43 százaléka vesz részt valamilyen oktatásban, míg Magyarországon ez az arány 48 százalék. A 25–29 évesek 16 százaléka vesz részt oktatásban az OECD-országokban, míg Magyarországon ez az arány már jelentősen csökken, mindössze 10 százalék. Az idei jelentkezési adatokból kitűnik, hogy ez a lemaradás tovább romlik majd, mert éppen ez a korosztály döntött úgy, hogy mégsem adja be felvételi kérelmét a felsőoktatásba. Az anyagban a jövőre vonatkozóan megállapítják, hogy a politikai döntések hatásait figyelembe véve becslések szerint „a 20–24 évesek között csaknem 2 százalékponttal lesz kisebb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint amennyire a demográfiai és egyéb társadalmi folyamatokból egyébként következne”. Ez a hatás még nagyobbnak mutatkozik a 25–29 éves korcsoportban: itt 4 százalékponttal kisebb arányban lesznek diplomások 2020-ban a felsőoktatási férőhelyek korlátozása következtében. (Ó. M. D.)
