Rajnai szerette volna, ha az önkormányzat engedélyezi, hogy a lap címe Heti Kecskemét lehessen – ehhez az önkormányzat hozzájárulására lett volna szükség. Kérelmét azonban mind az illetékes bizottság, mind a közgyűlés elutasította – úgy, hogy a szerkesztő nem is tudott érvelni a kezdeményezése mellett. Utóbb azzal indokolták a döntést, hogy nem teljesítette az idevonatkozó rendeletet, amely szerint a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a sajtótermék „a közfigyelem felkeltésére és a város iránti megbecsülés fokozására alkalmas-e”.

Zombor Gábor polgármester azt üzente Rajnainak, keresse fel őt személyesen, az újságíró azonban úgy értelmezte: valamiféle szájzárfogadalmat várnak el tőle, hiszen nem minden igaz történet alkalmas „a város iránti megbecsülés fokozására”. A Hírösvény megjelenése nemcsak az önkormányzat lojalitásigényét hagyta figyelmen kívül, hanem a mai médiavilág számos evidenciáját is. Rajnai Attila hetilapjának nincs internetes változata.

Miután a lapot egy családi vállalkozás készíti, a komolyabb cikkeket maga írja, a felesége tördel, elég heti egy alkalommal összeállítani a megfelelő tartalmat. Így nincs szükség arra, hogy valaki folyton frissítse a honlapot ingyenes, ám érdektelen, vagy máshonnan átvett tartalmakkal, de nem kell moderálni a kommenteket sem, mert nincsenek.

A 12 A4-es oldalt tartalmazó lapra elő lehet fizetni, vagy egy olcsó kávé áráért, 160 forintért megvásárolható azokban az üzletekben, amelyeknek az üzemeltetőivel a szerkesztő-tulajdonos megállapodást kötött. A kísérlet tárgya: vissza lehet-e térni oda, hogy csak a komoly tartalom számít, és egy orgánum nem bocsátja áruba a függetlenségét?

Az első két hónap tapasztalatai szerint még nincs végleges válasz. Kemény, de örömteli munka a Hírösvényt írni, szerkeszteni. Rajnai Attila kedvező visszajelzéseket kapott a kecskeméti polgároktól, és szinte minden politikai oldaltól. Lokálpatriótaként azt ígérte: nemcsak a jelennel, hanem a múlttal, a gyökerekkel, a mindenkori változással is foglalkoznak. Osztatlan elismerést aratott, hogy régi, a maguk idejében hétpecsétes titokként kezelt ügyekről is írnak, miközben feldolgozzák az adott hét legfontosabb témáit. De azért kiderült, hogy nem elég csupán letenni a lapot a boltokban, muszáj hírverést is csapni körülötte.

Online változat továbbra sincs, ám a Facebookon meg kell osztani legalább a címlapot vagy egy-egy ütősebb anyagot, ez ugyanis érzékelhetően segít eladni a nyomtatott lapot. Ha új szám jelenik meg, bemondja a helyi rádió. Rajnai Attila úgy összegez: az első ötszáz példányig könnyen és fenntarthatóan eljutottak. Azóta is fölfelé kúszik a példányszám, de lassabban. Még nem érték el a nullszaldót, pedig ő már azt is látja, milyen irányba kellene bővülni, továbbfejlődni.

Az alapító-főszerkesztő szerint nem minden igaz történet alkalmas „a város iránti megbecsülés fokozására”