Bölcskei püspök a bejelentéshez olyan helyszínt választott, ahol református vezető viszonylag ritkán teszi tiszteletét: egy katolikus templomot. A bocsánatkérés – a református egyház honlapjának híradása szerint – a múlt héten történt, a szegedi dómban, az ökumenikus imahét egyik rendezvényén. A Heidelbergi Káté 80. pontja az úrvacsorával (eucharisztia) foglalkozik, és erős szavakkal kifogásolja azt a katolikus tanítást, hogy „Krisztus testileg van jelen a kenyér és a bor színe alatt, ezért ezekben kell őt imádni”.

A katolikus mise „így alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését, és ezért kárhozatos bálványimádás”. A reformátusok idén ünneplik a Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulóját, ebből az alkalomból készült az új fordítás. Előzőleg az erdélyi reformátusok egyszerűen kihagyták a vitatott passzust. A Magyarországi Református Egyház zsinata elé terjesztett indítvány más formában, de szintén igyekezett tekintettel lenni a katolikusok érzékenységére.

Bölcskei Gusztáv

A református zsinathoz benyújtott javaslat szerint zárójelbe kellene tenni a „kárhozatos bálványimádás” fogalmat, és lábjegyzetben jelezni: „A kifejezést csak a történelmi hűség kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a 16. században a Káté szerzői jónak láttak, azt ma már – mint római katolikus hittestvéreinket bántó kitételt – nem használjuk.”

Végül azonban a zsinat Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke mellé állt, aki azzal érvelt: nem bántanak senkit, ha az új fordításban megjelenik egy XVI. századi markáns hitvallás. A püspök úgy vélte, a tanítás érvényes és fontos, hisz a református egyháztagok között napjainkban is előfordul a szentségimádás: „amit a Káté kimond, azt ma is úgy gondoljuk, de nem így mondjuk”. A katolikusok nem vették jó néven, hogy a reformátusok ma is „kárhozatos bálványimádással” vádolják őket. A katolikus püspöki kar nehezményezte, hogy olyan nézetek terjednek, amelyeket tévesen tulajdonítanak a katolikus egyháznak, és olyanok, amelyek az egyház tanításának téves értelmezésén alapulnak. A bírálat alig burkoltan a reformátusoknak szólt.

Bár Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke is tartózkodott attól, hogy nyilvánosan megnevezze a reformátusokat, és a „téves nézeteket” illetően sem bocsátkozott konkrétumokba, általánosságban azért elmondta: nem tartaná szerencsésnek, ha a „szenvedélyes hitviták légköre térne vissza”. Ilyen előzmények vezettek a bocsánatkéréshez. A püspök a közelmúltban két terjedelmes interjúban is kitért a vitákra. A katolikus Új Embernek adott nyilatkozatában hangsúlyozta: mindenki azzal árt a legtöbbet a saját felekezetének is, „ha azt gondolja, ő attól lesz jobb, ha ócsárolja a másikat”.

A „kárhozatos bálványimádással” kapcsolatban kifejtette: „A szavaknak is megvan a maguk korszaka. Azt a kifejezést, amely négyszázötven évvel ezelőtt bevett volt, én nyilvánvalóan soha nem használtam, és nem is használnám. Azt hiszem, sem egy református egyházi közösség vagy testület, sem pedig egy magát valóban Krisztus követőjének, szolgálójának tartó lelkipásztor vagy hittanár nem abból akar magának népszerűséget kovácsolni, hogy ilyen kifejezést a szájára venne”. Létrejött egy bizottság, amelynek a feladata az, hogy megírja a ma használatos református katekizmust.

Ebben az említett, vagy ahhoz hasonlóan sértő kifejezés nem fog szerepelni – ígérte Bölcskei Gusztáv, aki a Reformátusok Lapjában, amely a napokban kerül utcára, ismét sajnálkozását fejezi ki. „Jó lett volna, ha a zsinat katolikus testvéreink felé gesztust tudott volna gyakorolni legalább azzal, hogy a misét kárhozatos bálványimádásnak minősítő mondat alá odaírja: csak a történelmi hűség kedvéért maradt a szövegben” – mondja.

Bölcskei ugyanakkor leegyszerűsített véleménynek tartja azt a felvetést, hogy a református berkekben folyó vita hátterében a Bogárdi Szabó Istvánnal vívott személyes csörtéje áll. A cáfolat azonban nem túl meggyőző. Bölcskei Gusztáv legalábbis odabök egyet püspöktársának. Elmondása szerint nem mindenben egyezik az álláspontjuk. Ami önmagában nem baj. Baj csak akkor van – teszi hozzá –, „ha a különböző álláspontokból olyan következmények fakadnak, amelyek az egyháznak, az egyház megítélésének a kárára lehetnek”.