A helyzet meglehetősen zavaros, mivel az LMP-ből kilépett parlamenti képviselők eleve többségben voltak a képviselőcsoportban: ha kiülnek a frakcióból a függetlenek közé – ehhez elég lenne négy platformistának távoznia a nyolcból –, akkor azzal az LMP képviselőcsoportja is megszűnik, és mind a tizenöt képviselő, így Schiffer András és támogatói is kénytelen lennének függetlenként folytatni. (Erről és a házszabály nyújtotta lehetőségekről lásd keretes írásunkat.)

A hétvégi kongresszus után távozásukról döntő platformerek vasárnap azt nyilatkozták, hogy nem kívánják szétrobbantani a frakciót, és elveszíteni sem az önálló képviselőcsoport nyújtotta lehetőségeket – nyilván a bizottsági helyek száma, a megszólalások és kezdeményezések könnyebbsége mellett az államilag biztosított frakciótámogatást sem, amely meghaladja az évi százmillió forintot. Ezért Jávor Benedekék arra törekszenek, hogy egyfajta frakciószövetségben működjenek tovább, vagyis közös kasszával és vezetéssel, de egymás stratégiájába bele nem szólva.

Tény, hogy az LMP két egymással szemben álló csoportja a parlamenti munkában eddig is egységes volt, a szakpolitikai kérdésekben szinte egyáltalán nem voltak viták, ahogyan szétszavazás vagy komolyabb feszültség sem akadt a törvényalkotási munkában.

A mostani helyzet kezelését az bonyolítja, hogy Schiffer Andrásék nyilvánvalóan nem akarnak együttműködni azokkal, akik távoztak a soraikból – hiszen azért mentek el, mert nem értettek egyet –, a kilépések bejelentése után többen hevesen követelték is tőlük a mandátumok visszaadását. A platformisták viszont erős tárgyalási, illetve zsarolási pozícióban vannak, hiszen ha nem tudnak kiegyezni, akkor nélkülük a „maradóknak” sincs önálló csoportjuk a parlamentben.

Schiffer András frakcióvezető a RádióQ „Kelj fel, Jancsi” című műsorában ezzel kapcsolatban tett is arra utalást, hogy az együttműködés „nem szabályozástechnikai megegyezéseken fog múlni”, de azt is hangsúlyozta, hogy személy szerint szeretné elkerülni, hogy közös frakció legyen. „Remélem, hogy tudunk megoldást találni” – tette hozzá Fiala János műsorában.

Schiffer azzal kapcsolatban, hogy milyen tárgyalási pozíciót kíván elfoglalni majd az egyeztetések során, lapunk megkeresésére mindössze annyit közölt: erről nem kíván a nyilvánosság előtt beszélni, mert ez a tárgyaló felekre tartozik.

A platformisták is tartózkodtak attól, hogy a tárgyalások megkezdése előtt, illetve alatt saját elképzeléseikről beszéljenek. Az mindenesetre világos, hogy a frakciószövetségnek sem lehet két egyenrangú vezetője, vagyis el kell majd dönteniük, hogy ki legyen az első ember az összekényszerített képviselőcsoportban. Elvileg Jávoréknak van többségük, de nyilván gesztust tudnak – és akarnak – majd gyakorolni a másik oldal felé ebben a kérdésben, ami segítheti a megegyezést.

Szintén megoldásra vár majd az is, hogy miként osztoznak a szakértőkön, hiszen a meglévő büdzséből két stábot fenntartani lehetetlen, most pedig máris előállt olyan helyzet, hogy egy „schifferista” szakpolitikus mögött a szakértők mind „platformisták”, akiknek a további együttműködése így kérdésessé, de legalábbis tárgyalási alappá vált.

Arról továbbra sincs végső döntés, hogy mi lesz az új, baloldali zöldpárt neve: ezzel kapcsolatban a legnagyobb dilemma az, hogy szerepeljen-e benne a „baloldali” és a „zöld” kifejezés, vagy épüljön csupán a platform brandjére, amely a Párbeszéd Magyarországért nevet viseli. Nem kizárt, hogy erről nemcsak az új tömörülés vezetői döntenek, hanem nyilvános, közösségi szavazásra bocsátják a kérdést.

Parlamenti matek

Szigorú határokat szab az Országgyűlés házszabálya a zöldek tervezett frakcióalakítása kapcsán. A hatályos keretek szerint legalább tizenkét képviselő kell az önálló képviselőcsoport megalakításához. Ez alól csak a saját jogon bejutott pártok, azok is meghatározott esetben kaphatnak felmentést. Az LMP-ből kilépő képviselők saját frakciót nem alakíthatnak, és nemcsak azért, mert nincsenek tizenketten (összesen nyolcan döntöttek a távozás mellett), de a DK esetére hivatkozva sem hozhatnának létre saját csoportot – ők bár megvoltak tizenketten, a kormánypártok úgy alakították át a házszabályt, hogy ne legyen megfelelő jogosítványuk.

Megoldást a frakciószövetség jelenthet, a hatályos házszabály ugyanis nem írja elő, hogy a frakcióban mindenki párttag legyen, elég, ha a hivatkozott párt jelöltjeként indult az előző választáson – a kilépett reformerek pedig mind az LMP jelöltjeiként nyertek mandátumot. (Sz. T. L.)

Van, ki megy, van, ki marad