Az egyik választmányi tagot és a Lehet Más a Politika egyik országgyűlési képviselőjét bízta meg a párt országos választmánya azzal, hogy készítsen előterjesztést a testület számára arról: melyek azok a mérsékelt konzervatív közösségek, amelyekkel az LMP-nek célszerű lenne hivatalosan is felvennie a kapcsolatot az alkotmányosság helyreállítása érdekében – tudta meg a Népszabadság.

Ellenfelek: Schiffer András jelenlegi és Jávor Benedek volt frakcióvezető másképp képzelte az LMP jövőjét

Az eredeti, egyébként Schiffer András által jegyzett előterjesztés szerint a megbízás „puhatolódzó megbeszélésekre” szól, illetve a szóba jöhető szervezetek értékvilágának, korábbi pártpolitikai kötődéseinek feltérképezésére. Az országos választmány, amely sürgősséggel fogadta el az indítványt, azzal indokolt, hogy a tavaly novemberben elfogadott stratégia végrehajtása, „az értékszintézis megvalósítása érdekében elengedhetetlen, hogy az országos választmány pontos képpel rendelkezzen arról az alkotmányossághoz hű, moderált, illetve közösségelvű konzervatív térről, ahol a párt esetleg szövetségeseket találhat”. A választmányi határozat hozzáteszi: célszerű olyan delegáltat, illetve képviselőt megbízni a feladattal, akinek „egyébként is vannak ebben az irányban kapcsolatai”.

A döntés azért okozott megütközést a párt egyes tagjaiban, mert az LMP korábban világossá tette, hogy az alkotmányosság helyreállításának kérdésében az MSZP-vel mint a demokratikus ellenzék legnagyobb erejével (is) mielőbb tárgyalni kíván; ezt Schiffer András frakcióvezető nyilvánosan is megerősítette. Arról korábban már írtunk, hogy Schiffer be is nyújtott egy erre vonatkozó indítványt a választmányhoz, de a javaslatot a két ünnep közt visszavonta azzal, hogy a közjogi kérdések kapcsán folyó ellenzéki tárgyalások miatt – amelyekhez az LMP nem csatlakozott – csak akkor veszik elő ismét a kérdést, ha a viszonyok „lenyugodtak”.

Az tudható, hogy a hét végi kongresszusra többtucatnyi módosító javaslattal készül mindegyik szárny: a különutas „schifferista” és az ellenzéki együttműködés iránt nyitottabb „platformisták” is számos kezdeményezéssel élnek. Utóbbiak a napokban véglegesítik csomagjukat, amelyben stratégiai (a novemberben elfogadott elv megváltoztatása) és szervezeti kérdésekben is javaslatot tesznek; az utóbbi kapcsán például az országos választmány létszámának és a regionális delegáltak számának csökkentésére. Ezt elsősorban azzal indokolják, hogy bizonyos delegáltak alig egytucatnyi vokssal már döntési pozícióba tudtak kerülni (vagyis a mandátumok erőssége nem egyenértékű, hiszen mások csaknem tízszer annyi vokssal jutottak választmányi tagsághoz), de ki kívánják szorítani ezzel azokat a delegáltakat is, akik jobbra próbálják tolni a szervezetet.

A Népszabadság információi szerint például volt olyan regionális delegált, aki korábban egyértelművé tette, hogy előbb köt szövetséget a Jobbikkal, mint az MSZP-vel, de ugyanez az illető a mostani kongresszus napirendjére javasolta venni azt is, hogy az LMP határozza meg egyértelmű viszonyulását Horthy Miklóshoz és Kádár Jánoshoz. Előbbi kapcsán az indítványozó megjegyzi, hogy Horthy szellemiségét nem véli felfedezni az ökopártban, de így folytatja: „A Horthyhoz való LMP-viszonyulás határozza meg alapvetően a Fideszhez és Jobbikhoz, továbbá az ő választóikhoz való viszonyunkat. Horthy teljes elutasítása a Jobbik és Fidesz felé való zárást jelenti. A történelmi, társadalmi és politikai realitás Horthy »megtűrt kategóriába« való utalása, ami körülbelül Nagy Imre mostani pozíciója a magyar pártoknál” – írta belső levelében a delegált.

Ellentétes irányt képvisel a jelenlegi többség és a „platformista” szárny az országos politikai tanács jövőjét illetően. Míg a többség a kongresszusok napirendjének meghatározását is a testülethez delegálná, a „platformisták” inkább csak konzultációs fórumot szeretnének formálni belőle. Szintén ellentét feszül abban, hogy a „schifferista” vonal képviselői közül többen azt szorgalmazzák: a kongresszus emelje meg a titkos szavazás megtartásához szükséges tízszázalékos támogatói küszöböt harmincra.

Ezt a „platformisták” a megfélemlítés eszközének tekintik, és meg kívánják akadályozni. Abban viszont konszenzus mutatkozik, hogy a jövőben két társelnök vezesse a pártot, ezt állítólag a kenyértörésre készülő szárny támogatói sem ellenzik. Azt egymástól független forrásaink megerősítették, hogy a párbeszédre nyitottabb csoport egységes csomagként kívánja benyújtani elképzeléseit a kongresszushoz, és – bár módosításokat örömmel lát – a stratégiai és a szervezeti változásokat együtt kívánja „átvinni”. Ha ez nem sikerül, akkor feltételezhető, hogy néhány képviselő kilép a pártból, és átül a függetlenek közé – ezt többen is megerősítették lapunknak.