Megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB) tavaly december végén az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek egy részét. Most első alkalommal fordult elő, hogy a bírák alkotmányos rangra emelt szabályokat helyeztek hatályon kívül. A döntésüket azzal indokolták, hogy egyes rendelkezéseket közjogilag vitatható módon alkottak meg, mert azokra nem az új alkotmány életbelépéséhez volt szükség. A testület pár napja pedig azt is kimondta, hogy az előzetes választási regisztráció bevezetése a választójog szükségtelen korlátozását jelenti, és ezért alaptörvény-ellenes.

Az AB tehát az utóbbi hetekben két, a jelenlegi hatalom számára fontos – presztízskérdésnek is tekinthető – ügyben szembement a kormány törekvéseivel. Ez azért is különösen érdekes, mert a Fidesz mindent megtett annak érdekében, hogy a független alkotmánybíráskodásnak kereteket szabjon. Ha tehát az érdekei úgy kívánták – ilyen pillanat volt, amikor az AB a „pofátlan végkielégítések” visszamenőleges megadóztatására vonatkozó rendelkezéseket megsemmisítette –, kész volt akár a testület hatásköreinek jelentős csorbítására is.

Ezt nyilván komoly figyelmeztetésnek szánták, de nem csak ennyi történt. Már korábban megváltoztatták az alkotmánybírák jelölésének szabályait is: 2010-ig a parlament eseti bizottsága paritásos alapon állt fel, és csak konszenzusos döntést hozhatott, azóta viszont a kormánypártok az ellenzék támogatása nélkül jelölhetik az új bírákat. Erre először 2010 nyarán került sor, amikor Stumpf István volt fideszes kancelláriaminiszterrel egészült ki a testület, Bihari Mihályt pedig újraválasztották. Ez utóbbi döntés több okból is meglepetést keltett: ő egykor szocialista parlamenti képviselő volt, s először az MSZP támogatásával került be a testületbe, ugyanakkor életkora okán tudni lehetett, hogy kilenc évre szóló mandátumát nem töltheti ki, mert 2013 februárjában betölti a hetvenedik életévét. Ráadásul Bihari a szocialistáknak sem volt hálás, és ha úgy gondolta, a párt érdekeivel szemben is vállalta saját szakmai álláspontját.

Az AB-ben a korábbi szabályok miatt kényes egyensúly alakult ki, hiszen a bírák felének személyére a mindenkori kormányoldal, másik felére az ellenzék tehetett javaslatot. Így 2010 elején a grémiumban öt-öt volt az arány, míg Paczolay Péter AB-elnököt 2006-ban konszenzusos jelöltként választották meg. Az erőviszonyok az Orbán-kormány első évében azonban még nem változtak meg, hiszen tudni lehetett: Bihari szakmai meggyőződése attól, hogy neki másodjára a Fidesz szavazott bizalmat, aligha fog megváltozni, mert ő korábban is autonóm módon döntött, és soha nem volt tekintettel egykori pártjának érdekeire.

A rendszer átalakításának azonban ezzel még nem volt vége: döntöttek arról is, hogy az eredetileg tizenegy főből álló AB létszámát tizenötre emelik. A Trócsányi László 2010. őszi lemondása után – a Fidesz egykori támogatottja párizsi nagykövet lett – tíztagúra zsugorodott testületbe 2011 szeptemberében öt új, a kormánypártok iránt nyilvánvalóan lojális személyt választott meg a parlament, és ezzel a korábbi status quo végérvényesen felborult. A kormánypártok és az ellenzék által is támogatott Paczolay mellett öt, a szocialisták által támogatott bíró maradt, kilencen viszont a jobboldalhoz köthetők. Februárban pedig hivatalba lép a kereszténydemokrata parlamenti képviselő, Salamon László, aki a nyugdíjba vonuló Bihari helyét veszi át, az erőviszonyok tehát még egyértelműbbé válnak: a fideszes kétharmad az AB-n belül is megvalósul. Ugyanakkor áprilisban Holló Andrásnak kell távoznia – akit egykor szintén az MSZP javaslatára választottak meg –, és utódját a Fidesz nyilván megint érdemi egyeztetés nélkül nevezi meg, a jobboldal támogatta bírák fölénye ezzel még nyomasztóbbá válik.

Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az egyes konkrét alkotmánybírósági határozatok esetében a törésvonal nem igazán a jobb- és baloldal által jelölt, hanem inkább a régi és az új – 2011 szeptemberében hivatalba lépett – bírák között húzódik meg. Az utóbbiak egyébként eddig fontosabb ügyekben előadó bíróként alig működtek közre, és többnyire alkotmányjogi panaszt elutasító, illetve népszavazási kezdeményezéssel kapcsolatos döntést jegyeztek.

Az alkotmánybíráskodással kapcsolatos jogfelfogás különbözősége a két hivatkozott legutóbbi határozat kapcsán is tetten érhető. Az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek részleges megsemmisítése kapcsán Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Szalay Péter, Szívós Mária – valamennyien az „újak” közé tartoznak –, illetve a szintén Fidesz támogatta Lenkovics Barnabás terjesztett elő különvéleményt. Ők mindannyian vitatták, hogy az AB alkotmányos – vagy alaptörvényi rangra emelt – rendelkezéseket érdemben vizsgálhatna.

Hasonló volt a helyzet a választási eljárási törvény köztársasági elnök által kezdeményezett előzetes normakontrollja során is. A többségi határozatot Balsai, Dienes-Oehm és Szívós sem fogadta el, és csatlakozott ehhez az állásponthoz a szintén „újonc” Pokol Béla, valamint Lenkovics Barnabás. Az elutasítás indoka ezúttal alapvetően az volt, hogy az AB túlterjeszkedett az államfői beadványon, mert Áder János nem a választás előtti regisztrációt, hanem annak csak két részletszabályát vitatta, a testület azonban a feliratkozás intézményét a magyarországi lakóhellyel rendelkezők esetén egészében találta alaptörvény-ellenesnek.

Az AB ugyancsak megosztott volt a bírák kényszernyugdíjazása ügyében hozott határozatnál is. Akkor az öt „új” egységesen ellenezte az idő előtti nyugdíjazás szabályainak hatályon kívül helyezését, miként Lenkovics és Stumpf is. Ez utóbbi alkotmánybírónak azonban inkább az volt a kifogása, hogy a döntés meghozatalakor már felmentett bírák helyzetét – bár a nyugdíjszabályokat visszamenőleges hatállyal semmisítették meg – nem rendezték. Akkor egyébként patthelyzet alakult ki, és az elnök szavazata döntött.

A 2011 óta hivatalban levő bírák nagyobb része tehát következetesen szembemegy a többségi állásponttal, ami például a médiatörvény, az egyházügyi törvény vagy a családok védelméről szóló törvény kapcsán is megmutatkozott, amelyek egyes rendelkezéseit szintén megsemmisítették. Előre semmit nem lehet borítékolni, mert a családjogi törvény előadó bírája éppen Szalay volt, s az „ellenzéket” akkor Balsai, Dienes-Oehm és Pokol képviselte, miközben az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló határozatot ez utóbbi alkotmánybíró nem kifogásolta.

Így még az is lehetséges, hogy az AB egyes tagjai nem politikai hovatartozásuk, hanem – a kívülálló számára esetleg nem mindig nyilvánvaló – szakmai megfontolások alapján döntenek. Ez különösen igaz Stumpf esetében, aki egykori fideszes miniszterként nem egy, a kormány számára kínos határozatot elfogadott, s néha a többségi határozathoz képest markánsabb véleményt is megfogalmazott.

A testület tagjai

Paczolay Péter elnök (konszenzusos jelölt)
Holló András elnökhelyettes (MSZP-jelölt), a mandátuma idén áprilisban lejár
Balogh Elemér (Fidesz-jelölt)
Balsai István* (Fidesz-jelölt)
Bihari Mihály (előbb MSZP-, majd Fidesz-jelölt), az ő helyét februártól Salamon László (Fidesz-jelölt) veszi át
Bragyova András (MSZP–SZDSZ-jelölt)
Dienes-Oehm Egon* (Fidesz-jelölt)
Kiss László (MSZP-jelölt)
Kovács Péter (Fidesz-jelölt)
Lenkovics Barnabás (Fidesz-jelölt)
Lévay Miklós (MSZP-jelölt)
Pokol Béla* (Fidesz-jelölt)
Stumpf István (Fidesz-jelölt)
Szalay Péter* (Fidesz-jelölt)
Szívós Mária* (Fidesz-jelölt)

* A bírák 2011 szeptemberében léptek hivatalba

A teljes Alkotmánybíróság. A 2011 óta hivatalba lépett bírók következetesen szembemennek a többségi állásponttal