Mennyire lehet más a politika?
Az LMP első vonalas politikusai, de tagsága is részben megosztott ebben a kérdésben, a határvonalak – a nyilatkozatstop előtti napokban – már jól kirajzolódtak. Schiffer András korábban több nyilatkozatában is egyértelművé tette, hogy szerinte nem kell összebútorozni sem Bajnai Gordonnal, sem pedig a szocialistákkal. A politikus korábban markánsan képviselte azt az álláspontot is, hogy az LMP egyedül, pártszövetségek nélkül vágjon neki minden választásnak. Ezt a januári kongresszus meg is szavazta; igaz, nem kapott kétharmados többséget, amely az alapszabály szerint vitán felül erős legitimációt adna a határozatnak.
Kétségtelen, hogy az ex-frakcióvezető által képviselt, az LMP alapító elveihez való éles ragaszkodást többen is osztják a pártban – elsősorban a választmányban vannak támogatói. Ők elsősorban azzal érvelnek, hogy nem kell mindenáron kormányt váltani 2014-ben, főleg úgy nem, ha ennek ára az épp azokkal való összeborulás (értsd: szocialisták), akik ellenében az LMP éppenséggel megalakult. Ezen csoport képviselői rendre azzal (is) érvelnek, hogy ha a Fidesz a helyén is marad a választások után, 2018-ra már biztosan mindenki kiábrándul belőle, és akkor „eljön az LMP ideje”.
Az ezzel ellentétes álláspontot képviselők ugyanakkor azt mondják: ha az LMP a következő választásokon egyedül indul, az a jelenlegi támogatottsági szint és az új választási keretek ismeretében szinte biztos kiesést hoz az Országgyűlésből, egy parlamenten kívüli párt pedig nehezen fog visszakapaszkodni. Nem beszélve arról, ha nem sikerül leváltani az Orbán-kormányt, azért az önállóságát hirdető ökopártot is felelőssé fogják tenni, és „a romkocsmák mélyén csak az LMP halálára fognak poharat emelni”. Jávor Benedek jelenlegi frakcióvezető mindezt ilyen konkrétsággal ugyan nem mondta ki, de legutóbbi nyilatkozatában egyértelművé tette: tárgyalni kell az Együtt 2014 mozgalommal, és „történelmi felelőtlenség lenne”, ha kísérletet sem tennének rá, hogy garanciát szerezzenek céljaik megvalósításához.
A Lehet Más a Politika kongresszusának asztalára kerülő stratégiai anyagot még az Együtt 2014 zászlóbontása előtt kezdték el megfogalmazni, de ezzel együtt reflektálni fog az új helyzetre is. A stratégiai anyag a Népszabadság információi szerint többek között azt elemzi, hogy mit sikerült eddig megvalósítani a párt alapító céljaiból és 2010-es programjából. A stratégiai dolgozat értékeli a Fidesz kormányzását is, megállapítva benne, hogy nem egy „szokványos rossz kormányzásról” van szó, mert sokkal kártékonyabb az elmúlt húsz év összes, szintén „vérlázító” kormányzati gyakorlatánál. Lesznek olyan határozati javaslatok is, amelyek konkrét javaslatokat fogalmaznak meg az Együtt 2014 mozgalomhoz való viszonyulásban.
Az erőviszonyokat és a többségi akaratot látva egyelőre az valószínűsíthető, hogy az LMP egy köztes utat fog választani, vagyis vélhetően azt fogják kimondani: a párt tisztában van a felelősségével, ezért kész tárgyalásokat kezdeni az Együtt 2014 mozgalommal, de csak célkitűzéseinek feladása nélkül kész mindezt megtenni. Ehhez tartozik, hogy a Bajnai-féle mozgalom által készített elvi alapvetések mindegyike elfogadható az LMP számára is; sőt bizonyos pontok teljes átfedést mutatnak az ökopárt egyes programpontjaival.
Az elmúlt hetekben ugyanakkor érezhetően megnőtt a dilemma miatti feszültség, olykor már arról is hallani lehetett, hogy az egyik álláspont képviselői kijelentették: ha nem az ő véleményük kap többségi támogatást, úgy távoznak a pártból; ha pedig az általuk képviseltek győznek a kongresszuson, úgy az a párt irányításában is teljes hatalomátvételt kell hogy maga után vonjon. Ezzel kapcsolatban mégis az látszik, hogy – és ez nem lenne szokatlan az LMP eddigi gyakorlatához képest – a vélt feszültségek és a várakozások messze meghaladják a tényleges forráspontot. Az biztos, hogy a kétnapos kongresszust elzártan tartják, az eredményekről is csak vasárnap kívánnak majd először tájékoztatást adni; mondván csak akkor állnak a nyilvánosság elé, ha minden részletkérdésben megállapodtak.
