Futárok átvirrasztott éjszakája
A léthatáron billegő iskoláknak minden forintra szükségük van. A méltatlan pályázati eljárás miatt a pedagógusokból dől a panasz. Feltéve, hogy négyszemközt beszélnek. A nyilvánosságot elkerülik. Féltik az iskolájukat, féltik az állásukat – próbál magyarázatot találni Osztolykán Ágnes arra, hogy ebben az ügyben miért nem szerveződött még országos tiltakozó akció. Az egyik pályázat kiírása – technikai vagy tartalmi szempontból – június eleje óta tizenhárom, a benyújtási határidő három esetben módosult. A végérvényes pályázati adatlap kitöltésére végül csupán két munkanap maradt. Legalábbis akkor, ha valaki az élmezőnyben akart végezni az időversenyben. Tanácsos volt sietni: a pályázatokat beérkezési sorrendben bírálják el, a fürgék előnyt élveznek.
A futárszolgálatok kiemelkedő forgalomnak örülhettek azon az estén. (Innen az elnevezés: „futárok éjszakája”.) Úgy fest azonban, hogy fölösleges volt a tülekedés. Ha túl sok az igénylő, akkor új pályázatot hirdetnek, megint csak új feltételekkel. Márpedig az igények – rögzíti Osztolykán Ágnes – rögtön az első napon sokszorosan meghaladták a szétosztható pénz mértékét. A pályázat kiírásakor a legcsekélyebb empátiát, a minimális együttműködési készséget sem tanúsították – ezt már egy pályázatírással és tanácsadással foglalkozó szakértő mondja. Két nap leforgása alatt képtelenség eleget tenni egy eleve szövevényes, majd többször átszabott pályázat kritériumainak. Ráadásul az újabb és újabb ötletekkel a nyári hónapokban állt elő a pályáztató, amikor tanítási szünet van.
A pedagógusok folytonos készenléti állapotban igyekeztek igazodni az egyre-másra módosuló instrukciókhoz és határidőkhöz. Packáztak velük, mint az úszókkal, akiket úgy vezényelnek ki fürdőnadrágban a medence szélére, hogy nem közlik velük, mikor lesz a start. Az eredmény pedig nagy valószínűség szerint: semmi – jellemzi a pályázati szakértő az általa mélységesen megalázónak minősített helyzetet.
Osztolykán Ágnes közleményben hívta fel a figyelmet az oktatásfejlesztési támogatások unortodox elosztási módjára, azaz a botrányos pályáztatásra. Az érintettek közül senki nem reagált. Az LMP-s képviselő később az Országgyűlésben az oktatási államtitkárhoz fordult kérdéseivel. Hoffmann Rózsa válaszolt ugyan, de abban nem volt sok köszönet. Az államtitkár arra hivatkozott, hogy az uniós források elosztását nagyon bonyolult és nem csak Budapestről diktált szabályok határozzák meg. Hoffmann Rózsa szerint mindannak, amit az LMP-s politikus a fejére olvasott, „egy századrészéért sem vagyok, vagyunk felelősek”. Továbbá: egy pályázatra való jelentkezés volumenének előzetes felmérése szinte lehetetlen. Ugyanakkor – tette hozzá – az a szabály, ha a jelentkezések száma meghaladja a kiírt pályázati összeg ikszszeresét, akkor azt újra kell tervezni. „Jelenthetem, hogy az újratervezést megkezdtük” – közölte Hoffmann Rózsa.
Az LMP politikusa úgy véli, hogy Hoffmann Rózsa egyszerűen csak másokra mutogat, miközben nyilvánvaló: a teljesen követhetetlen, abszurd eljárásért nem az unió, hanem a kormány a felelős. Osztolykán Ágnes számára csupán az nem világos, hogy a szakmai dilettantizmus újabb megnyilvánulásával van-e dolgunk, vagy a kormányzat ismét trükközni akar a pénzekkel, ezúttal uniós milliárdokkal.
Esetleg: a kettő együtt.
