Egy nemzetközi kutatás keretében (European Social Survey) ugyanis 2002 óta rendszeresen vizsgálják többek között a magyarok értékrendjének változásait. A legutolsó adatfelvétel 2010 végén történt. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológai Intézetének tudományos tanácsadói ez alapján nemrég megjelent munkájukban azt vizsgálták, hogy viszonylag rövid idő, vagyis tíz év alatt milyen értékek lettek fontosabbak, és melyek veszítettek a vonzerejükből Magyarországon.

A válaszadók huszonegy alapértékről döntötték el, hogy mennyire fontosak számukra. Ezek közt a kreativitásról, a gazdagságról, a biztonságról, a szerénységről, a becsületességről és a környezetvédelemről kellett nyilatkozniuk. A magyarok által legfontosabbnak tartott érték a létbiztonság. Ez volt tíz évvel ezelőtt – és ez ma is. Ezt talán meglepő módon a környezetvédelem és az emberi kapcsolatok követik.

Abban sem történt változás egy évtized alatt, hogy az erős állam, a kormány által biztosított biztonság és az egyenlő lehetőségek is az élmezőnyben vannak.

– A biztonságigény szinte minden országban a vezető értékek között szerepel. A XX. századi történelem mindent felforgató változásai, a szélsőséges veszélyhelyzetek megerősítették ezt a törekvést. A gazdasági válság, mint minden fenyegetettség, csak erősíti ezt az igényt – állítják a kutatók.

A hagyomány értékének megítélése a fentiekkel ellentétben változott: a kétezres évek második felétől egyre fontosabb lett. A hagyományhoz hasonlóan erősödött a hedonizmus szerepe: ennek magyarázata lehet, hogy a válság miatt az emberek jobban koncentrálnak a jelenre.

Figyelemre méltó, hogy milyen értékek vannak stabilan az utolsó helyeken: szinte mind a piacgazdasághoz köthetők, mint a sikeresség, az elismertségigény, az anyagi jólét, a kockázatvállalás, a kihívások keresése, az újdonság és a változatosság.

– A kapitalizmus a rendszerváltás után a társadalmi különbségek fokozódását hozta, ráadásul egyre távolodott a virágzó piacgazdaság jóléti társadalmaihoz való tartozás lehetősége. Emellett Magyarországon volt viszonylag a legélhetőbb, a leginkább piaci jellegű a szocializmus, ezért itt a rendszerváltás után a piacgazdaság előnyei kevésbé, hátrányai hangsúlyosabban jelentkeztek. A gazdasági válság pedig tovább csökkentette a piacgazdaságba vetett hitet – magyarázzák a jelenséget a kutatók, akik fölhívják a figyelmet arra, hogy a hierarchiához kapcsolódó értékek, vagyis a dominanciaigény és a szabálykövetés, az önalárendelés is tartósan népszerűtlen Magyarországon. Vagyis a magyar társadalomban máig nagyon erős az egyenlőségpárti beállítottság.

Szomorú változás, hogy a tolerancia értékének fontossága csökkent a kétezres években. Sokan olyan világban érzik magukat, ahol nem lehet odafigyelni másokra, ahol rájuk sem figyel senki, vagy úgy érzik, hogy a túlságosan nagynak látott tolerancia, liberalizmus negatív következményekkel járt – vélik a szerzők.

Ez az érték a kutatók szerint különösen a média által fokozottabban befolyásolt fiatalok körében zuhant nagyot, ahogy a segítőkészség értéke is náluk szerepelt a legrosszabbul. Az utolsó adatfelvételkor már csak a 17. helyen szerepelt, szemben a korábbi 10. hellyel vagy az országos átlaggal, ami a 8. helyre volt elég. Ez együtt a tolerancia csökkenésével különösen aggasztó: a kutatók szerint kevésbé szolidáris, akár kíméletlenségre is képes fiatalok színre lépésének veszélyét jelezheti.

Érdekes ellentmondás, hogy a környezet védelme mennyire előkelő helyen áll az értékek rangsorában, szemben a gazdagsággal, az anyagi jóléttel.

– A társadalmilag elvárt értékeket az emberek szóban akkor is gyakran visszhangozzák, ha a gyakorlatban nem igazodnak hozzájuk. Sokan valóban ezen értékek szerint élnek, de sokan csak elvben fogadják el őket, az életüket még nem hatják át. Ez a kétlépcsős elfogadás gyakori, főleg új értékek megjelenésekor. Gyakori jelenség az is, hogy másoktól elvárják például a környezetre való odafigyelést, de a saját életükben a kényelem vagy az önérvényesítés felülírja azt – teszik hozzá.

További ellentmondás, hogy az erős biztonságigény egyre növekvő létbizonytalansággal társul, hogy az erős autonómiaigény csökkenő önállósággal párosul, például a munkahelyeken, valamint, hogy az egyenlő lehetőségek erős igényével szemben egyre nőnek a jövedelmi, vagyoni különbségek, csökken a társadalmi mobilitás lehetősége. A kutatók szerint az is frusztráló lehet, hogy manapság az érvényesüléshez épp azok a tulajdonságok kellenek, amelyeket a magyarok többsége a legkevesebbre becsül.

Grafika egy budapesti aluljáróban – túl életszerű