Napok lehetnek hátra
Nagy Lajos, aki a közeli Sarkadon él, úgy tudja: 120 mázsa kenőmájast állítanak elő naponta, holott 600-at is el tudnának adni. Ez nyereséges termék – de hiába, ha nem tudják miből megvenni a hozzávalót. – Augusztus végén, amikor Lázár János Gyulán járt, azt ígérték: a kormányzat megmenti a Gyulai Húskombinátot. De nem így lett – mondja Nagy Lajos. – Az Európai Unióra hivatkoztak, hogy nem engedi. Más ügyekben a magyar kormány szembeszáll az unióval – nekünk valamiért mégsem adott anyagi támogatást.
Úgy volt, hogy a felszámoló banki támogatással érkezik. Új számlát nyit, mert ő hitelképes lesz, a cég megmaradt termékei – főként a gyulai kolbász és a kenőmájas – nyereségesek, van piacuk. Arról is szó volt, hogy új tulajdonost keres, egyben próbálja eladni a céget. Ebből sem valósult meg eddig semmi. Szerda délután elterjedt, hogy az önkormányzattól kérnek pénzt – az eladósodott város jelentősen megkönnyebbül, ha az állam átvállalja adósságának jelentős részét. Erről azonban nem szivárogtak ki részletek.
Bedő Lajos karbantartó úgy tudja: csak napok vannak hátra. Vagy kap pénzt a cég, vagy véglegesen bezár! Félő, hogy a Démász kikapcsolja az áramot, ha nem kapja meg, amivel tartoznak neki. Akkor pedig nemcsak hogy azonnal leáll minden, hanem ha hideg lesz, szétfagynak a csőrendszerek is. Noha először azt ígérték, hogy november 10-ére mindenki megkapja a fizetését, legutóbb már 20-áról volt szó. Lehet, hogy csak az Országos Bérgarancia Alapból látnak majd pénzt valamikor a dolgozók.
– Ma összegszerűen is kevesebbet keresek, mint 10 éve – mondja Bedő Lajos. – Az infláció miatt jóval kevesebbet ér a bérem, miközben sokkal többet kell dolgoznom érte. Az biztos, hogy nem miattunk termel drágán a magyar élelmiszeripar, hiszen nettó 70-80 ezer forintot viszünk haza a gyárból. Ahogyan bocsátották el a kollégáimat, karbantartóként úgy kellett egyre több szakmát megtanulnom: kezdetben csak esztergályos voltam, azóta már gépszerelő-, hegesztő-, lakatosmunkát is végzek.
Bedő Lajos 57 éves – a jelenlegi szabályok szerint 7 év múlva mehet csak nyugdíjba. A gyerekei külföldön dolgoznak, ő azonban nem akar már nekivágni a nagyvilágnak – nem is találna helyet. Az egykor 2500 embernek megélhetést adó Gyulai Húskombinátban 2005-ben állították le a vágósort – az is nagy elbocsátással járt, és a környező településekről bejáró dolgozók jelentős részét elbocsátották. Elekről minden reggel hat munkásbusszal hordták korábban az embereket csak a húskombinátba. Ezen felül évente 30 ezer sertést hizlaltak meg a Gyulához közeli kisvárosban – ezek a jövedelmek mind kiestek.
Aki tudott, elment Nyugat-Európába – a német hús azért is lehet olcsóbb, mint a magyar, mert a Magyarországon feleslegessé vált hentesek csontoznak Münchenben – az ottani jövedelmekhez képest éhbérért. Nem keresnek annyit, hogy a családot kivigyék, és nem tudnak hazajönni, mert itthon nincs miből megélni. Hogy mi vezetett idáig? Nagy Lajos szerint a rossz gazdaságpolitika és a tulajdonosok önzése. A nádudvari tulajdonosok nem fektettek pénzt a gyulai üzem fejlesztésébe, hanem kifacsarták, mint a citromot. Nagy Lajos szóvá teszi azt is, hogy a nemzetközi áruházláncok 1800-2000 forintért veszik a húskombináttól a gyulai kolbász kilóját, amit 4 ezer forintért adnak a vásárlóknak. A különbség mind árrés.
Mondom a munkásoknak, hogy Európában 5-7 milliós vágóhidakat építenek, mert az a versenyképes. A hipermodern sertéstelepeken a hírek szerint 1,7 kilogramm takarmányból állítanak elő 1 kilogramm élő sertést. Talán azért maradnak le, mert nem versenyképesek. – De mi múlik ebből mirajtunk? – kérdez vissza Bedő Lajos. – Akkor nem az emberen, hanem a tőkén múlik, és csak a Csányi úrnak van elég tőkéje, hogy versenyképes legyen. Mi lesz akkor velünk? Itt az embereknek két hétre való tartalékuk sincs. Nem igaz, hogy Gyulán a turizmus felszívja a feleslegessé váló munkaerőt.
A fürdőbe nem kell több állás, fizetővendégszobák kialakításához milliós befektetés kellene, és akinek egy kicsit távolabb van a háza a fürdőtől, ahhoz nem megy a vendég. Ha bedől a húskombinát, a tél elején az önkormányzatok nyakába szakad ez a négyszáz ember, hogy adjanak segélyt vagy közmunkát. Miből, amikor a cég által eddig fizetett helyi iparűzési adó is megszűnik? Van a kormánynak munkahelymegőrző programja: itt van 400 megőrzendő munkahely, tessék, meg lehet mutatni, hogy komolyan gondolják-e, vagy csak színjáték, ami folyik.
