Az OMSZ a kormánnyal tart
A kormányzat a Meteorológiai Világszervezetre mutogat, mondván, onnan érkezett az ötlet, ám a WMO ajánlása nem egészen ugyanazt tartalmazza, mint a készülő törvényszöveg.
Dunkel Zoltán, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke lapunknak elmondta: a törvényjavaslat benyújtását az OMSZ kezdeményezte, és a megszövegezésben is kulcsszerepük volt. Dunkel szerint a Meteorológiai Világszervezet (WMO) vetette fel, hogy ezt a tevékenységet a tagállamokban törvényi szinten kellene szabályozni.
Az elnök jelezte: a szándék nem a teljes adatközlési tevékenység állami monopóliummá tételére irányul: a WMO ajánlása azt tartalmazza, hogy a veszélyes helyzetekre vonatkozó riasztás lenne az állam joga (és egyben kötelessége). Dunkel Zoltán úgy fogalmazott: egy olyan törvény, amely tisztázza a jogokat és a feladatokat, vélhetően a piacon lévő többi információszolgáltató számára is hasznos lenne.
Lapunk úgy tudja: a törvényjavaslat benyújtását nem előzte meg semmiféle szakmai konzultáció, annak tartalmáról a többi piaci szereplő csak a sajtóból értesült. Értelemszerűen a törvényszöveg sem járt semmilyen szakmai egyeztető fórumon, annak pontos tartalmát sem a többi meteorológiai információszolgáltató, sem a közvélemény nem ismeri.
Az államtitkár egy rádióműsorban azt mondta: a jövőben a meteorológiai adatok begyűjtése állami szerep lesz, amit az állam finanszíroz, és nem támogatja, hogy magánmeteorológiai társaságok elemzéseket adjanak – ebből akár az is következhet, hogy a magánszolgáltatókat kiszorítják a piacról. Az OMSZ és a „magánzók” konfliktusai egyébként nem mai keletűek, és a szolgálat monopolisztikus törekvései (amelyeket végső soron mindig állami elvonások, az OMSZ költségvetési támogatásának csökkentései hívtak elő) az elmúlt évtizedben többször is nyilvánosságra kerültek. Legutóbb 2009-ben, amikor az állami intézmény díjkötelessé tette radarképeinek üzleti használatát.
Az akkor fellángolt vitában ezt minden megkérdezett és érintett fél törvénytelennek nevezte, mondván: közpénzből előállított közérdekű adatokról van szó (a radarkép is meteorológiai alapadatnak számít), azokat az OMSZ nem adhatja pénzért. Akkor is felmerült, hogy a szolgálat kifejezetten privát versenytársait akarja ellehetetleníteni: ezt valószínűsítette, hogy míg az országos kereskedelmi televízióktól csak 2,5 millió forintot kértek a felvételekért, a magán-időjárási portáloktól ennek közel a tízszeresét.
2005-ben ugyanebben a tárgykörben Péterfalvi Attila akkori adatvédelmi biztos úgy foglalt állást: az adatvédelmi törvény szerint „az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (...) köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. (...) Nem kétséges, hogy e tájékoztatás során törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbb, folyamatosan aktualizált adat nyilvánosságra kerüljön.”
Gyakran idézik az ügyben Muraközy László, a Debreceni Egyetem közgazdaságtan tanszékének tanszékvezető egyetemi docense véleményét is. Szerinte a közérdekű adatok nyilvánosak, és amit a törvény előír, azt ingyen közzé kell tenni. Az így nyilvánossá vált alapadatokat pedig mindenki szabadon használhatja, akkor is, ha jövedelmet szerez vele. A docens szerint az OMSZ közszolgálati és üzleti tevékenységét szigorúan szét kellene választani, és az utóbbit közpénzekből indokolatlan finanszírozni. Az üzleti tevékenységet pedig az üzleti szférára kellene hagyni. Az sem egyértelmű, hogy az állam jobb gazdája-e ezeknek az adatoknak, és az állami információszolgáltató vajon megbízhatóbb előrejelzéseket készít. Putnoki Gyula, a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatója 2007-ben TDK-dolgozatban hasonlította össze az OMSZ adott időszakra és magyarországi városokra vonatkozó előrejelzéseit egy angliai online szolgáltató (weatheronline.co.uk) prognózisaival. Adatsorokkal gazdagon alátámasztott következtetései szerint „a weatheronline találati arányai – akárhány napos előrejelzést nézünk – mindig magasabbak mint az OMSZ-é”.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vizsgált időintervallumban egy angliai székhelyű, az OMSZ adatait nem használó és közvetlenül magyarországi észlelőhálózattal sem rendelkező információközlő lényegesen megbízhatóbb előrejelzéseket produkált, mint a Meteorológiai Szolgálat. Egyetlen példából természetesen hiba lenne messzemenő következtetéseket levonni, de az sem jelenthető ki egyértelműen, hogy Magyarországra nézve a legnagyobb beválási valószínűségű időjárási előrejelzéseket az OMSZ szolgáltatja. Vagyis a prognózisok „fogyasztói” számára nem magától értetődően előnyös, ha megszűnik a verseny, és az alternatív szolgáltatók eltűnnek. Ráadásul, mivel ez a tevékenység külföldről is végezhető, a konkrét tiltásnak nem is lenne értelme.
