– Bencze Gábor itt van? – néz körbe a helyiségben Szalai László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi missziós orvoscsoportjának vezetője, magasba tartva egy kék szemüvegtokot. Nem jelentkezik senki.

– Nincs itt? Pedig elkészült a szemüvege – próbálkozik újra Szalai doktor. A hátul álló hajléktalanok közül az egyik férfi tétován felteszi a kezét:

– Nem Bencze Csabát keresi a doktor úr? Mert az én vagyok.

Szalai László újra elolvassa a tokban elhelyezett cetlit: – Ja, tényleg, valóban Csaba van ideírva. Úgy látszik, nekem is szükségem lenne szemüvegre.

Ezen aztán mindenki derül egy sort. Szükség is van a feszültség oldására, a fotósok gyűrűjében meglehetősen feszélyezetten ácsorognak az ünnepségre érkezett hajléktalanok. A látás hónapja alkalmából egyszerre 47-en vehetik át a szeretetszolgálat által ingyen adományozott szemüvegeket. Nem ez az első ilyen esemény, a karitatív szervezet speciális orvoscsoportja évek óta szűri a szemproblémákkal küszködő hajléktalanokat, nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is.

Sőt, a program nem is az otthontalanokkal kezdődött, hanem 2006-ban Erdélyben, amikor a máltaiak orvosmissziója először mérte fel különböző szűrővizsgálatokkal egy magyarok lakta térség egészségügyi állapotát. Az elmúlt években ezek a szűrések a határokon belül is folytatódtak, a csoport két-három hetente főleg kis falvakban, romatelepeken, nyomortanyákon végez ingyenes átfogó egészségügyi felmérést. A civilben szemészorvosként praktizáló Szalai László a szemészeti szűrést persze még inkább a szívén viseli, az ő nevéhez fűződik a máltaiak „Látás ajándékba” elnevezésű programjának létrehozása, amelynek fő célja, hogy a rászorulóknak ne csak azt mondják meg, milyen szemüvegre is lenne szükségük, hanem ajándékozzák is meg őket egy-egy darabbal.

– Az elmúlt években összesen 2500 ingyenszemüveggel tudtunk segíteni a rászorulóknak – mondja a szemészorvos. – Főként szegény családok gyerekeinek, hajléktalanoknak, a szeretetszolgálat közmunkásainak jutott belőle.

A program működtetéséhez egy erre szakosodott céget hoztak létre, amely részben a Máltai Szeretetszolgálat támogatásából, részben szponzorok segítségével teremti elő a forrást a szemüveggyártáshoz. A minőségileg kifogástalan darabokat így rendkívül olcsón készíthetik el, egy-egy hajléktalan-szemüveg előállítási költsége nem éri el a tízezer forintot.

Akad olyan hajléktalan, aki egyszerre kettőt is kap: egyet távollátásra, másikat olvasáshoz. Bár az aluljárókban ritkán látni regényeket bújó otthontalanokat, Szalai László szerint számukra is nagyon fontos a jó olvasószemüveg, hogy képesek legyenek átböngészni például a hivatalos iratokat, az alkalmimunka-hirdetéseket, illetve tájékozódni tudjanak a nagyvárosban.

Az idei „csúcstartó” az 56 éves Ádám Jenő lett, akinek egy 16 dioptriás szemüveget készítettek. Olyan vastag az üvege, hogy a szárait nem is lehet behajlítani. A hajléktalan férfi nem tud létezni a szemüvege nélkül, már csecsemőkorában súlyos látásromlást diagnosztizáltak nála, óvodásként hatdioptriás szemüveget kellett hordania. Amikor az évek óta az utcán élő férfi számára utoljára készült szemüveg, még elég volt egy 14 dioptriás, a legutóbbi szemvizsgálat viszont azt mutatta: tovább romlott a szeme.

– Most látom csak, hogy maga milyen csinos – fordul a mellette álló nőhöz Ádám Jenő, amint feltette az orrára az új okulárét. – Na, erről az élményről most lemaradtam volna, ha nem kapom meg ezt az új darabot, mert saját pénzemből nem tudtam volna megvenni. Kiszámoltam, nagyjából háromhavi nyugdíjamba került volna.

Szalai László szerint a hajléktalanok között nem gyakoribb a látásromlás, mint más csoportokban. Ugyanakkor sűrűbben fordulnak elő a körükben olyan szembetegségek, amelyeknek kialakulásában szerepet játszik a kiegyensúlyozatlan, hiányos táplálkozás is. A máltaiak által elvégzett gyermekszemészeti szűrővizsgálatok pedig azt mutatták ki, hogy a társadalom perifériáján felnövők 15 százalékának szüksége lenne szemüvegre, ám sokan egyszerűen nem jutnak hozzá. Sőt, a legszegényebb körülmények között élő gyerekeknek a 3-4 százaléka a szemüveg hiánya miatt már úgynevezett „tompalátónak” számít, vagyis az ő látásuk – a késői diagnózis következtében – már alig javítható.

A hajléktalan Ádám Jenő a saját pénzéből nem tudta volna megvenni a szemüveget