Nem vizsgálnak, csak faragnak
Amikor az asszonynak ettől negyvenesre zuhant le a pulzusa, kihívták a háziorvost. Ő a mentőt. Keszthelyi szerint az idősebbek és családtagjaik nem alkalmasak arra, hogy az immár néhány havonta változó szereket megszokják, megtanulják. Az orvosnak figyelmeztetnie kell a beteget, hogy a megszokott, originális készítmény helyett választhat egy olcsóbb, generikus gyógyszert. Ha a beteg ragaszkodik a megszokott – és a támogatás csökkenése miatt tipikusan jelentősen megdrágult – gyógyszeréhez, felírhatja azt. Az emberek viszont egyre szegényebbek, kérik az olcsót, aztán, mint az esetünkben szereplő néni esetében – a mentőt…
Vértes András kardiológus főorvos megerősíti, nem ritka, hogy a betegek keverik a gyógyszereiket. Az orvosnak nagyon oda kell figyelnie, de még így is előfordulhat, hogy a beteg duplán szed egy hatóanyagot. Ő, mielőtt gyógyszert rendel, kikérdezi a beteget, pontosan mit szed, van akitől még azt is kéri, hozza be a dobozt, mert nagyon sok hasonló nevű utángyártott szer került forgalomba.
Sajátos módszere van a hatóanyagok duplikálása ellen a budapesti háziorvosnak, Komáromi Zoltánnak. Ő minden betegének kinyomtatja a terápiás lapját, és ha az előzőleg szedett gyógyszert elhagyják, akkor pirossal odaírja, hogy melyiket kapja helyette. Ezt az információt többször szóban is elismétli.
Csapdák azért így is maradnak bőven, mondja, mert ha a gyógyszertárban hiánycikk az új készítmény, akkor a gyógyszerész helyettesítheti azt valamivel, és ehhez már nem vezet piros vonal. A patikákban egyáltalán nem ritka a hiány. Az úgynevezett vaklicit, az árverseny nyertese ugyanis olykor-olykor nem tudja ellátni a teljes piacot. Komáromi Zoltán szerint a betegbiztonsági kockázatok mellett nem elhanyagolható kára az új rendszernek, hogy rontja az orvos–beteg kapcsolatot. – Nagyon hülye helyzet az, amikor a diagnózis után még percekig kell bogarászni a gépben, hogy is hívják azt a gyógyszert, amit abban a hónapban felírhatok neki. Legutóbb, az október eleji változásokkal 1200 termék ára „liftezett”. Nincs orvos, aki képes hétről hétre átnézni és főleg meg is jegyezni a fontosabb változásokat. Így a beteg nem azt látja, hogy az orvosa tudja, milyen gyógyszert akarok neki adni, hanem azt, hogy hosszan hezitálok. Ez erősen rombolja a tekintélyt, emellett konfliktusforrás is – mondja Komáromi doktor.
Az említett zavarok gyökere, hogy a kormányzat radikálisan visszafogja, két év alatt megfelezi a központi gyógyszerár-támogatást. E korábban elképzelhetetlen mértékű csökkentés hatását, az általa elindított hosszabb távú folyamatokat módszeres kutatások híján egyelőre nem lehet egyértelműen megítélni. Mi tesztelni próbáltuk. Vérmérséklettől és politikai meggyőződéstől függően van, aki nemzetpusztulást lát benne, és van, aki az egészségipar profitéhségének okos megfékezését.
Mindkét álláspontot támasztják alá jelek.
Tény, hogy a betegek a drágulás ellenére sem vettek kevesebb gyógyszert az elmúlt hónapokban. A kasszából hiányzó pénzt a gyártók fizetései is segítenek fedezni.
Míg 2007-ben a gyógyszercégeknek a tb által támogatott készítmények forgalmának 12, addig 2010-ben már a 20 százalékát kellett visszafizetniük a közkasszába.
Idén ezt tetézte az úgynevezett spanyol modell, amelytől további komoly bevételt remél a kormány. A gyógyszerkasszát tölti az öt éve bevezetett orvoslátogatói díj is, amely 2010-ig fejenként és évente ötmillió forint volt, két éve a duplájára emelték.
Emellett a tervezettnél nagyobb forgalmat, a gyógyszerkassza túllépését is a gyártóknak kell finanszírozniuk. Ők nehezen viselik ezt a terhelést, számtalanszor fenyegettek azzal, hogy bizonyos termékeiket kivonják a magyar piacról, a nemzetközi áralkukban ugyanis rontja a pozíciójukat, ha Magyarországra olcsón is szállítanak. A hazai piac ráadásul elég kicsi, így nagy vesztesség nélkül feladhatják. A kivonulás már megkezdődött, bár mértéke e pillanatban még nem drámai, ez okból a csaknem 3900 támogatott készítményből 148-at nem válthatnak ki a betegek.
A gyógyszerpiaci intézkedések hatását nem vizsgálja senki. Sőt inkább annak látszanak a jelei, hogy az egészségügy irányítói a problémák megnevezését, pláne a feltárását igyekeznek elkerülni. Friss példa erre a kórházigazgatóknak a napokban adott kommunikációs segédlet, ami szerint azt kell válaszolniuk minden erre vonatkozó kérdésre, hogy „a betegek ellátása folyamatos, zavartalan, megbízható és biztonságos”. Ki beszélne ezek után arról, hogy gyógyszerproblémák miatt nem tudja jól ellátni a betegeit?
Bármit is mondjanak a hivatalos jelentések, a piac minden szereplője tudja, hogy a betegek mind nehezebben váltják ki a gyógyszereiket, ellátási zavarokkal küszködnek a patikák is. Bár az úgynevezett vaklicit eredményes volt a gyógyszerárak letörésében, azzal járt, hogy rendkívül gyakran változik a társadalombiztosítás által különösen támogatott gyógyszerek köre. Ráadásul az úgynevezett hatóanyag-alapú gyógyszerrendelés miatt könnyen előfordulhat, hogy valaki ugyanarra a krónikus betegségére hónapról hónapra más gyógyszert kap. Ez megkavarja az orvosok életét, és a betegek számára is nehezebbé teszi a helyes terápia követését.
Gál Judit, a solymári Kék gyógyszertár tulajdonosa szerint a betegek nincsenek tisztában a helyettesíthetőség szabályaival. A felajánlott helyettesítő szerről fele részük nem mer rögtön dönteni. Ha el is jut a beszélgetés addig, hogy „van helyette olcsóbb, de ugyanolyan hatóanyaggal”, akkor az esetek 50 százalékában a beteg azt mondja: visszamegy, megkérdezi az orvosát. Ebben a patikában, ha a beteg határozatlan, nem erőltetik a helyettesítést.
A közgyógyellátottak általában nem szólnak semmit, örülnek, hogy maradt még valami a listán, amit kaphatnak. A betegek gyakran kérik a gyógyszerészektől is, hogy írják fel, melyik doboz mire való, mi helyett kapták. Az emberek többsége eleve úgy jön be a recepttel a patikába, hogy egyszerre csak a negyedét, felét kéri a felírt mennyiségnek, és majd visszajön később, ha megjött a nyugdíj vagy a fizetés. A gyógyszerész szerint vegyes hatása van a gyógyszerpiaci megszorításoknak az árakra: részben lett egy csomó nagyon olcsó, akár 200 forint alatti termék is, de némelyek nagyon megdrágultak.
A gyógyszerpiaci megszorításokat a kórházak is megérzik – állította lapunknak egy gazdasági igazgató. A helyi gyógyszerraktárak már rég kiürültek, a beszállítók meg már szinte csak készpénzért hajlandók szállítani. Gyakran kényszerül ezért a kórház arra, ami egyébként tilos, hogy behozassa a betegekkel a szükséges orvosságokat. Hogy ez mit jelent a betegbiztonságra, arról az Egészségügyi Menedzserképző központ Neves csoportjának tanulmánya árulkodik. A szakemberek a gyógyszerosztással összefüggő hibákat vizsgálták egy fővárosi kórház két osztályán. Kiderült, nehézséget jelent a gyógyszerkincs gyors változása. Gyakran vezetnek gyógyszerelési hibához az egyre nagyobb számban megjelenő generikumok, új kiszerelések és adagolási módok, a hasonló csomagolású gyógyszerek forgalomba hozatala, és az, hogy sok a majdnem azonos hangzású gyógyszernév. A nővérek sokszor nem megfelelő dózist adnak. A második leggyakoribb hiba a nem felezhető gyógyszerek felezése, eltörése volt. Ez utóbbi mögött minden esetben az állt, hogy az osztály készletében nem volt a terápiának megfelelő hatáserősségű készítmény, ezért egy magasabb hatóanyag-tartalmú készítményből adtak a betegnek. A szakemberek szerint mindez részben összefügg a szűkös gyógyszerkeretekkel, hiszen „olcsóbb” a magasabb hatóanyagtartalmúból rendelni kevesebbet, mint mindegyik szükséges készítményt beszerezni.
A nem felezhető gyógyszerek eltörése megváltoztatja a gyógyszerek felszívódását, hasznosulását, ami komoly következményekkel járhat. A helyettesítéseket nem dokumentálták, így a terápiát elrendelő orvos nem értesült ezekről az esetekről. E vizsgálat keretében derült ki az is, hogy a beteggel behozatott gyógyszereket gyakran nem tüntetik fel a lázlapon. Ezzel az is járhat, hogy ezeket a készítményeket a gyógyszert osztó nővér is kiadagolja számukra, ami dupla dózist is jelenthet. Több esetben találtak dokumentálatlanul a beteg fiókjában lévő antipszichotikumokat, altatókat és véralvadásgátló készítményeket, antiepileptikumokat, amelyek betegbiztonsági szempontból minden esetben magas kockázatú készítményeknek minősülnek.
Két esetben azt tapasztalták, hogy a hasonló csomagolás, illetve gyógyszernévtévesztés következtében más szert kapott a beteg, mint amire szüksége lett volna. – Ősszel a myeloma multiplexes betegek is elvesztettek egy gyógyszert. A bevált fájdalomcsillapítójuk visszaszerzése érdekében a Rákbetegek Országos Szövetsége a hatóságokhoz fordul – mondta lapunknak Mikéné Bodor Mária elnök. De a betegek azt is jelezték, hogy újabban elveszik a prosztatadaganatos betegek gyógyszereit, ha jó a laboreredményük. Csakhogy a szer elhagyásával visszatér a kedvezőtlen laboreredmény. „Lehet, hogy ez orvosi és gazdasági szempontból érthető, de a betegeket bizonytalanságban tartja.”
Hosszú évek kísérletezésével jutott el egy budai csontáttétes prosztatadaganatos férfi ahhoz a terápiához, amivel egyensúlyban tartható a betegsége. A gyógyszerpiaci változások azonban őt sem kímélték. Két gyógyszert rendelt neki az onkológusa, ezekért 300 forintos dobozdíjat kellett korábban fizetnie. Egy változás után választania kellett, hogy marad-e a havi 300 forintos dobozdíjnál, de gyógyszert vált, vagy kifizet háromhavonta 119 ezer, illetve 127 ezer forintot a régi, bevált szerekért. Amíg ki tudja fizetni, inkább megveszi drágán az orvosságokat – mondja, mert ugyan ő próbált „jól viselkedni”, ám a helyettesítő szer súlyos mellékhatásokat okozott. Amíg van pénz, van megoldás is.
