A bíró szerint nem tagadható ugyanis, hogy az 1939 és 1944 között született zsidótörvényeket Horthy Miklós kormányzó szentesítette aláírásával, miközben halasztó hatályú vétójoga volt, amellyel e rendelkezések esetében nem élt. Az ügyvéd cselekményének társadalomra veszélyessége ezért olyan csekély, hogy a legenyhébb büntetés kiszabása sem indokolt, így őt – a nem jogerős ítélet szerint – megrovásban részesítették.

Ugyancsak szerdán született újabb verdikt a Klubrádió ügyében. A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen hatályon kívül helyezte a Médiatanács azon határozatát, amely alaki hibára hivatkozva a rádiót, illetve az összes jelentkezőt kizárta a 95,3-as frekvenciára kiírt pályázatból.

A Fidesz számára az sem lehetett kellemes meglepetés, hogy a közelmúltban első fokon felmentették Molnár Gyulát, Újbuda volt MSZP-s polgármesterét és Lakos Imrét, a kerület egykori SZDSZ-es alpolgármesterét a hivatali visszaélés vádja alól.

Dávid Ibolya volt MDF-elnök politikai karrierjét az Ud Zrt.-hez köthető megfigyelési botrány derékba törte, ám azóta a bíróság sorozatosan neki ad igazat. Azokban a személyiségi jogi perekben, amelyeket a pártja belső életébe történő beavatkozási kísérletre utaló, titkosszolgálati eszközökkel készített hangfelvételek nyilvánosságra hozatala miatt indítottak ellene, rendre jogerősen nyert. A bíróság első fokon felmentette a személyes adattal visszaélés vádja alól is. Az indok: a pártok demokratikus működése alapvető alkotmányos érdek, és Dávid Ibolya csak ezt védte, amikor a személye elleni lejárató törekvéseket a nyilvánosság elé tárta.

A Tatabányai Törvényszék első fokon bűncselekmény hiányában mentette fel a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezetőjét és Mezei Lászlót, a Nemzeti Ménesbirtok egykori ügyvezetőjét. A Fővárosi Törvényszék pedig egy másik perben – szintén első fokon – kimondta, hogy Budai Gyula volt elszámoltatási kormánybiztos megsértette Tátrai jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait azzal, hogy valótlanul állította: a Bábolnai Ménesbirtok Kft. részéről a Bábolna Zrt. felszámolójának átutalt, büntetőeljárás tárgyát képező 365 millió forint a felperes bankszámlájára került.

Kormánykörökben a Hunvald-ügy elsőfokú ítélete is csalódást kelthetett, mert a februári, még ugyancsak nem jogerős verdikt szerint a terézvárosi ingatlanpanama kapcsán szó sem volt bűnszervezetről – tehát maffia-bűncselekményről –, Hunvald György korábbi polgármestert pedig felmentették a csalás és a vesztegetés vádja alól.

Az ingatlanügyekben tehát nem találták felelősnek, és csupán más, kisebb súlyú bűncselekmények miatt kapott másfél évet, aminél jóval hosszabb időt töltött előzetes letartóztatásban.

A kormányoldal számára kellemetlen ítéletek sorának kapcsán felvetődhet, hogy a bírók talán megelégelték az igazságszolgáltatás függetlensége elleni támadásokat, és a maguk lehetőségei szerint visszavágnak, de ezt forrásaink tagadják.

– A bírók egyszerűen csak korrektül járnak el, ami a rendőrségre, az ügyészségre és más hatóságokra nem feltétlenül igaz – jelentette ki kérdésünkre Hack Péter büntetőjogász, aki úgy látja: a politikailag kényes ügyekben is felesleges bármilyen mögöttes okot gyanítani. Hack szerint ezekben jogilag megalapozott ítéletek születtek, amelyeket általában még jobboldalról sem támadnak. Az igazságszolgáltatás tehát pártatlanul és szakszerűen működik – tette hozzá –, ami a mai helyzetben sokak számára kétségkívül kellemes meglepetés.

Az igazságszolgáltatás függetlenségét kérdőjelezné meg, ha egy-egy ítéletben a reváns szándékának legcsekélyebb jele is megmutatkoznék – állítja Fleck Zoltán jogszociológus. Szerinte inkább arról van szó, hogy a jogállamiság egyik utolsó védőbástyáját mégsem sikerült beledöngölni a földbe, s a bírák autonómiatartaléka több, mint azt gondolni lehetett. A verdiktek tehát azt mutatják – véli Fleck –, hogy bizonyos területeken érvényesül még a civil kurázsi.

A jogszociológus ugyanakkor jelezte: két évtizede hangoztatja, hogy a bíráknak az ítéletek indoklásakor túl kellene lépniük a formális jogkövetkezményeket megalapozó jogi érveken. A szankció kiszabásakor szerinte egy-egy ügy társadalmi hatásait sem lehet figyelmen kívül hagyni, de a bírónak akár attól sem kell visszariadnia, hogy vállalja bizonyos értékek képviseletét. Úgy látja, hogy a közelmúltban született verdiktek egy részében már ez a szándék is tetten érhető.

Aki a bírói pulpituson például a pártok demokratikus működéséhez fűződő alkotmányos érdekről beszél, az nem politizál, csupán a jogállamiság melletti elkötelezettségét fejezi ki – legalábbis így látja Fleck Zoltán. De szerinte az sem tekinthető politikai véleménynek, ha egy bíró a Horthy-rendszer szimbolikájával szembeni ellenérzéseinek ad hangot. Az efféle indokolás esetleg szokatlannak tűnik, de a jogszociológus határozott véleménye: amikor a bíró alapvető demokratikus értékekre is figyelemmel hozza meg a döntését, nem lépi túl a hatáskörét.

Ezzel biztosan nem ért egyet Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, aki a Kossuth Rádiónak azt mondta az ítéletről: az erőszak és a jog kizárja egymást, ezért nem fogadható el, ha egy bíró erkölcsileg pozitívnak minősíti a Horthy-szobrot festékkel leöntő ügyvéd cselekedetét.

Horthy Miklós május 13-án felavatott, vörös festékkel leöntött szobra