Valamennyi elemző arra figyelmeztet, hogy már az idén ötszázmilliárdos lyuk lehet a büdzsében, jövőre pedig akár az öt százalékot is elérheti az államháztartás hiánya, tehát a kormány nemigen kerülheti el az újabb megszorításokat. Ezt a lakossággal valamiképpen el kell fogadtatni, Krekó ezért úgy látja, politikai szempontból Orbán Viktor nyilatkozata nem feltétlenül rossz lépés.

A politológus szerint a szabadságharcos retorikára fogékony szavazók számára hiteles lehet Orbán karakán szembenállása az állítólagos követeléseket megfogalmazó IMF-fel, hiszen amikor a kormány majd leteszi az asztalra a saját – nyilván újabb megszorításoktól sem mentes – alternatív javaslatát, a lakosságnak azt üzenheti, hogy igazi nemzetvédőként valami sokkal súlyosabbtól, például a nyugdíjak csökkentésétől és az adóemeléstől mentette meg az országot.

A kormány nincs könnyű helyzetben, és kényszeredett próbálkozásokat tesz – fogalmazott Krekó –, hogy elfogadtassa: a szűk esztendők után megint csak megszorítások jönnek. Mindennek azonban csak akkor van értelme, ha valóban megállapodásra törekednek az IMF-fel és az EU-val, és letesznek egy kimunkált tervet az asztalra – hangsúlyozza a politológus. Paradox módon éppen az „ilyen áron nem kell” kijelentése a kormány első olyan lépése, amely arra utalhat: tényleg komolyan gondolkodnak az IMF-hitel felvételében – ez lehet ugyanis a tárgyalási folyamat első komoly, belpolitikailag eladható lépése.

Ez persze nem jelenti azt, hogy biztosak lehetünk a megállapodásban, és kérdéses az is, mit szól majd az újabb javaslatokhoz az IMF. Ha nem lesz megállapodás, akkor a kormánynak mindössze annyi előnye lehet a mostani lépéstől, hogy elmondhatja: saját maga irányította a folyamatot, és maga döntött, nem pedig sodródott az eseményekkel – viszont a várhatóan drasztikus piaci reakciók miatt ez esetben sikerről aligha beszélhetne.

Arra a kérdésünkre, hogy Orbán nyilvánvaló csúsztatása miként befolyásolhatja a tárgyalások kimenetelét, Krekó leszögezte: a miniszterelnök nyilatkozata miatt elképzelhető, hogy a kormány piaci hitelessége tovább romlik. Aki a „ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” politikáját folytatja, alaposan alábecsüli, milyen jelentősége van a diplomáciában és a gazdasági diplomáciában a szavaknak, a gesztusoknak – véli Krekó. Az unió és a valutaalap apparátusában is emberek dolgoznak, akik igenis érzékenyek a stílusra.

Ráadásul az IMF-fel folytatott tárgyalásokat a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi – tette hozzá –, és minden meggondolatlan szó csak tovább ronthatja a viszonyt, illetve a megegyezés esélyét. A harcos kiállás ugyanakkor a politológus szerint arról is szól, hogy a gazdaságpolitika eddigi kudarcait újraértelmezze és a külső tényezőkre irányítsa a figyelmet. Bár nyilvánvaló, hogy a kormány gazdaságilag nehéz örökséget kapott, és a külső környezet sem kedvező, a megszorítások kényszerét a kormány magának is köszönheti. Az egykulcsos szja bevezetése miatt például évente ötszázmilliárd esik ki a költségvetésből, a hektikus gazdaságpolitika pedig teljességgel kiszámíthatatlan befektetői környezetet teremtett.

Krekó kijelentette: már csak ezért is tartózkodni kellene minden olyan kijelentéstől, amely alkalmas arra, hogy az amúgy is törékeny bizalmat még inkább aláássa. Sokkal sarkosabban vélekedik Kerék-Bárczy Szabolcs, a Szabadság és Reform Intézet ügyvezető igazgatója. Szerinte Orbán újabb „pávatáncot” lejt, s az IMF-hitel feltételeivel kapcsolatos kijelentése beleillik a hazugságok sorozatára épülő kommunikációs gyakorlatba, amelynek része, hogy más szájába hamis kijelentéseket adnak, s azonnal reagálnak is arra.

Ez nem más, mint a hatalmi irracionalizmus újabb megnyilvánulása – állítja Kerék-Bárczy. Az IMF egyetlen kormánynak sem mondja meg, mit tegyen – emelte ki az egykori MDF-es politikus –, hanem javaslatot tesz azokra a tervezett intézkedésekre, amelyek révén elérhetnek bizonyos célokat, például a költségvetési hiány vagy az államadósság csökkenését, versenyképesség helyreállítását.

Aki mást állít, Kerék-Bárczy szerint nem mond igazat, ráadásul a miniszterelnök pénteki rádióinterjújában saját magával is ellentmondásba került: egyszer uniós követeléslistát emlegetett, utána pedig már az IMF szabta feltételekről beszélt. A kormány olyan hazugságspirálba keveredett, amely csak csődhöz vezethet – legalábbis Kerék-Bárczynak ez a meggyőződése.

Egy mély recesszió idején depresszióba zuhanó társadalomnak az oligarchikus féldemokrácia politikusai szerinte kénytelenek hazudni, mert másként már nem tudják elhitetni az emberekkel, hogy jó irányba mennek a dolgok. A demagógiára fogékony relatív többség – részben a hiteles ellenzéki alternatíva hiánya miatt – egyelőre hisz nekik, de Kerék-Bárczy bizonyos benne, hogy ilyen módszerekkel nem lehet hosszú távon politikai tőkét kovácsolni.