Perújításra lesz szükség?
A 97 éves Csatáry László ellen a Simon Wiesenthal Központ 2011 őszén tett feljelentést, mert emberiség elleni büntettet követett el: Kassán közreműködött csaknem 16 ezer zsidó deportálásában, és ezért ott halálra ítélték. Ő azonban Kanadába távozott, ahol 1955-ben állampolgárságot is kapott. Később kiderült, hogy a bevándorlásakor hamis adatokat szolgáltatott a náci megszálló erőkkel való együttműködéséről, ezért megfosztották az állampolgárságától. Csatáry ezt követően önként elhagyta az országot.
A férfi konzuli jogsegély keretében tért vissza Magyarországra, és az eljárásnak nem része a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálata, az el nem évülő háborús bűntettért jogerősen halálra ítélt személy hazatelepülése pedig önmagában nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot – válaszolta a vélelmezett háborús bűnös hazatelepülésével kapcsolatos kérdésünkre korábban a belügyi tárca. Csatáry tehát a Simon Wiesenthal Központ 2011 őszén tett feljelentése előtt zavartalanul élhette nyugdíjas életét, azóta viszont az ügyészség gyanúsítottként kihallgatta, ugyanakkor a házi őrizetét rendelte el. Az MTI keddi, meg nem erősített értesülése szerint a bíróság nem hosszabbította meg Csatáry házi őrizetét, s a kényszerintézkedés 30 napja a múlt hét végén lejárt.
A helyzet látszólag egyszerű, hiszen a férfit Kassán halálra ítélték, Pécsett pedig vélhetően hosszú idejű szabadságvesztés büntetést szabtak ki rá. Miután újabb bűncselekmények gyanúja ismereteink szerint nem merült fel, csak végre kellene hajtani a korábbi verdikteket. Bírósági forrásaink szerint viszont ennél sokkal árnyaltabb a kép. Az egyik probléma mindjárt az, hogy a halálbüntetést egyetlen európai uniós tagállamban sem fogadják el; azt valószínűleg a szlovák jog szerint alkalmazható leghosszabb idejű szabadságvesztésre kellene változtatni.
Kérdéses ugyanakkor az is, hogy a nyomozást jogszerűen rendelték-e el, mert annak akadálya, ha a gyanúsítottat ugyanazon okból már elítélték. Ezért elsőként azt kellene tisztázni, hogy a most folyó eljárásban felmerült-e valamilyen újabb vádpont. Ha nem, informátoraink úgy látják, a nyomozást a korábbi ítéletekre hivatkozva meg kellene szüntetni. Csakhogy Csatáry ebben az esetben sem kerülne automatikusan rács mögé, hiszen egyelőre az sem tisztázott, melyik ország kívánja végrehajtani a korábban kiszabott büntetést. Alapelv, hogy ilyen célból Magyarország saját állampolgárát csak abban az esetben adja ki, ha az érintett hozzájárul ehhez. Amennyiben az érintett ebbe nem egyezik bele, itthon kell ülnie.
A magyar jogból és nemzetközi egyezményekből is következik emellett, hogy vizsgálni kell: az elítélt részese volt-e a büntetőeljárásnak. Ha nem, az forrásaink szerint önmagában perújítási ok lehet. Amikor valakit a távollétében ítéltek el, a verdikt végrehajtása érdekében valószínűleg csak akkor lehetne kiadni, ha az adott állam garanciát vállal az ügy újratárgyalására.
Hasonló lehet a helyzet a vélelmezett pécsi ítélettel kapcsolatban is. Felvetődhet egyebek mellett az, hogy Csatáry egyáltalán tudott-e az ellene folyó eljárásról, s annak részese volt-e. Más a helyzet, ha az egész nyomozást a távollétében folytatták le, s más, ha csupán az ítélet kihirdetése előtt szökött meg. Informátoraink szerint –akik a részleteket nem ismerik – valószínűbbnek tűnik az, hogy a férfi mit sem hallott az ügyről, hiszen már korábban elhagyta az országot. Ha így van, az perújítási ok lehet.
Forrásaink mindazonáltal hangsúlyozták, hogy a háborús bűncselekmények üldözhetősége, illetve büntethetősége semmilyen körülmények között nem évül el, ha tehát Csatáry vétkes, nem kerülheti el a felelősségre vonást. A jogállami garanciák viszont mindenkit megilletnek, még egy feltételezett gettóparancsnokot is. Vagyis: ha új bűncselekményeket rónak a terhére, a ma hatályos szabályok szerint le kell folytatni a nyomozást, ha pedig már korábban megítélt ügyről van szó, a legvalószínűbb megoldás a per újratárgyalása lehet.
