Már-már felfoghatatlan sebességgel gerjedtek rendkívüli indulatok Bándy Kata meggyilkolása kapcsán. A tehetetlen düh vagy sokszor a tudatos hangulatkeltés újra a gyűlölet középpontjába állította a cigányokat. Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban úgy fogalmazott: „P. László a gyilkos. És cigány... Az a gyilkos állat cigány volt.” Ugyanakkor ma már Bayer Zsolt nélkül is működik a magát gerjesztő gyűlöletkampány, elég csak a tragikusan járt lány gyilkosának felkutatására alakult csoport közösségi oldalát megnyitni. A politika sem váratott sokáig magára, a Jobbik és a KDNP újra megnyitotta a halálbüntetés visszaállításának topikját. Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint az utcákon potenciális gyilkosok tízezrei lófrálnak, Bándy Kata ügyéről pedig azt mondja: a leghátborzongatóbb a feltételezett gyilkos karaktere, amely mindennapossá vált. „Ha az ember kimegy az utcára, akkor két perc alatt legalább négy-öt ilyen alvilági, sötét arcú trógerrel találkozik, akinek a szeméből az sugárzik, csak az alkalmat keresi, hogyan köthet bele valakibe, valakibe, aki neki nem ártott, csak éppen rosszkor van rossz helyen. Régebben kötekedtek, esetleg pofozkodtak, raboltak, de mára gyilkolnak” – állítja.

A kutatások szerint Magyarország nemzetközi viszonylatban is élen jár a kirekesztésben, intoleranciában, és különösen „jó” a bűnbakképzésben. Felmérések tucatjai mellett a Publicus Intézet legutóbbi vizsgálata kimutatta: a cigányellenesség normává vált a társadalomban, a többség a cigányok erőszakos asszimilációjának pártján áll. A megkérdezettek fele egyetért azzal, hogy vannak olyan bűncselekmények, amelyeket leginkább cigányok követnek el, ezért a büntetőjogban külön szabályokat kellene alkalmazni rájuk. A többség veszélyforrásként tekint a cigányságra, amely pusztán számbeli gyarapodásával veszélyezteti a társadalom biztonságát. A pozitív diszkriminációt az emberek háromnegyede elutasítja, 10-ből 8-an pedig nem gondolják, hogy ők személy szerint bármit is tudnának tenni a cigányok és nem cigányok viszonyának javításáért, ugyanakkor a cigány emberektől ezt elvárják.

Ezt erősítik dr. Vásárhelyi Mária vizsgálatai, illetve szociológusi tapasztalatai. Felmérései szerint a fiatalok kétharmada súlyos előítéletekkel viseltetik a cigánysággal szemben, pedig ők még valamivel toleránsabbak, mint a felnőtt lakosság. Az ország 80 százaléka előítéletes.

– Évtizedek óta a magyarok az egyik legkevésbé toleráns nép, az azonban igaz, hogy a rendszerváltás előtt az indulatok jobban el voltak fojtva, a gyökerek azonban megvoltak. Tény, hogy a romák a változások legnagyobb vesztesei. A szocialista nagyüzemek felszámolásával ők veszítették el elsőként a munkájukat, szakképzetlenül kerültek az utcára, ma pedig egyes országrészekben a roma lakosság 90-100 százaléka hosszú-hosszú évek óta munkanélküli. A nyomor, a szegénység reményvesztett élethelyzetet teremt, s egy pillanat alatt a szegregáció állapotába sodor. A tulajdon tisztelete másodlagossá válik, ha azt látja, hogy a gyereke éhezik. Ez azonban korántsem cigány-, sokkal inkább szegénységprobléma – mondja a szociológus.

– Pontosan erről szól e mostani ügy is, hiszen mi köze van a gyilkossághoz annak, hogy az elkövető roma? Mindenhol vannak etnikai feszültségek, a különbség csak az, hogy máshol a gyűlölködők nem juthatnak szerephez, nem engedik be a őket „mainstreambe”, nálunk viszont nincs határvonal a politikai elit és a szélsőségek között. A jobboldal nem tudja, és nem is igen akarja megkülönböztetni magát a szélsőségektől. Nyílt és folyamatos az uszítás, ami már nem is az előítéletet, hanem a gyűlöletet erősíti, ebben pedig már a média is partner. A romák pedig a bűnbakképzés célpontjai, akiket leginkább a lecsúszástól rettegő közép-, illetve alsóosztály talál meg: bennük látja a magyarázatot saját helyzetének romlására, mégpedig abban, hogy a romákra rengeteg pénzt költ az állam – állítja Vásárhelyi Mária, aki szerint versenyfutás folyik a szélsőjobb szavazataiért, ezért pedig semmi sem elég drága. A kirekesztés, s az erre apelláló retorika ’98 óta folyamatos, 2002 után teljesen irracionálissá vált, s elszabadult a gyűlöletpolitika. Ebben pedig a baloldali kormánynak is van felelőssége: súlyos hiba ugyanis, hogy nem volt koncepció a helyzet rendezésére, s egyszerűen engedtek régiókat ennyire elszegényedni.

– Nem értek egyet természetesen a kirekesztéssel, a szegregációval, de valóban több megértéssel kellene viszonyulnunk azokhoz, akik a kistelepüléseken nap mint nap elszenvedői az együttélés problémáinak – vallja ugyanakkor Vásárhelyi Mária, emlékeztetve arra, hogy erre nem jelenthet megoldást a politika uszítása. S hogy az indulatok honnan erednek? – Az egyik ok, hogy a magyar társadalom homogén, soha sem kellett megtanulnia más nyelvet beszélő emberekkel együtt élni, s ez nem tesz jót. Ez látható volt akár az erdélyi, vagy a 80-as években a lengyel menekültekkel szembeni közhangulatban: a szolidaritás, az együttérzés rögtön kiveszett, amikor „vetélytársat” láttak bennük – folytatja a kutató. Vásárhelyi Mária szerint a társadalom szétesett, hiszen nincsenek közös értékek, s egyszerre van jelen a kisebbrendűségi érzés a fölényes magabiztossággal.

– A németektől, a hollandoktól, a svájciaktól és az osztrákoktól is sokat tanulhatunk, akik sokáig ugyanezt csinálták, csak ők a holokauszttal kapcsolatban. Mígnem jött az a generáció, amelyiknek már kérdései voltak, s nem lehetett szőnyeg alá söpörni a témát, hanem szembe kellett nézni, szakítani a hazug önsajnálattal – mondja a szociológus.