Az 54 éves férfi feleségével, fiával és menyével közösen 70 szarvasmarháról – 40 tejelő tehénről és azok növendékeiről – gondoskodik. A családi vállalkozás fő bevételi forrása a tej. A jószágoknak a família száz hektáron termel takarmányt. A Szulok és Kálmáncsa határában lévő, átlagosan 12 aranykoronás földek termőképessége alacsony, ennek ellenére Lempelék – ha elég csapadék hullik – megtermelik a telep takarmányszükségletét. Aszályos években viszont a takarmány 10-20 százalékát kénytelenek megvásárolni, s ez ront vállalkozásuk nyereségtermelő képességén. A család a vállalkozás stabilitása és fejlesztése érdekében évek óta szeretne szántót vásárolni vagy bérelni, de erre a közelben nincs mód. Amikor a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) meghirdette egy 56 hektáros, 36 aranykoronás tábla húszéves bérleti jogviszonyát Kálmáncsa határában, akkor Lempelék pályáztak a területre.

Úgy érezték, „nekik áll a zászló”, hisz a Fidesz épp a hozzájuk hasonló, állattartással is foglalkozó, megbízhatóan gazdálkodó, de fölhiánytól szenvedő családi agrárvállalkozásoknak ígért segítséget, s e kritériumok alapján a kiszemelt táblára a közelben nem volt vetélytársuk. Az is javítani látszott Lempelék pályázati esélyeit, hogy a meghirdetett tábla mellett – azzal egy tagban – van a családnak egy tízhektáros területe.

Mégsem ők nyertek, hanem a Barcs-somogytarnócai A. L. M. Kft. Az utóbbi cégről tudni kell, hogy 1991-ben alakult, sertéstelepe és vágóhídja van. A kft. évente 60 ezer sertést vág, s annak háromnegyede a saját telepén hízik. A cég eddig 1100 hektár bérelt földön termelt takarmányt, ez a terület nőtt az elnyert 56 hektár állami szántóval. Mindezt a 110 embert foglalkoztató s évente 2,5-3 milliárd forint árbevételt elérő cég főkönyvelőjétől, Kovács Józseftől tudtuk meg. Lempel János nem vitatja, hogy az A.L.M. is megérdemli az állami segítséget, ám nem tudja, hogy ezek után van-e esélye állami földbérlethez jutni, hisz abban biztos, hogy a saját pályázata minden szempontból maximálisan megfelelt az elvárásoknak. A szuloki férfi nem tudja, hogy van-e értelme újra pályázniuk. Reményvesztettségét az is táplálja, hogy már a kárpótlás idején sem jutott elegendő földhöz. Lempel a helyi téeszben – mint növénytermelő technikus – telepvezetőként dolgozott, ám hogy a szövetkezet megszűnt, kénytelen volt saját vállalkozásba fogni, 1992-ben. A férfi felmenőit egykor a téeszbe kényszerítették és kitelepítették a Hortobágyra, az ősök okán kapott kárpótlási jegyek felhasználásával a család földhöz jutott, de ez kevesebb volt annál, ami elég lenne egy biztos megélhetést nyújtó vállalkozáshoz. Lempel ma is úgy érzi, hogy a kárpótlási liciteken néha kitoltak vele és sorstársaival. Előfordult például, hogy egy árverésről – utóbb kiderült, hogy a jogszabályokra hamisan hivatkozva – kizárták őt.

A szuloki férfi által bírált pályázatról megkérdeztük Szabó Csabát, az NFA miniszteri biztosát. Szabó, akárcsak egy korábbi, a lapunknak adott nyilatkozatában, most is hangsúlyozta, hogy óriási a földéhség Magyarországon, és sok kifogástalan pályázatot nyújtanak be a szervezet által kiírt táblákra. De egy területet csak egy pályázó nyerhet el, így vesztes – és csalódott vállalkozó – mindig sok lesz. A kálmáncsai pályázat elbírálási szempontjairól a miniszteri biztos annyit elárult, hogy a „zsűri” méltányolta az A.L.M. méretét. Míg Lempelék vállalkozása két családot tart el, a nyertesé több mint százat. Az se mellékes, hogy a kft. a barcsi kistérség legnagyobb adófizetője, mind eközben bérelt területein a sertéstelep takarmányigényének még a felét sem tudja előállítani. Szabó Csaba biztos abban, hogy Lempeléknek nincs okuk az elkeseredésre, s lesz még alkalmuk nyerni az NFA pályázatain.

A történethez tartozik, hogy az A.L.M. Fideszhez fűződő kapcsolatairól nincs tudomásunk. Sem Lempel János, sem az általunk megkérdezett, somogyi agrárszakemberek nem állítják, hogy a kft. politikai kapcsolatai révén nyert volna a pályázaton.

A földpályázatok elbírálásánál az is szempont, hogy a vállalkozás hány családot tart el