A negyvenes évei végén járó, könyvszerkesztőként dolgozó asszony több társával együtt azért került a szélsőjobb célkeresztjébe, mert szervezője és résztvevője volt egy hétfő esti, a Csatáry-ügy kapcsán rendezett antifasiszta megmozdulásnak. E megmozdulást azért szervezték, hogy sürgessék az ügyészségi nyomozást a háborús bűnökkel vádolt egykori gettóparancsnok, a 97 éves Csatáry László ügyében. A férfi budapesti lakása előtt hétfő este körülbelül harminc-negyven ember tüntetett.

Erről azonnal hírt adott a Kuruc.info, majd Keressük a 97 éves Csatáry bácsit zaklató zsidókat című írásban jelezték: „Azok között, akik a legtöbb személyről a legtöbb használható adatot beküldik, 100 ezer forintot osztunk szét (ebből 75 ezret Varga Béla Amerikában élő bajtársunk ajánlott fel).”

Azt, hogy a „vérdíj” miatt vagy csak lelkesedésből, nem tudni, de az tény, a demonstráció résztvevői közül többeknek néhány órán belül felkerült a portálra – az elsősorban a közösségi oldalakról beszerzett – fényképe, több személyes adata, telefonszáma. A portál – miként írták –„zsidóvadászata” azután sem ért véget, hogy az ügyészség szerdán bejelentette: háborús bűntett gyanúja miatt őrizetbe vették Csatáry Lászlót.

– Az ismerőseim jelezték, hogy felkerültek adataink, fényképeink a neonáci portálra, s bevallom, megrémültem. Másnap be sem mertem menni a munkahelyemre, utána is kísérettel jártam dolgozni – mondja Garai-Édler Eszter. – Adataim közzététele után szinte egyfolytában csörgött a telefonom, de a hívások nagy részét nem fogadtam. Egyszer a férjem felvette a telefont, és megpróbált elbeszélgetni a hívóval. Csak annyi derült ki, hogy mi, zsidók vagyunk az okai annak, hogy nyomorog. Alighanem a számok visszakereshetősége miatt nem is telefonon, hanem a történtekről tudósító cikkek kommentjeiben és e-mailekben kaptam a legdurvább fenyegetéseket. Voltam mocskos zsidó kurvától kezdve szinte minden, és többtucatnyian jelezték, hogy hamarosan meg fogok dögleni. Feljelentést tettem a rendőrségen.

Ennek ellenére Garai-Édler Eszter nem bánta meg a hétfői akciót. Sőt szerinte a neonácik reagálása utólag is igazolta, szükség van fellépésükre.

– Sokat elárul az ország állapotáról, a szélsőséges nézetek terjedéséről, hogy éppen egy háborús bűntettel gyanúsított egykori gettóparancsnok mellett állnak ki ilyen példátlan elszántsággal – mondja az asszony, s hozzáfűzi: – Elképzelni sem tudtuk, hogy ennyire durva reakciókat válthat ki az akciónk. Ezt jelzi, hogy a tüntetés résztvevői közül jó néhányan már számunkra is elérhetetlenné váltak. Kikapcsolták telefonjaikat, törölték magukat a közösségi oldalakról. Tudok két lányról, akik elhagyták az országot.

Démeth Ferencné Katalin is ott volt a hétfői megmozduláson. Ő a szerencsések közé tartozik, „csak” a fényképe került fel a szélsőséges portálra.

– Nem akartam elhinni, hogy ilyen megtörténhet Magyarországon. A hideg kiráz attól, hogy zsidóvadászatot hirdettek, nyomravezetői díjat ajánlottak fel az adatainkért. Azt hiszem, ezt már nagyon is komolyan kell venni. Én magam nagyon aggódom, féltem a gyerekeimet, az unokáimat.

Egy másik aktivista, Sajósi Gábor, a hetvenhez közeledő kertészmérnök-közgazda látszólag nyugalommal tűri, hogy a szélsőjobb „látóterébe” került. Ő, mondja, lassan már semmin nem tud meglepődni.

– Már a fenyegetőzéseket megelőzően is voltak e történetben sajátos fordulatok. Szomorú, hogy sokakban, sokunkban kételyek merültek fel az ügyészség szándékait illetően, s úgy éreztük, jeleznünk kell, nem hagyjuk elaltatni Csatáry ügyét. Ami pedig a demonstráció után történt, nem váratlan. Igaz, ott talán még nem tartunk, hogy megtámadjanak bárkit csak azért, mert részt vett egy békés demonstráción, de ettől függetlenül súlyosnak tartom a helyzetet. Az illetékes hatóságoknak sem szabad alábecsülniük azt, hogy most még csak szóban inzultálnak minket. Soha nem tudhatjuk, hogy a fenyegetőzés mikor csap át tettlegességbe.

Sajósi Gábor, Démeth Ferencné és Garai-Édler Eszter