Még tanulják a szabályokat
Az Alkotmánybíróság hatásköre az idén jelentősen változott. Megszűnt az actio popularis, vagyis annak lehetősége, hogy jogszabály alkotmányellenességének megállapítását bárki kezdeményezze. Absztrakt normakontrollt kizárólag a kormány, a képviselők legalább negyede, illetve az alapvető jogok biztosa, vagyis jelenleg Szabó Máté indítványozhat. Az ombudsman élt is ezzel a jogosítványával, és megtámadta többek között a nemzetiségi törvényt, a családjogi törvényt, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit is.
Alkotmányjogi panaszt viszont bárki benyújthat, aki úgy véli, hogy saját ügyében az alaptörvénnyel ellentétes jogszabály alapján jártak el, illetve a bíró az ítélet meghozatalakor alkotmányellenes törvényre hivatkozva döntött. Ugyanakkor – az adott eljárás felfüggesztése mellett –a bíróság is kezdeményezheti, hogy az AB vizsgálja meg: nem ellentétes-e az alaptörvénnyel az a jogszabály, amelyet a konkrét ügyben alkalmaznia kell.
A testület eddigi döntései mindenképpen arra figyelmeztetnek, hogy még sokat kell tanulnunk annak érdekében, hogy az alkotmányjogi panasz, mint – részben – új jogintézmény biztosította lehetőségekkel élhessünk. Személyes érintettség híján az AB biztosan nem fogad be ilyen beadványt, miként akkor sem, ha nem kifejezetten az alaptörvényben nevesített valamilyen jog sérelméről van szó. De arra is ügyelni kell, hogy az összes rendes jogorvoslati lehetőséget ki kell használni, különben az alkotmánybírák a beadványt nagy valószínűséggel elutasítják.
Az AB eljárása „kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem”, és annak orvoslására nincs megfelelő fórum. Eddig erre hivatkozással sem érkezett olyan indítvány, amit az AB alkalmasnak tartott volna az eljárás lefolytatására.
A Szabadság és Reform Intézet próbálkozott ugyan: számos jogszabályt azért támadtak meg, mert azok a beadvány szerint egyértelműen a hatalom kizárólagos megragadására irányulnak. Az indítványt, amely szerint a Fidesz valamennyi független intézmény élére saját pártkatonáit állíthatta, az alkotmánybírák érdemben is nem vizsgálták, mert – a szokatlanul szűkszavú indokolás szerint – úgy látták, hogy a „hivatkozott rendelkezések tekintetében nem állapítható meg az indítványozó személyes, közvetlen és tényleges érintettsége”.
A testület az utóbbi időszakban tehát túl sok érdemi döntést nem hozott. Ezért is túlzás lenne tendenciáról beszélni, mindazonáltal érdekes, hogy nem egy olyan, a közvélemény érdeklődésére számot tartó ügy akad, amelyet az AB érdemi vizsgálatra alkalmasnak talált ugyan, ám a kifogásolt jogszabályokat – bár az indítványozók szerint azok ellentétesek az alaptörvénnyel – nem tartalmi, hanem csupán formai okok miatt semmisítette meg, miként tette azt a hallgatói szerződésekkel is.
Ilyen volt az egyházi törvény, amelyről tavaly decemberben határoztak az alkotmánybírák. Ám nem azt kifogásolták, hogy a jogszabály egyes felekezeteket kifejezetten diszkriminál, hanem csupán arra hivatkoztak, hogy „a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő”. A jogszabályt ezután nagyjából változatlan formában ismét megszavazta a parlament.
Az egyetemi hallgatók röghöz kötését kifogásoló beadványok kapcsán hasonló döntés született. Az indítványok szerint az alkotmánnyal és az uniós joggal is ellentétes, ha a diplomásokat arra kötelezik, hogy tanulmányaik befejezése után bizonyos ideig Magyarországon dolgozzanak, de az AB másként közelítette meg a kérdést. Miután a hazai munkaviszonyra kötelezés közvetlenül érinti a foglalkozás szabad megválasztásához, illetve a munkavállalók szabad mozgásához való jogot is, az alaptörvény szerint a hallgatói szerződésekre vonatkozó lényeges szabályokat törvényben kell meghatározni –mondta ki a testület. Azzal azonban már nem foglalkoztak a bírák – holott Szabó Máté beadványa ezt a kérdést is érintette –, hogy az alapjogok ilyen mértékű korlátozása egyáltalán elképzelhető-e egy jogállamban.
A tényszerűség kedvéért: az AB pár napja első alkalommal élt egy új jogosítványával, és felfüggesztette a családok védelméről szóló törvény öröklésre vonatkozó egyik rendelkezésének hatálybalépését. Az eljárást az ombudsman kezdeményezte, aki úgy látja, a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a család alapja kizárólag egy férfi és egy nő házassága lehet, ellentétes az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezménnyel. De diszkriminatív is, mert szexuális irányultság alapján tesz különbséget a magán- és családi élet alaptörvényben elismert jogának gyakorlását illetően. Kifogásolta ugyanakkor azt a pontot, amely kizárja, hogy az élettárs végintézkedés hiányában örököljön.
A testület az indítványnak részben helyt is adott. Az örökléssel kapcsolatos szabályozással összefüggésben feltételezte ugyanis, hogy annak alaptörvény-ellenessége valószínűsíthető, hatálybalépése pedig súlyos és helyrehozhatatlan károkat okozhat. Az AB leszögezte, hogy alkotmányossági szempontból aggályos helyzet állhat elő, mert a polgári törvénykönyv szerint a bejegyzett élettárs örökölhet, a családjogi törvény szerint viszont nem. A kifogásolt pont július 1-jén nem léphetett hatályba, de a végső szót a testület csak később mondja ki.
A testület ugyanakkor számos más, kisebb súlyú ügyben is hozott érdemi döntést, miközben látványosan kerüli a döntést például a bírák kényszernyugdíjazásáról. Döntött az AB egyebek mellett önkormányzati rendeletekről, így kimondta a guberálást tiltó kaposvári szabályozás alkotmányellenességét is. Aszerint nemcsak a szemét kiöntése, hanem a gyűjtőedényekből történő kivétele is tilos, sőt a szemetesben kotorászni sem szabad. Az AB úgy látta, hogy „a guberálási tevékenység többnyire az életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére” irányul, és ezért olyan kényszerű cselekvés, amelynek megtiltása az érintett és hozzátartozói létfenntartását fenyegetné.
A befogadás öröme - EGYHÁZI TÖRVÉNY
Az Iványi Gábor metodista lelkész vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség örömmel vette tudomásul, hogy az Alkotmánybíróság befogadta az új egyházi törvény több lényegi rendelkezésével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszát – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
Az indítvány szerint alkotmányellenes, hogy az egyházak elismeréséről az Országgyűlés átláthatatlan feltételek szerint, politikai döntés keretében határoz, amellyel szemben nincs hatékony bírósági jogorvoslat. A panasz külön is támadja a törvény azon rendelkezéseit, amelyek a korábban jogszerűen működő egyházaktól megvonják az egyházi státuszt.
„Őszintén reméljük, hogy a testület mielőbb érdemben is határoz az indítványról” – áll a nyilatkozatban.
A parlament többek között a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől is megvonta az egyházi státuszt – annak ellenére, hogy megfelelt a törvényi feltételeknek. (Munkatársunktól)
