Az újak eddig komolyabb beadványt nem kaptak, így „tanulóidejüket” töltő bíróként elsősorban népszavazással kapcsolatos ügyeket, illetve elutasított alkotmányjogi panaszokat jegyeznek. Pokol Béla eddig négy esetben volt előadó bíró, míg a legszorgalmasabbnak tíz elintézett aktával Balsai István bizonyult. Eddigi tevékenységük alapján tehát nem lehet igazán tudni, hogy valóban a konzervatívabb jogfelfogást képviselik-e, az egyes határozatokhoz fűzött különvélemények viszont jeleznek valamit.

Pokol például a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességét megállapító tavaly decemberi határozathoz fűzött különvéleményt. Abban egyebek mellett jelezte: nem ért egyet a döntés azon megállapításával, amely szerint a nyomtatott és az internetes sajtótermékek esetén az emberi méltóságra, a nyilatkozatot adó személy jogaira, az emberi jogokra és a magánélet védelmére alapított hatósági fellépés a sajtószabadság szükségtelen, illetve aránytalan korlátozását valósítja meg. A döntést Balsai is vitatta. Pokol az egyházakról szóló törvény közjogi érvénytelenségét sem fogadta el. Szerinte „ez indokolatlan beavatkozást jelent a törvényhozás során keletkező különböző politikai és szakmai egyezetések sorozatába, melyek mindig az egyes társadalmi csoportok érdeksérelmeit és politikai küzdelmeit takarják”. A különvéleményhez az AB-elnök, valamint két „újonc”, Szalay Péter és Szívós Mária is csatlakozott, s hasonlóan foglalt állást a szintén „pályakezdő” Dienes-Oehm Egon is.

Az ilyen kevéssé aktivista szemlélet kollegáitól sem idegen. Szalay például a röghöz kötésről szóló kormányrendeletről úgy vélekedett: a jogszabályokból nem olvasható ki, „hogy az – akár alap-, közép- vagy felsőfokú – oktatással kapcsolatos minden részletszabálynak törvényi szintűnek kellene lennie”. Úgy látja, elég, ha az oktatással kapcsolatos anyagi támogatás alapvető kérdéseit szabályozzák ilyen szinten.

Érdekes, hogy a korábban nyomozási bíróként dolgozó Szívós Mária miként viszonyul a gyanúsítottak jogaihoz. Szerinte nincs semmi baj azzal, ha valakit 120 órára bűnügyi őrizetbe vesznek, de az sem kifogásolható, hogy az első 48 órában az őrizetes ne találkozhassék ügyvéddel. Az AB a büntetőeljárási törvénynek ezeket a pontjait megsemmisítette. A guberálás kapcsán pedig azzal érvelt, hogy „a szóban forgó magatartások az emberi együttélés általánosan elfogadott normáival nem egyeztethetők össze, sértik emellett a közrendet és a köznyugalmat, valamint súlyosan veszélyeztetik a közegészségügyi érdekeket”. A zaj és bűz, valamint a lakókörnyezet összképét romboló látvány miatt ezt tehát tiltani kell – és ezzel Pokol Béla is egyetértett.

Dienes-Oehm nem túl sokszor fejtette ki álláspontját, de például az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló törvény alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány kapcsán – amelyet az AB elutasított – a döntéshez párhuzamos indokolást fűzött. Abban jelezte: ma már nem fűződik semmilyen érdek ahhoz, hogy a nemesi címek viselését tiltsák. Amúgy szerinte „az 1947. évi IV. törvény által formálisan tilalmazott rangok és címek a magánéletből nem koptak ki”. (L. K.)

Pokol Béla kevéssé aktivista