Hajléktalanok fodrásza
Józsi persze nem megy be az irodába. Bár minden alkalommal akad egy-egy férfi hajléktalan, aki poénkodik a hajfestésen, valójában eddig még egyikük sem élt a lehetőséggel. Az otthontalan nők viszont pillanatok alatt megkedvelték a Magyar Máltai Szeretetszolgálat XI. kerületi szociális központjának tavaly ősz óta működő, speciális szolgáltatását, az ingyenes hajfestést. A hajléktalanok haját ugyan számos ellátó intézményben nyírják, az újbudai hajfestés kuriózumnak számít.
– Hetente egyszer jöhetnek az ügyfelek a „fodrászunkhoz”, akinél előre be kell jelentkezni, alkalmanként ugyanis nem tud három-négy hajléktalannál többet fogadni – mondja Hunyadi Anett, a szociális központ vezetője. – A műveletre a női mosdóban kerül sor, hiszen nincs külön fodrászhelyiségünk. Az otthontalanok 15-féle szín közül választhatnak, a minőségi hajfestéket adományokból kapjuk.
A hajléktalan-hajfestés ötletgazdája egyúttal maga az alkalmi fodrász: Czidorné Kindert Mariann. Valójában szociális munkás, 13 éve dolgozik a szeretetszolgálatnál, eredetileg azonban fodrásznak tanult. Bár papírt nem szerzett a szakmáról, de nemcsak az alapokat ismeri, a családjában és az ismerősei körében mindenki rábízza a frizurakészítést. Az újbudai szociális központban értelemszerűen magához ragadta az otthontalanok rendszeres hajvágását, szakállnyírását.
– A hajléktalanokkal beszélgetve derült ki számomra, hogy mielőtt az életük drámai fordulatot vett volna, sokan rendszeresen eljártak fodrászhoz, kozmetikushoz – meséli. – Még azok közül is, akik már berendezkedtek a hajléktalan létre, sokan megőrizték lelkük mélyén a női igényességet. Nem volt nehéz előcsalogatni belőlük.
Hunyadi Anett szerint a hajléktalanok nagy része szégyelli a sorsát, igyekszik titkolni a kiszolgáltatottságát, és mindent megtesznek azért, hogy kívülről ne látszódjon rajtuk az otthontalanság. Különösen azok adnak magukra, akik komolyan gondolják az álláskeresést. Egy nőnek az ápoltságához pedig hozzátartozik az is, hogy ügyel a hajára.
Andrea 52 éves, négy éve él az utcán. Már régóta nincs munkája, korábban hosszú ideig egy konyhán dolgozott. Azt állítja, a lakásmaffia áldozata. Most a város határában, egy elhagyott területen él szintén hajléktalan párjával. Kukázásból tartják fenn magukat, de szeretne valami állandó munkát találni. Szívesen vállalná idős emberek gondozását, ám akár mosogatna is, ha felvenné valaki.
– Éveken át gödörben voltam. Ittam, nem törődtem magammal, aki csak rám nézett, azonnal tudta, hogy hajléktalan vagyok – mondja. – Fél éve abbahagytam az ivást. Eljárok ide, a máltaiakhoz, rendszeresen fürdök, kapok enni, segítenek az álláskeresésben. 40 éves korom óta ősz a hajam, festeni kell, különben nyugdíjasnak látszom. Ha dolgozni szeretnék, muszáj kinéznem valahogy. Nem akarom, hogy lássák rajtam a sorsomat, mert akkor esélyem sincs munkához jutni. Az újbudai centrumban jelenleg 15 hajléktalan nő veszi igénybe az ingyenes hajfestést. Van aki háromhetente jár, mások kéthavonta keresik fel a „máltai fodrászt”.
– Amikor először jöttek festetni, látszott rajtuk, hogy hosszú ideje nem jártak már fodrásznál – mondja Czidorné Kindert Mariann. – A legvadabb színeket választották ki maguknak a rikító vöröstől az ébenfeketéig. Talán azt gondolták, hogy egyszeri alkalomról van szó, és legalább akkor nézzenek ki vadítóan. Aztán rájöttek, hogy ez egy állandó szolgáltatás, és szép lassan elkezdtek szelídülni. Ma már jóval szolidabb színeket választanak, olyanokat, amelyek valóban illenek a személyiségükhöz.
Van olyan hajléktalan asszony, aki saját maga hozza a festéket. Ugyanolyan színűt, mint amilyen régen volt a haja. Mint mesélte, amíg volt lakása és munkája, rendszeresen eljárt fodrászhoz, és mindig ugyanolyan barna árnyalatúra festette a haját. Azután otthontalanként évekig egyáltalán nem foglalkozott a dologgal, ám amióta beindult a máltai hajfestés, benne is megmozdult valami. Viszont ragaszkodik a régi hajszínéhez, csakhogy ilyen árnyalatú festék nincs a szeretetszolgálat raktárában. Ezért most minden alkalommal saját maga megveszi a boltban, és úgy ül be Mariann székébe.
Erzsébet három éve hajléktalan, azóta nincs munkája sem. Korábban titkárnőként dolgozott, majd egy ruhabizományi boltot vezetett. A mélyrepüléséről nem szívesen beszél, különösen most, hogy újra bízik a sorsa jobbra fordulásában. Annak idején ő is rendszeresen járt fodrászhoz, majd évekig nem volt rá lehetősége.
– Egy hónapja jártam először Mariannál, és egy csapásra jobb lett a közérzetem – mondja Erzsébet. – Nagyon sokan meg is jegyezték, milyen jól nézek ki, többen is azt találgatták, hogy mi változhatott meg rajtam. Valaki azt mondta: nagyon régen nem mosolyogtam annyit, mint az elmúlt hetekben.
