Az ügyről dióhéjban: 2008-ban felszámolás alá került a Bábolna Zrt., 13 ezer hektárnyi földjének kezelését a Bábolna Ménesbirtok Kft. folytatta, s ez a cég kívánta felvenni a terület után járó 417 millió forint uniós támogatást is. Ugyanakkor, a mintegy ötmilliárd forint hitelezői követelést kezelő Bábolna felszámolója az év során elvégzett munkák hozamáért, valamint egyéb jogcímeken 365 millió forintot követelt a kft.-től, amely ezt ki is fizette egy megállapodás szerint. Az ügylet bírálói és az ügyészség szerint jogcím nélkül, tehát hűtlen kezelést megvalósítva.

Még 2010-ben kürtölte tele a sajtót Budai Gyula elszámoltatásért felelős kormánybiztos azzal, hogy ez a pénz „feltételezése szerint” Tátrai Miklóshoz (képünkön), az MNV volt vezetőjéhez és Czunyi Anikóhoz, a Bábolna Zrt. volt vezetőjéhez köthető bankszámlán „landolt”. Az ügyben Medgyasszay László volt KDNP-s képviselő és Budai Gyula feljelentése nyomán nyomozás indult (a feljelentésre pedig pont azért kerülhetett sor, mert Tátrai az MNV belső ellenőrzésével kivizsgáltatta az ügyet), az ügyészség végül Mezei László, a Bábolna Ménesbirtok Kft. első embere ellen hűtlen kezelés miatt emelt vádat, míg Tátrai ellen felbujtás miatt, azt állítva, hogy Tátrai utasította Mezeit.

Az „elszámoltatás” módszerét általánosan is jellemzi, hogy miközben a kormánybiztos nyilatkozatában azt sugallta, hogy Tátraiék ellopták a pénzt vagy annak egy részét, ez már nem is volt a per tárgya, hiszen a nyomozás során egy szakértő megállapította, hogy a felszámolás alatt lévő cég jogszerűen – és nem Tátraiéknak – utalta át a pénzt a társaság hitelezőinek. A bíróság tehát arról dönt, szükséges volt-e a kifizetés, érte-e kár az állami céget, ha igen, azt szándékosan okoz ták-e, s abban Mezei László más utasítására cselekedett-e.

Érdekesség, hogy Mezei a nyomozás során nem állította, hogy Tátrai utasította volna (csak azt, hogy egyeztettek a kérdésről), először Budai megszólalásaiban, majd a vádiratban vetődött fel, hogy Tátrai volt a felbujtó. Ezt követően azonban a bíróságon már Mezei is úgy emlékezett, hogy utasították. Igaz, ez nem mentő körülmény. Mentő körülmény csak a kényszerítés lenne, s ez még fel is merülhetne, noha nem Tátrai oldaláról. A Bábolna felszámolója lényegében elismerte: sarokba szorította Mezeit azzal, hogy ha nem fizeti ki a költségeit, akkor nemcsak meghiúsítja a földek után járó uniós támogatások felvételét, de még azokat az eszközöket sem adja bérbe a cégének, amelyekkel megművelhetné a területet, s amelyet addig tőle bérelt a Ménesbirtok. Érdekesség, hogy a vádirat szerint az uniós támogatás Ménesbirtok általi felvételéhez nem volt szükség a két cég közti megállapodásra. Pedig a támogatás a földet eredetileg művelő Bábolna Zrt.-nek járt. Ahhoz, hogy azt a Ménesbirtok kapja meg, arról le kellett mondania. Mivel a felszámoló irányította a Bábolnát, pozícióban volt. Lemondhatott volna jogairól, de az sértette volna a hitelezők érdekeit, ezért annyi pénzt kért, amennyi a dolgozók és a szállítók kifizetéséhez szükséges volt.

Az uniós szabályok szerint ráadásul ha az ügyben vitatkozik a két fél, akkor a pénz Brüsszelben marad. A megállapodás szükségessége tehát az uniós és a magyar rendeletekből levezethető, de a vádirat szerint e szabályokról a vádat készítő ügyészek nem értesültek. Az viszont furcsa, hogy miért nem tartották fontosnak megemlíteni a Vidékfejlesztési Hivatal szakértőinek vallomását, amely szerint az uniós támogatás egy részéhez kizárólag írásos megállapodás alapján juthatott hozzá a Ménesbirtok.