Pécs szépítője és áldozata
Rittmann Tibort élete legnagyobb és legmutatósabb munkája anyagilag tönkretette. A 47 esztendős pécsi kertészmérnök már húszévesen faiskolával és dísznövénykertészettel foglalkozott. Ebből nőtt ki cége, a Három Cédrus Kft., amely az elmúlt tizenöt évben kertek és parkok százait szépítette fáival, cserjéivel. Az átlagosan évi 30 millió forint árbevételt elérő, nyolc embert foglalkoztató kft. nyereségesen gazdálkodott, aztán eljött 2009, s Rittmann cége elnyerte története csúcsmegrendelését.
Ismert, hogy Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa (EKF) volt, s ez alkalomból megszépült a baranyai megyeszékhely tucatnyi köztere. Ezek többségének parkosítását Rittmann Tibor vállalkozása nyerte el. A kft. maradéktalanul el is végezte a munkát, pénzt viszont alig kapott érte. Rittmann cégétől 2010 őszéig 40 millió forintnyi számlát fogadott be a beruházás generálkivitelezője, az I-Axis Kft., ám a Három Cédrus számlájára mindössze nyolc és fél millió érkezett meg.
Rittmann Tibor szerint az I-Axis vezetője, Bögyös Sándor folyamatosan hitegette őt, ám – arra hivatkozva, hogy neki sem fizet a város – nem utalta az ígért pénzeket. Sőt 2010 októberében Bögyös levelet írt Rittmannnak, s abban jelezte, hogy egyáltalán nem óhajt fizetni. Ennek oka az volt, hogy Bögyös szerint a város elégedetlen a parkosítással.
Valójában a városnak nem volt kifogása az új parkokkal. A kertész ezért továbbra is követelte a pénzét az I-Axistól, s ezzel párhuzamosan a város politikai irányítóit és az EKF-beruházásokért felelős vezetőit is tájékoztatta járandósága elmaradásáról. Négyszer írt levelet Páva Zsoltnak, Pécs fideszes polgármesterének, de csak egyikre érkezett válasz. Abban a város első embere kifejezte reményét, hogy Rittmann cége a pénzéhez jut, hisz Bögyös Sándor ígéretet tett a számlák kiegyenlítésére.
Nem így történt. A Három Cédrus immár 20 hónapja hiába várja a 31 és fél millióját, valamint a tartozás milliókra rúgó kamatát. A kertészet minden vagyona ráment arra, hogy Pécs terei megszépültek. Tudni kell, hogy a parkosítás anyagköltsége elérte a 30 milliót, szükség volt mintegy 30 ezer növényre, kétezer köbméter termőföldre, öntözőrendszerek kiépítésére, s e tételek jelentős részét a Három Cédrus is úgy vásárolta. Rittmann igyekezett a beszállítókat kifizetni, erre ment el minden tartaléka. Mindeközben az I-Axis tartozása miatt adóhátraléka is lett a kertész cégének, így lefoglalták több gépét és járművét.
Egyébként a térfelújítási projekt még 2011-ben is folytatódott, s a város egyre követhetetlenebb vitába bonyolódott az I-Axisszal, s ennek végén az önkormányzat és a kft. szerződést bontott. Ezt követően az adósságoktól roskadozó, s már megrendeléssel nem bíró céget gazdája eladta egy aradi magánszemélynek. Tavaly októberben a beszállítók felszámolási eljárást indítottak az I-Axis ellen.
Buzás Gábor, a kft. felszámolója azt mondja, hogy az I-Axis aradi tulajdonosa fellelhetetlen. Az eddig beérkezett követelések alapján 24 hitelező 405 milliót követel az I-Axistól, de a cégnek se vagyona, se dokumentációja nincs. A felszámoló csődbűntett gyanújával feljelentést tett a rendőrségen, mert a jelek azt sugallják, hogy az I-Axist fantomizálták (vagyis nem létező, esetleg a cégről mit sem tudó személyre írták).
Megkerestük az ügyben Bögyös Sándort, s először arról kérdeztük őt, hogy ki volt az I-Axis aradi vevője, s a titokzatos kuncsaft miért vásárolta meg az ellehetetlenült pécsi kft.-t. Bögyös erre nem kívánt válaszolni. A Pécs melletti Orfűn élő vállalkozó ugyanakkor azt állította, hogy ő boldogan kifizette volna adósait – így Rittmann Tibort is –, de a város 270 millióval kevesebbet utalt neki, mint amennyi járt volna. Ennél többet nem mondott, illetve csak annyit, hogy: minek beszéljen, „széllel szemben úgysem lehet...”.
E kijelentés megfejtését rám bízta. Bögyös – nyilván – arra utalt, hogy ő még a szocialista irányítású pécsi önkormányzat idején nyerte el a térprogram kivitelezésére a megbízást, ám 2009 májusában, amikor Páva Zsolt az időszaki választáson a város polgármestere lett, megfordultak az erőviszonyok, s a fideszes többségű közgyűlésben bizalmatlanság övezte az előző vezetés által preferált vállalkozói kört.
Így akkortól az I-Axis munkáján fogást keresett a város, ezért a kft. benyújtott számláit hetekig nem igazolták le, s ha mégis megtették, akkor 20-50, de volt, hogy 260 nappal később fizettek a munkákért. A szerződésbontásba is emiatt kényszerült bele az I-Axis.
Próbáltuk szóra bírni a város, illetve az EKF-beruházások vezetőit, hogy megkérdezzük, végül is a város tartozik-e még az I-Axisnak, de az önkormányzat nem élt a megszólalás lehetőségével. Rittmann Tibor ügyvédet fogadott, s feljelentette Bögyös Sándort csalásért, mondván, az I-Axis hitegette őt, és hamis indokkal vonta vissza az elvégzett munka igazolását. Ám ettől a feljelentéstől még pénzhez aligha jut a kertész. Pedig azt bárki láthatja, hogy a Három Cédrus parkosította terek attraktívak.
Sokan úgy vélhetik, hogy Rittmann esete csupán egy a kivitelezőipar körbetartozásos történetei közül, amelyek lényege az, hogy mindig a sor végén álló alvállalkozók válnak földönfutóvá. A pécsi kertész sztorija abból a szempontból is átlagos, hogy a parlamenti és az önkormányzati választásokon átívelő beruházások generálkivitelezői – ha megváltozik a hatalom pártszínezete – általában elveszítik az új irányítók bizalmát, s ebbe megint csak a vállalkozói lánc végén helyet foglaló, kétkezi munkából élő szereplők pusztulnak bele. Pécs vezetői – sem a 2009-ig a várost irányító szocialisták, sem az aztán következő fideszesek – semmit se tettek azért, hogy az EKF-beruházások során mindez ne fordulhasson elő. Rábíztak egy kétmilliárdos térfelújítási beruházást egy múlt nélküli, vagyontalan projektcégre, s ezzel párhuzamosan nem teremtették meg annak a jogi lehetőségét, hogy az alvállalkozók akkor is megkaphassák pénzüket, ha a fővállalkozó elszáll, vagy város és a fővállalkozó között elmérgesedik a vita.
Rittmann Tibor minderről mit sem tud. Ő csak egy kertész. Feleségével három kiskorú gyermeket nevel. A leírtak miatt nem könnyen.
