A Tárki ezer fő megkérdezésén alapuló, a 18 éves és idősebb lakosság körében május 17. és 22. közötti kutatása alapján a Fidesz–KDNP népszerűsége a teljes népességen belül az áprilisi 21 százalékról májusban 16-ra mérséklődött, míg a szocialista párté 13-ról 15 százalékra nőtt.

A kormánypártok támogatottsága a pártválasztók körében áprilisról májusra 39-ről 32 százalékra esett vissza, eközben az MSZP-é 25-ről 31 százalékra nőtt. A munkatársunk által megkérdezett politikusok – köztük ismert Fidesz-vezetők, parlamenti képviselők – név nélkül így értékelték a Tárki-felmérést: „Azt még talán el is hisszük, hogy a Fidesz esik. De a szocialisták népszerűsége mitől emelkedne? Az eddigi mérések szerint az a jellemző, hogy akik tőlünk elpártolnak, azok passzív rezisztenciába vonulnak, azaz a bizonytalanok táborát szélesítik.”

Felhívták a figyelmet: a Tárki márciusi méréséről szóló híradások még azzal a szalagcímmel jelentek meg, hogy nőtt a Fidesz–KDNP támogatottsága, hiszen akkor a közvélemény-kutató cég szerint a teljes lakosság körében az egy hónappal korábbi 20 százalékról 25 százalékra, a pártválasztók körében pedig a februári 39 százalékról 45 százalékra emelkedett. Eközben, a márciusi Tárki-mérés szerint az MSZP-vel szimpatizálók aránya a teljes lakosság körében egy százalékkal csökkent, 13-ról 12 százalékra, a pártválasztók körében pedig öt százalékkal, 26-ról 21 százalékra mérséklődött – emlékeztettek.

A kormánypárti politikusok szerint „tendenciákat érdemes figyelni”, a májusi Tárki-kutatás eredménye „lehet egy meteorológiai véletlen”. Egy Fidesz-szakértő azt mondta: távol áll tőle, hogy bármilyen közvélemény-kutatási eredmény hitelességét megkérdőjezze, most sem teszi. De előfordulnak olyan „meglepő” mérések, melyeket nem biztos, hogy nyilvánosságra kell hozni, amíg egy másik, a cég által végzett kutatási eredmény azt meg nem erősíti.

A Fidesz népszerűségesését a lapunknak nyilatkozók azzal magyarázták, hogy sok társadalmilag konfliktusos döntést kellett meghozni. Volt, aki arra mutatott rá, hogy éppen az adóbevallások végső határideje környékén készült a felmérés, és a lakosság számára kiderült: nem egy söralátétnyi és nem is egyszerű az adóív. De ennél többet nyomhatott szerintük a latban, hogy „az oligarcházásra”, a Simicska–Nyerges–közgépes ellenzéki vádakra nem volt megfelelő válasza a kormánynak, illetve a Fidesznek, és „az Ángyán-offenzívát sem tudtuk megfelelően kezelni”.

A 2010-es választások után Orbán Viktor miniszterelnök szűk körben azt mondta: amilyen döntéseket egy hónap alatt vagy 2010-ben még elfogadnak a választók, olyanokat egy év múlva már nem. Ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy a „kétharmados forradalom” kommunikációs lendülete 2010 december végéig tart ki. Akkor azért is volt lényeges a miniszterelnöki meglátás, mert a választások után fél évvel, egy decemberi Ipsos-felmérés szerint négy százalékpontnyi szavazót veszített a Fidesz, de a lakosságon belül még így is háromszoros volt az előnye a szocialistákkal szemben.

2010 novemberéig a párttól eltávolodott nagyjából 300 ezer választópolgár, ám utána egyetlen hónap alatt távoztak további háromszázezren. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes akkor a Magyar Nemzetnek ezt úgy kommentálta: nem tartja „olyan tragikusnak” azt, hogy egy hónap alatt 39 százalékról 48 százalékra nőtt azoknak az aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok. A közigazgatási és igazságügy-miniszternek azért is volt ez a véleménye, mert „a világgazdaság történéseit is tekintve meglehetősen viharos fél év áll mögöttünk”.

Nos, azóta csak viharos időszakok voltak – ismerték el lapunknak a kormánypárti politikusok. Egy kormányközeli forrás szerint a belső konfliktusok, az EU-val és az IMF-fel való orbáni csatározások sok szimpatizánst távolítottak el a kormánypártoktól, „középről”.

De – mondta forrásunk – Orbán Viktor határozott kiállása a nemzeti érdekek mellett megerősítheti a Fidesz-bázist, és hozhat szavazatokat a Jobbik-táborból. Ilyen „szavazatszerző” megszólalása volt a miniszterelnöknek a csütörtöki Századvég-konferencián például „a magyar győztes nemzet”-retorika és az a kijelentése is, hogy a kormány ellentmondott az EU-csábításnak, „ártanánk hazánknak, ha a brüsszeli bürokraták nyomására hátrányos intézkedéseket vezetnénk be. Az Európai Unió által javasolt válságkezelést Magyarországnak érdemes elutasítania.” Forrásunk azt is kiemelte, hogy Orbán Viktor bevándorlásellenes mondatai is nyilván rokonszenvet válthatnak ki a jobbikos bázisban.

A mostani miniszterelnöki nemzeti konzultációval, amelyet „a munkahelyek érdekében” indított, Orbán Viktor azt a valamikori aznari tézist szeretné használni „akciórádiuszának” a szélesítése érdekében, amely szerint „a pártideológia fontos”, de a zászlóra azokat a praktikus kérdéseket kell felírni, amelyek a társadalom széles rétegeit érintik, úgymint: rezsikiadások, nyugdíjak stb. Másrészt azzal, hogy Orbán Viktor a politikai kormányzás jegyében megerősítette a Miniszterelnökséget – és Lázár János államtitkár feladata jórészt a néphangulatnak megfelelő kormányzati intézkedések feletti őrködés lesz –, egyértelművé vált: a miniszterelnök a ciklusfelezőnél megkezdi a kampánykormányzást.

Sok minden pszichésen dől el

Az InfoRádió Aréna című műsorában Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke azt mondta: nagyon sok minden pszichésen dől el. El lehet képzelni, hogy több ember érzi úgy: másra szavazna, mint eddig. A közvélemény-kutatási adatok azonban csak akkor értelmezhetőek, ha valamilyen tendenciát mutatnak – egyébként csupán azt lehet regisztrálni, hogy melyik intézet mit mért. „Ha több intézet adatai is hasonló tendenciát mutatnak, az nyilván magyarázatra szorul. A Tárki eredményét önmagában nem tudom magyarázni, mert ekkora, földrengésszerű változás nem történt az országban” –mondta Lánczi András.

A Fidesz 2014-es választási győzelme érdekében mostantól kampánykormányzás következik