Megyesi Gusztáv: Pólót vegyenek
„A medgyesegyháziak szerették volna mindezt elmondani a Szolidaritás Mozgalom péntek este a helyi Hegedűs étteremben tartott lakossági fórumán, de nem volt rá alkalmuk. Kónya Péter és társai másfél órát beszéltek az Orbán-rendszer fasizmusáról, arról, hogy a választáson kivel működnek együtt és kivel nem, kérték, hogy 1500 forintért vegyenek pólót és támogassák a mozgalmat – de azt eszükbe sem jutott megkérdezni, hogy a helyieknek mi a problémájuk.”
Ez az idézet az egyik leghitelesebb magyar újságíró, Tanács István múlt szombati riportjából való, s nagyjából benne van, hogy miért nem járok már régóta ellenzéki fórumokra és tüntetésekre. Mert nagyjából mindenütt ez van. Világnagy okosságok hangoznak el, egyik ellenzéki politikus jobban odamond, mint a másik, csak közben lerí róluk, hogy éppen a hivatásuk tárgya zavarja őket a legjobban: a nagyközönség az eléggé unalmas nyavalyáival.
Nem mintha ez annyira meglepő volna, csak épp azt nem értem, hogy ha egy vezetőség pólót akar eladni, miért utazik Medgyesegyházára, miért nem hirdet a Vaterán, mint ahogyan az Orbán-rendszerről szóló téziseit is minden további nélkül közli bármelyik ellenzéki lap, kár ezzel távoli falvak lakóit terhelni. Akik egyébként még mindig abban a naivitásban élnek, hogy azért jönnek el hozzájuk politikai vezetők, mert kíváncsiak az életükre, már csak azért is, mert egy rendszer igazi arcát mindig a helybéliek bajai tükrözik leginkább.
Igaz, nagypolitikai szempontból Medgyesegyházán semmi érdekes nincs.
Mindössze annyi történik nap nap után a helyiek elmondása szerint, hogy a híres Start munkaprogram keretében az útkarbantartásra fölvett közmunkásokat Pusztaottlakára viszik dolgozni az „ottani polgármesterhez köthető földekre”, ahol trágyát hordanak, a nőkkel vascsöveket cipeltetnek, az asszonyok nem érnek vissza a gyerekért az óvodába. Télen nincs melegedő, nyáron víz, férfira, nőre egyetlen pottyantós budi jut, az orvos nem ír ki senkit táppénzre, ám aki szól, azt azonnali felmondással kirúgják, és nem kap többé segélyt.
A polgármester szerint mindez azért van így, mert „ez egy munkahely”. Szintén csak mellékesen jegyzendő meg, hogy amíg a közmunkások órabére 260-270 forint, „a helyi nagygazdák által alkalmazott román feketemunkások is 450-500 forintos órabért kapnak”; ehhez képest az isaurai rabszolgasors tündéri szép, romantikus történet volt, szinte teljes mértékben azonosult is vele a magyar lakosság.
A politika azonban nem tűri a romantikát, márpedig egy komplett rabszolgatartó rendszer kiépülése 2012-ben egy demokratikusnak mondott uniós országban mindig tartalmaz romantikus elemeket, érthető hát a Szolidaritás érdektelensége. Ami nem zárja ki természetesen annak a lehetőségét, hogy a medgyesegyházai közmunkások ezzel együtt Szolidaritás-pólókat vásároljanak, sőt robotkor esetleg abban szolgálják tovább a polgármestert és a szolgabírót; Magyarországon az érdemi ellenzéki politizálás a pólóértékesítéssel meg a véget nem érő szónoklatokkal ki is merül.
Ez csak azért lehet fontos, mert nem is olyan régen Kónya Péterben még sokan a magyar Lech Walesát látták, a Szolidaritásban pedig a jövő letéteményesét; hát ez lett belőle, és ez rosszabb, mint a nemzeti konzultáció.
Ezek után semmi meglepő nincs abban, ha a rabszolgatartónak elkönyvelt polgármester azzal fejezi be mondandóját a riportban, hogy „csak azok lázadnak, akik nem szeretnek dolgozni”. Teheti: ha áttételesen és akaratlanul is, de hathatós ellenzéki támogatás áll mögötte.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
MEGJEGYZÉS:
A Magyar Szolidaritás Mozgalom a hivatkozott cikkrészlet miatt helyreigazítást kért lapunktól, de álláspontunk szerint a leírtakban nincs mit helyreigazítanunk. A szervezet szerint a mozgalom tagjai és az érdeklődő lakosság kérdéseket tehettek fel, amelyekre a mozgalom vezetői „megfelelő választ adtak”, a helyi koordinátor pedig bemutatta a település közéletének anomáliáit. Mindezek alapján a szervezet szerint Kónya Péter, a mozgalom vezetői és tagjai „megismerhették a helyi és a cikkben taglalt viszonyokat”. Nincs kétségünk afelől, hogy a Szolidaritás képviselői úgy mentek haza, hogy ezt a velük szemben ülő helyiek is így gondolják.
