Ez azért is érdekes, mert a vállalkozásnak felerészben máig Horváth József, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatójának általános helyettese a tulajdonosa, akit Schmitt Pál márciusban vezérőrnaggyá nevezett ki. Az ügy másik pikantériája: a céget a perben az a Futó Barnabás ügyvéd képviselte, aki a Miniszterelnökséggel – más bírósági eljárással összefüggésben – szerződéses jogviszonyban áll.

Az első fokon eljáró tanács szerint nem követtek el bűncselekményt

Futó Barnabás a megállapodásra vonatkozó kérdésünket azzal hárította el, hogy a részletek közlésére nincs felhatalmazása. Szerinte forduljunk a Fővárosi Törvényszékhez, ahonnan viszont azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az ügy irataiba csak az érdekelt feleknek adnak betekintést.

Próbálkoztunk a Belügyminisztériumnál is, ám írásban feltett kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy majd a jövő héten tájékoztatnak bennünket.

„Nemzeti ajándék”

Az UD Zrt. 2010 februárjában nyújtotta be a keresetet, amelyben arra hivatkoztak, hogy az NBH volt vezetőjének feljelentése alapján 2008 szeptemberében indult nyomozással összefüggésben elhangzott nyilatkozatok a vállalkozás társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolták, ezért a cég működése ellehetetlenült. Az eljárás egyébként személyes adatokkal, illetve lőfegyverrel visszaélés és más bűncselekmények miatt indult. A cég székházában is házkutatást tartottak.

A nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító egykori miniszter, miután kiderült, hogy két volt fideszes elődje – Demeter Ervin és Kövér László – rendszeres kapcsolatot tart a UD Zrt. vezetőivel, polipszerűen működő árnyék-titkosszolgálatról beszélt.

Ennek alapja – bár ezt a kijelentését Szilvásy György egy másik személyiségi jogi perben nem tudta bizonyítani – az lehetett, hogy a telefonlehallgatások sok mindenről árulkodtak: szó volt többek között ügyvédi iroda bekamerázásáról, büntetőeljárásban felhasználható bizonyítékok kreálásáról, személyes adatok jogosulatlan megszerzéséről, s még arról is, hogy kormánypárti politikusokról környezettanulmányt készítenek, az NBH akkori főigazgatójának pedig a külföldi útjait veszik számba.

Az ügyben büntetőeljárások indultak, amelyek többségét bűncselekmény hiányában zárták le, s az UD Zrt.-hez köthető személyek felelőssége hivatalosan fel sem merült.

Bakondi György jelenlegi katasztrófavédelmi főigazgató, a társaság ügyvédje 2010 februárjában ezért joggal jelenthette be: mivel a céget és vezetőit személyiségi jogi sérelem érte, és ez az üzleti életben való boldogulásukat hátráltatta, a vállalkozás és két vezetője, Tóth János és Horváth József személyiségi jogi pereket indít.

Ezek egyike volt a most egyezséggel zárult eljárás. A paktum Kerék-Bárczy Szabolcs, a Szabadság és Reform Intézet ügyvezető igazgatója szerint nem más, mint hogy a „magyar állam a haverjaival” megállapodást kötött, s egy homályban levő vállalkozásnak nagyobb összeget ad.

– Ha haver, zokszó nélkül fizetnek, ha nem, lehet pereskedni – így kommentálta a történteket Magyar Gábor ügyvéd, aki felvetette, hogy ez lehet akár burkolt, az uniós szabályok által tiltott állami támogatás is.

Kolláth György alkotmányjogász pedig „nemzeti ajándékról” beszél.

– Az egyezség több okból is támadható. Az egyik a jogalap kérdése. A károkozó jogellenes magatartásának hiányában ugyanis nem állapítható meg kártérítés – állítja Kolláth. A Szilvásy és Dávid Ibolya egykori MDF-elnök, illetve társaik ügyében hozott csütörtöki felmentő ítélet pedig szerinte éppen a jogalapot kérdőjelezheti meg. Kerék-Bárczy azonban óvatosságra int e tekintetben, mert a bíró tartózkodott minden olyan következtetéstől, amely nem volt közvetlen összefüggésben a személyes adatokkal való visszaélés miatt indult büntetőeljárással.

Kik a valódi bűnösök?

Vasvári Csaba bíró azt viszont leszögezte, hogy a vádlottak a lehallgatások során keletkezett dokumentumok kezelésével összefüggésben nem követtek el törvénysértést. Az egykori titokminiszter, illetve vádlott-társa, Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának akkori szocialista alelnöke 2008 szeptemberében a nemzetbiztonsági kockázatok elhárítása érdekében járt el, amikor a lehallgatások során keletkezett dokumentumokat a szakbizottság elé tárták. De Dávid Ibolya és párttársa, Herényi Károly is csak a pártok szabad működésének alkotmányos értékét védelmezte azzal, hogy az MDF életébe történő beavatkozási kísérletre vonatkozó adatokat – amelyek arra utaltak, hogy valaki a hivatalban levő pártelnökre terhelő információk gyűjtésével manipulálni akarja a tisztújítási folyamatot – nyilvánosságra hozta.

A tárgyaláson ugyanakkor érezhető volt: ha valaki bármilyen értelemben bűnös lehet, akkor azok a fideszes politikusok – tehát Répássy Róbert és Szijjártó Péter –, akik Demeter és Kövér telefonbeszélgetéseit a nyilvánosság elé tárták – jelentette ki Kerék-Bárczy.

A per tárgyát képező hanganyagokat ugyanis először nem a vádlottak tették közzé. Ugyanakkor jelezte: a bíró hangsúlyosan beszélt arról, hogy az ügy előzménye az NBH volt vezetőjének egy jelentése volt, amit 2008 nyarán Szilvásynak adott át. Az egykori miniszter ennek hatására hívta össze a nemzetbiztonsági bizottság ülését, de a bíróság hiába kérte az államtitoknak számító dokumentum minősítésének feloldását, a mostani titokgazda, tehát a belügyi tárca vezetője ahhoz nem járult hozzá. Kerék-Bárczy e mögött konspirációt sejt.

Ha a csütörtöki ítélet és a kártérítési per között valóban nincs is közvetlen kapcsolat, az egyelőre nem jogerős verdikt mindenképpen jelzi, hogy a kártérítési igény jogalapja ingatag lehet. A bírósági eljárás során is felvetődött például az, hogy az egyik volt titkosszolgálati miniszter az UD Zrt. közreműködését remélte az NBH egykori főigazgatójának külföldi útjaira vonatkozó információ megszerzéséhez. A cég neve emellett az MDF volt elnökére nézve terhelő adatok gyűjtésével összefüggésben is felmerült. A verdikt alapján ezek nem igazán helyeselhető törekvések.

Ugyanakkor az UD Zrt. vezetői titkosszolgálat által rögzített, s korábban az interneten is hozzáférhető beszélgetései pedig arra utaltak, hogy ők bűncselekmények vagy más törvénysértések lehetőségének felvetésétől – például adócsalástól, bántalmazástól, személyes adatok jogosulatlan megszerzésétől – sem feltétlenül riadnak vissza. Ebben az esetben igencsak kérdéses, hogy a cég iránti bizalom, s ezzel együtt az üzleti partnerek elvesztéséért a lehallgatási jegyzőkönyveket közzétevő személyek vagy a vállalkozás vezetői felelnek-e. Ez akár független lehet attól, hogy jogszerűen hozták-e nyilvánosságra az információkat.

Ebben a helyzetben végképp meglepő, hogy a Belügyminisztérium hajlandó volt alkut kötni. Az ügy részleteinek ismerete nélkül Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter kérdésünkre leszögezte: ha a jogalap nem egyértelműen tisztázott, egy állami szervnek perbe kell bocsátkoznia. A megegyezés kapcsán pedig leszögezte, hogy ezzel valaki nagy kockázatot vállalt, mert a döntését bármikor a fejére olvashatják. Ehhez mindössze annyit tett hozzá: az egyezségkötés tényéből arra lehet következtetni, hogy a jogalap és az összegszerűség tökéletes bizonyossággal igazolást nyert.

– Egy eleve kilátástalan pert természetesen nem kell erőltetni – jelentette ki Kolláth György. Itt azonban szerinte nem ez a helyzet, amire azok a Dávid Ibolyával szemben indított személyiségi jogi perek is figyelmeztetnek, amelyeket az ügy más szereplői jogerősen már elbuktak. Az alkotmányjogász szerint tehát most vélhetően nem kellett volna megegyezésre törekedni.

Óvatosabb eljárás

Az állami vagy önkormányzati szervekkel szemben indított kártérítési perek egyezség helyett zömében jogerős bírósági ítéletekkel zárulnak. Többnyire senki nem vállalja ugyanis, hogy azzal vádolják: felelőtlenül bánik a közpénzekkel – jelentette ki Magyar Gábor. Példaként olyan ügyet is felhozott, amelyben a helyhatóság elismerte, hogy jogszerűtlenül bontatott el egy árusítópavilont, de önként nem fizetett. Tisztázatlan jogalap esetén pedig szerinte általában esély sincs a peren kívüli megegyezésre.

Más esetekben is sokkal óvatosabban jár el az állam – tette hozzá az ügyvéd. Egyezségre olyankor sem hajlandók, amikor egyértelmű például a jogtalan fogva tartás, és a bírósági gyakorlat alapján a kártalanítás összegét is előre lehet kalkulálni. Magyar az érdekesség kedvéért hozzátette: az állam már a strasbourgi emberi jogi bíróság ítélete alapján sem hajlandó fizetni. Az igazságügyért is felelős miniszter ugyanis parlamenti határozattervezetet nyújtott be, amelynek alapján Fratanolo János – akit a vörös csillag viselése miatt ítéltek el – nem kaphatná meg a neki megítélt kétmillió körüli kártérítést.