Ennek egyik eszköze a „természetbeni juttatások szerepének” növelése. Ugyanakkor a kormány egyetlen fillérrel sem emeli a 2008 óta befagyasztott ellátásokat (ilyen például a gyes, a családi pótlék), illetve az azok kiszámításához szükséges nyugdíjminimumot, ami így változatlanul 28 500 forint marad. A Budapest Intézet a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány számára készített tanulmányában úgy számolt, ha az elmaradt indexálást pótolni kellene, legalább tíz százalékkal, 31 ezerre forintra kellene emelni ezt az összeget.

Az MNB 5,5 százalékos aktuális inflációs jelzését figyelembe véve ezt az összeget a 2012. év végére 32 705 forintra kellene korrigálni. Csak azzal, hogy nem emeli a kormány ezeket az ellátásokat, közel négyezer forintot vesz ki a legelesettebbek zsebéből, és akkor arról nem ejtünk szót, hogy idén az aktív korban lévő tartósan munkanélküliek már a nyugdíjminimumnak csak a kilencven százalékát kapják.

A Széll Kálmán Tervből az látszik, hogy a szegénységet a munkába állás ösztönzésével enyhítenék. A foglalkoztatottság növelése lenne gyógyír tehát minden bajra, azonban ez a cél a Népszabadság által megkérdezett elemzők szerint így elérhetetlen.

– A terv nagy része vágyak halmaza: emelkedjen a foglalkoztatottság, több hitelt adjanak a bankok, többen internetezzenek, és vásároljanak is a világhálón keresztül – és süssön mindig a nap. A konkrétumok szintjén a legtöbbször nem hivatkoznak adatokra, nem rögzítették a kiinduló állapotokat, amikhez képest a vágyott fejlődések teljesítése sem értelmezhető – fogalmaz Krémer Balázs.

A szociológus-szociálpolitikus a tervből „elég jelentős jövedelemelvonást” olvas ki, ami a belső keresletek további csökkenését vetíti elő. – A jövedelemelvonás egyszerre jelenti a szociális jövedelmek további csökkentését, a különféle szubvenciók – mint például a gyógyszerár-támogatás – csökkentését, a lakosság fogyasztási jellegű adóinak növelését. És továbbra is a vállalkozások foglalkoztatási költségeinek növelését jelenti. Az elvonások növelése emeli az árakat – ez csökkenti a belső keresletet, és rontja a versenyképességet.

Krémer szerint, ha csökken a belső kereslet, csökken a munkakereslet a kereskedelemben, vendéglátásban és egyéb szolgáltatási területeken. A külső versenyképesség romlása pedig az árutermelő, exportáló szektorokban, mindenekelőtt az iparban vetít előre munkakereslet-csökkenést. Ezt a nagymértékű visszaesést nem valószínű, hogy ellensúlyozza a Mercedes vagy néhány más új beruházás.

A munkanélküliség az alacsony képzettségűek körében a legmagasabb, de az ő foglalkoztatásuk elősegítésének szándéka nem jelenik meg a tervben. – A foglalkoztatáspolitika nem kíván hatni a munkakeresletre. Ehelyett a kormány a munkaerő-kínálat regulázásával és munkára kényszerítésével akarja a foglalkoztatást bővíteni, függetlenül attól, lesz-e bárki, aki munkát ad azoknak az embereknek, akik valamilyen okból ma nem dolgoznak – összegzi Krémer Balázs. Kiemeli: a kényszerítések két formája kerül nagy hangsúllyal elő.

– Az egyik a statisztika javításán kívül más racionális cél szempontjából értékelhetetlen közmunkaprogramokra való hivatkozás, többletforrások megjelölése nélkül. Az intézkedések másik típusa a jelenlegi szociális ellátások további megfaragása – különösen a segélyek és a rokkantsági ellátások területén. Mindez a legszegényebb, legalacsonyabb jövedelmű családok esetében a végérvényes leszakadáshoz vezethet – mondja Krémer, hozzátéve, hogy a terv az OECD-ajánlásokat sem veszi figyelembe.

– Az OECD már 1996-ban elutasító volt azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a segélyezési szintek csökkentése révén igyekeztek „munkára ösztönözni”. Az OECD akkori érvelése alapvetően arról szólt, hogy a szegények még szegényebbé tétele távolabb taszítja őket a munkaerőpiacok elvárásaitól, hiszen tájékozottságban, megjelenésben, egészségben egyre messzebb süllyednek le a munkaadói elvárásoktól – emlékeztet Krémer.

A Széll Kálmán Terv 2.0 ugyanannak az „unortodox” politikának a folytatása, amit a kormány az adójóváírás eltörlésével, a minimálbér és a járulékok emelésével elkezdett. Ezekkel az intézkedésekkel növelték az alacsony képzettségűek foglalkoztatásának terheit, aminek hatására tovább csökkent az álláshelyek száma. Krémer úgy fogalmaz: „nem igazán hihetjük azt, hogy a terv meg fogja győzni az Európai Bizottságot, mert tényleg el fogják olvasni, és butaságokra, lózungos ígérgetésekre bukkannak majd”.

A Policy Solutions elemzése is borúlátó: „A Széll Kálmán Terv 2.0 klasszikus megszorítócsomag annak minden társadalmi negatívumával és költségvetési pozitívumával” – fogalmaz Varga Áron, hozzátéve: a foglalkoztatás terén stagnálás várható. Szemben az egymillió újmunkahely korábbi ígéretével, a Fidesz a rendkívül rosszul fizetett közmunkahelyek teremtésére helyezi a hangsúlyt a befektetőbarát környezet megteremtése helyett.

– Ehhez hozzá kell azonban tenni, hogy a segélyek közmunkához kötését és a közmunkarendszer általánossá tételét a szocialista kormányok indították, és a munkáért kapott bérből – bár akkor valamivel magasabb volt ez az összeg – már a 2010 előtti időszakban sem lehetett megélni – állítja.

A Policy Solutions munkatársa szerint a kisebb jövedelműeket és a szegényeket azonban nemcsak a valódi munkahelyteremtés hiánya érinti rosszul, hanem a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése és a gyógyszertámogatások további kurtítása is. – A segélyek két évre szóló befagyasztása pedig nemcsak a szegénységet növeli tovább, de gazdaságilag is irracionális: ezek az összegek ugyanis a közhiedelemmel ellentétben jelenleg olyan alacsonyak, hogy érdemi megtakarítást nem lehet elérni a befagyasztásukkal vagy reálértékük csökkentésével – mutat rá.

– A foglalkoztatás növelése szorosan összefügg a gazdaság fejlődési lehetőségeivel. A belső és külső kereslet emelkedésére egyelőre nincs esély, így a termelés és a foglalkoztatottság sem bővülhet – ez már a Policy Agendának a Népszabadság számára készített elemzésében olvasható. – A terv a versenyszférában nem számol a létszám növekedésével. A vállalkozások célja inkább a jelenlegi létszám megtartása lehet, az egyre nehezebb gazdálkodási körülmények miatt létszámnövelés nem várható. A közszférában pedig még a korábbi jelentős létszámleépítések esetleg szükséges visszapótlására sem látszik lehetőség – fogalmaznak a Policy Agenda szakértői.

Befagyasztott támogatások