Még a konkrét személyre utaló adatok törlésével sem lehet nyilvánosságra hozni Schmitt Pál volt államfő kegyelmi határozatait – mondta ki keddi jogerős ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla. Az első fok másként látta, ám a FÜGGETLEN adatvédelmi hatóság elnöke a Köztársasági Elnöki Hivatal segítségére sietett: levélben hívta fel az igazságügyért felelős minisztert, hogy alkossanak törvényt arról, kegyelmi ügyekben miként kell kezelni a személyes adatokat.

Hallgatag oroszlán a köztársasági elnöki palota ajtaján

A táblabíróságnak – amely a kegyelemben részesítettek személyiségi jogait amúgy is fontosabbnak tartja, mint az államfő vonatkozó gyakorlatának megismeréséhez fűződő közérdeket – igencsak jól jött ez a muníció. A verdikt indokolásában vissza is köszön a hatóság álláspontja: törvény nélkül aggályos lenne közhírré tenni, hogy milyen bűncselekmények tetteseinek adta vissza a szabadságát az egykori köztársasági elnök.

A helyzet különös, mert a büntetőbírósági eljárás az első tárgyalási naptól az ítélet kihirdetéséig fő szabály szerint nyilvános. Az esetek többségében elvileg bárki megtudhatja, hogy kit milyen bűncselekmény miatt és miféle szankciókkal sújtottak. Kétséges, hogy a verdiktet felülíró kegyelmi döntést teljes egészében lehet-e zártan kezelni.

Felvetődhetnek más kérdések is. Például az, hogy az áldozatokat a büntetőeljárásban erős sértetti jogosítványok illetik meg. Arról viszont még a szerencsétlenül járt emberek sem tudhatnak meg semmit, hogy a volt államfő miért engedte ki a börtönből azokat, akik meglopták, becsapták, esetleg bántalmazták őket.

Talán ennél is fontosabb, hogy a közvélemény számára váljék megismerhetővé, milyen módon él a mindenkori államfő egy egészen kivételes jogkörével. A jogerős ítéletet végre kell hajtani – a köztársasági elnök ezt az elvet írhatja felül. Nyilván közérdekű adat, hogy Schmitt – aki nem volt e tekintetben túl nagyvonalú, hiszen a kérelmek másfél százalékának sem adott helyt – mely esetekben látott erre okot.

Az államfő mozgástere persze nem túl nagy, hiszen az igazságügyért felelős miniszter ellenjegyzése nélkül a kegyelmi határozat mit sem ér. Emlékezetes eset volt, amikor Göncz Árpád Kunos Péter egykori bankárnak adott kegyelmet az első Orbán-kormány idején, ám Dávid Ibolya megvétózta a döntést. Schmitt esetében ez nem fordulhatott elő, hiszen a „jogalkotás motorja” nyilván ilyen ügyekben sem ment szembe a kormányzati akarattal. Emiatt még az is kérdéses, hogy a még „titkos” kegyelmi határozatok a köztársasági elnök vagy inkább a szaktárca gyakorlatának megismerésére adnának-e inkább lehetőséget.

Az viszont biztos, hogy az ügyben a független adatvédelmi hatóság vezetője különös, talán a törvényesség határait feszegető szerepet játszott. A Köztársasági Elnöki Hivatal ugyanis az elsőfokú ítélet kihirdetése után kért állásfoglalást a kegyelmi határozatok nyilvánosságáról, tehát az ügyben már bírósági eljárás folyt. Olyankor pedig az adatvédelmi hatóság nem vizsgálódhat, de még véleményt sem illik nyilvánítania.