Einstand vagy tisztes alku?
„Halványlila gőzünk sincs arról, hogy mi történik” – jelentette ki a közoktatás államosításával kapcsolatos kérdésünkre Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere. Keddig még az sem volt egyértelmű – tette hozzá –, hogy az iskolaépületek önkormányzati tulajdonban maradnak-e. Ezt végül a Belügyminisztérium helyettes államtitkára egy önkormányzati konferencián jelentette be.
Farkasné Gasparics Emese elmondta, hogy az állam csak az oktatást, illetve az ahhoz kapcsolódó feladatokat – és azok finanszírozását – veszi át. Az oktatást biztosító vagyon tehát változatlanul az önkormányzati rendszer része marad, s azokat a települések – a helyettes államtitkár szerint – más, például közösségi, sport-, kulturális és turisztikai célokra is használhatják.
Az alapfeladatokra vonatkozóan pedig az állam és az önkormányzatok várhatóan üzemeltetési szerződéseket kötnek. A szakember kiemelte: a közoktatási normatívák az épületek üzemeltetésével és a köznevelési feladatok ellátásával összefüggő költségeket is tartalmazzák, de a jövőben már az önkormányzatoknak kell kimutatniuk, hogy kifejezetten az oktatással kapcsolatban milyen kiadásaik merülnek fel.
A várható változásokról egyelőre az érintett polgármesterek is keveset tudnak, de Esztergom intézményeinek államosítása előrevetíti a jövőt.
Esztergom, a mintaváros
„Állami einstand” – így minősítette Tétényi Éva, az ellenzék által támogatott független városvezető érdeklődésünkre mindazt, ami a település intézményrendszerével történt. Esztergom anyagi helyzetére tekintettel a Komárom-Esztergom megyei kormányhivatal kezdeményezte, hogy az egykori megyei, illetve a város tulajdonába került vagy mindig is a település által üzemeltetett intézményeket vegye át az állam – emlékeztetett az előzményekre a polgármester.
Esztergomban nem csupán a középiskolák, a szociális és kulturális intézmények kerültek át állami tulajdonba, hanem az általános és a zeneiskolák is. Egy évvel megelőzték tehát a majdani országos gyakorlatot, jövőre ugyanis más városok általános iskoláit is elveszik.
Tétényi nem tagadja: sokan állami kegyként tekintettek az intézkedésre. Azóta kiderült azonban, hogy a „kegy” súlyos teher, a városnak ugyanis sokkal többe kerül az állami tulajdon, mint ha maga tartaná fenn az intézményeket. Tétényi szerint 1 milliárd 118 millió 700 ezer forintot fenntartási költségként azonnali inkasszóval kezdtek levonni a számlájukról, miközben az eddigi normatívákat is magánál tartotta az állam. Az összeg meghatározását valószínűleg semmiféle közgazdasági elemzés nem előzte meg – állítja a polgármester.
Az esztergomi polgármesteri hivatal viszont kiszámította: az intézmények fenntartására korábban körülbelül 1,4 milliárdot fordított az önkormányzat, miközben az állami normatív támogatások ennek mindössze negyven százalékát fedezték. Az önkormányzat így csaknem 840 milliót költött az intézmények működtetésére, miközben az állam ennél többet von el Esztergomtól úgy, hogy közben az 560 milliós normatív támogatást sem fizetik ki.
Az inkasszó nem vált be
Erre készülhet jövőre minden magyar város – véli Tétényi Éva. Hozzátette: először azonnali inkasszóval kezdték el levonni a pénzt, azután rájöttek, hogy akkor egyetlen fillér sem maradna más önkormányzati feladatokra, például a közvilágításra, de az alkalmazottak munkabérének kifizetésére sem. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ezért módosító javaslatot fogadtatott el, amely szerint április 15-ig háromszáz-, szeptember 30-ig pedig további négyszázmilliót kell befizetnie a városnak az államkasszába, a fennmaradó pénzt később hajtják be.
Esztergom az intézményátadással 4,1 milliárd forint értékű tulajdonhoz juttatta az államot – utal egy újabb szempontra a polgármester. Ráadásul szerinte az a helyzet állt elő, hogy az állam az immár saját tulajdonú intézményeinek minden korábbinál magasabb fenntartási költségeit mással – tehát az önkormányzattal – fizetteti meg, miközben a település azok működésébe nem szólhat bele.
Budaörs polgármestere hasonló helyzetre számít. Ma a város kétmilliárdot meghaladó összeget fordít közoktatási célokra, s az intézményeik az országos átlagnál lényegesen magasabb színvonalon működnek – állítja a korábban SZDSZ-es, jelenleg független Wittinghoff Tamás. A pénz legalább háromnegyedét saját zsebből fedezik, ám a településvezető azzal számol, hogy az iskolák jövőre tervezett államosításával ennél többet, legalább kétmilliárdot fognak majd elvonni tőlük.
Az adó sem az önkormányzatnál folyna be?
Wittinghoff valószínűnek tartja, hogy a gépjárműadót az állam elveszi, emellett a helyben képződő személyi jövedelemadónak az eddiginél még nagyobb részét központosítja. Azt azonban nem tudja, hogy mi lesz az iparűzési adóval, így a polgármester szerint teljesen kiszámíthatatlan, hogy jövőre mennyi pénzzel gazdálkodhatnak.
Egyelőre tehát kiszámíthatatlannak tartja a helyzetet, mert szinte mindennap szembesülnie kell valamilyen új ötlettel. A kormányzat kapkodására figyelmeztet – mondta –, hogy a megyei intézményeket államosították, majd kiderült: a könyvtárakat és a múzeumokat mégis visszaadják az önkormányzatoknak (bővebben: Múzeumok csapdában – A Szerk.).
Csalatkozni fognak azok az önkormányzatok, amelyek azt remélik, hogy a közoktatás államosítása után kedvezőbb helyzetbe kerülnek – ezt állítja Lamperth Mónika is. Az MSZP közjogi kabinetjének vezetője, korábbi belügyminiszter bizonyos benne, hogy mindenhonnan többet vesznek el, mint amennyit az iskolák fenntartására fordítottak. Parlamenti folyosói pletykák alapján azt sem tartja kizártnak, hogy a helyhatóságoknak a kormányhivatalok által meghatározott összeget kell befizetniük egy közös kalapba, amelyből a közoktatási intézményeket működtetik majd.
A politikus úgy látja, csak ötletelés folyik. Szerinte azonban nincs jó megoldás, mert lehetetlen olyan szakmailag megalapozott mutatót kidolgozni, amelyre hivatkozva meghatározhatnák, hogy az egyes települések mennyit fordíthatnak az iskolák fenntartására. Ahol korábban felújították a fűtési rendszert, esetleg korszerű hőszigeteléssel látták el az épületet, nyilván kevesebbet kell költeni a létesítmény működtetésére, miközben erre a szegényebb településeken nem futotta.
Az igazgatói székek megszerzése
– A közoktatás rendszerének átalakítása csak arról szól, hogy – a hatalomkoncentrációs törekvések részeként – újabb feladatot vegyen át az állam – jelentette ki a politikus. Az intézmények rekvirálása után a jelenlegi vezetőket is le lehet majd cserélni – tette hozzá Lamperth –, tehát az igazgatói székbe mindenütt megbízható embereket ültethetnek.
Erre utal az a botrány is, amely Szigetszentmiklóson tört ki a napokban, ahol a Batthyány Kázmér Gimnázium tanárainak elsöprő többsége által támogatott igazgatóhelyettessel szemben egy másik embert ültettek az igazgatói székbe – egy olyan tanárt, aki okította Kövér László egyik gyermekét. A tanárok, szülők, diákok tegnap tüntettek a kialakult helyzet ellen.
Rendezetlen helyzetbe kerülnek az intézmények – ezt állítja Gyenesei István egykori belügyminiszter. Nehéz ugyanis elvárni az önkormányzatoktól – véli –, hogy a zsebükbe nyúljanak, ha egy létesítmény felújításra szorul. A helyhatóságok azonban könnyen kutyaszorítóba kerülhetnek, hiszen a szülők rajtuk kérik számon, ha az oktatás tárgyi feltételei nem megfelelők.
A kormány elképzeléseit Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, Tab fideszes polgármestere sem ismeri. Maga úgy látja: ha mindenütt egységes színvonalú közoktatást kívánnak biztosítani, annak egyik lehetséges módja az önkormányzatok forrásainak központosítása lehet. Az bizonyos, hogy a helyhatóságoktól pénzt vonnak majd el. A tabi önkormányzat évente több mint százmilliót költ a közoktatás finanszírozására, és a polgármester úgy véli, ennél valószínűleg többet vesznek majd el tőlük. Ez azonban szerinte nem baj, ha az állam az elvont forrásokat úgy használja fel, hogy valamennyi oktatási intézményre kötelezően meghatározza a minimális szolgáltatások körét.
