Dénes Balázs a Balatonon vitorlázik gyerekkora óta. Az apja építette vitorlással indulnak amatőr versenyeken, kamasz fia már egy fokkal komolyabb vitorlásversenyző. A Vitorlázás magazin közös családi vállalkozás. Az apa szerkeszti, az anya szervezi, Balázs az olvasószerkesztő és időnként szerző is. Kamaszkoráig versenyszerűen kajakozott is, ahogy annak idején az apja is.

Jógázik, vegetariánus, de a családjának húsételeket is szívesen főz. Édesanyja szakácskönyvei között egy „félvegetariánus” a legnépszerűbb. Balázs drogpolitikusként vált ismertté, a húga szociológus.

Összetartó, erős család, sok öröklődő, közös ügy. A szülők első generációs értelmiségiek, médiamunkások. Az apa, Dénes D. István a rendszerváltás környékén virágkorát élő Magyar Nemzetnél, majd a Köztársaságnál és a Népszavánál dolgozott, édesanyja, Verő Julianna három évtized után hagyta ott a Magyar Rádiót a Kondor-korszakban.

Dénes Balázs újpalotai panelben nőtt föl, onnan költözött át a családdal 1990 körül egy budaligeti házba, és most is Budán lakik feleségével és gyermekeivel.

A Radnóti gimnázium magyar–francia tagozatán érettségizett, rögvest bekerült a jogi karra. Még diákkorában megszületett akkori kapcsolatából első gyermeke, s az egyetem utolsó évében munkát vállalt. Érdekesebbet talál, mint a legtöbb joghallgató, aki ügyvédi irodába áll be lótifutinak és földhivatalokban tipródik naphosszat. Ezt az érdekesebbet jelentős részben szemináriumvezetőjének, az akkor még fölöttébb liberális jogvédő Morvay Krisztinának köszönheti, aki rendszeresen meghívta a szemináriumaira Pelle Andreát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) alapító tagját. Dénes Balázs nála érdeklődik, lehetne-e a TASZ-ban dolgozni. Lehetett. Morvay később már Dénes Balázst hívja meg rendszeresen, és büszkén mutatja be őt a hallgatóinak, mint akit az ő szemináriumának köszönhet a magyar jogvédelem.

Dénes Balázs akkor dolgozta bele magát a drogpolitikába, amikor ez szimbolikus üggyé emelkedett. Az első Orbán-kormány ördögűző fanatizmussal igyekezett meghonosítani a garantáltan kontraproduktív és az ártalmakat maximalizáló észak-amerikai drogkriminalizációs gyakorlatot.

Hat évig vitte a TASZ drogpolitikai programját és dolgozott a szervezet jogsegélyszolgálatában. Ekkor kapta meg a Public Interest Law Initiative emberi jogi képzésre szóló ösztöndíját a Columbia Egyetemre, és onnan hazatérve vette át 2004-ben a TASZ vezetését az alapító elnöktől, Fridli Judittól.

A TASZ betegjogokkal, AIDS-ügyekkel, információszabadsággal, adatvédelemmel, sajtószabadsággal, politikai szabadságjogokkal, a fogyatékosok és a romák elleni diszkriminációval egyaránt foglalkozik, de a nagyvilágban elsősorban drogpolitikai szervezetként tartják számon, mégpedig a legjelentősebbek között. Az utóbbi években a TASZ számos filmet forgatott a droghelyzetről, drogszabályozásról a világ minden táján, Lengyelországtól az Egyesült Államokig, és ezeknek a filmeknek tízezres-százezres nagyságrendű közönsége van azokban az országokban, amelyekről szólnak.

A TASZ-t külhonban Hungarian Civil Liberties Unionként ismerik, így fordították le a nevét. Ez is egyértelműen jelzi, hogy az alapítók mintája a több százezer tagot számláló, hatalmas amerikai szervezet, az American Civil Liberties Union (ACLU) volt. Az ACLU nevéhez fűződik a híres Skokie-eset. Az ACLU állt ki az egyetemes szabadságjogok nevében azért, hogy az illinois-i kisvárosban a horogkeresztekkel ékesített amerikai nácik felvonulhassanak egy zsidók lakta negyedben, és szabadon képviselhessék az ACLU-tól a lehető legtávolabb álló nézeteiket. Ebben a szellemben állt ki Magyarországon a TASZ a Szálasit dicsőítő Bácsfi Diána szólásszabadsága mellett évekkel ezelőtt, és állt ki a minap az EU-ellenes tüntetés után a zászlóégetés mint szimbolikus politikai véleménynyilvánítás jogáért. Dénes Balázs ezt nevezi a jogvédők keresztjének: a szabadság ellenségeinek szabadságáért való kiállást, vállalva a megbotránkozást a szabadság gyarlóbb és következetlenebb barátainak körében is.

A TASZ-nak az a hivatása, hogy kellemetlenül következetes legyen mindenféle hatalommal, kormánnyal és véleményközösséggel szemben. Ehhez nemcsak szellemi, de anyagi függetlenség is kell. A TASZ egyetlen fillér állami pénzt sem fogad el, 200-250 milliós évi költségvetését, melyből 25-30 elkötelezett, professzionális munkatársat foglalkoztat, túlnyomórészt nagy alapítványok fedezik, melyek névsora a szervezet honlapján olvasható.

A TASZ Dénes Balázs vezetése alatt nagyon intenzíven és tudatosan kommunikáló, a médiát folyamatosan bombázó szervezet lett. Sokan vagyunk rajta a levelezőlistájukon, és ritka az olyan nap, amikor nem jön tőlük levél. Egy olyan társaság számára, melynek sokféle népszerűtlen ügyet kell képviselnie, melynek szinte mindenkivel ütköznie kell, létfontosságú, hogy az álláspontját, normáit népszerű formában, széles körben, mindenféle fórumon terjessze.

A TASZ 2004 óta az információszabadság és a szólásszabadság jegyében próbaperek tömegét indította, elsősorban hatóságok, állami, kormányzati szervek ellen, és ezek nagy többségét meg is nyerte, legkésőbb (például az Alkotmánybíróság ellen) Strasbourgban. E pereknek köszönhető, hogy a nyilvánosság, a sajtómunkások hozzájuthatnak azokhoz a közérdekű információkhoz, melyeket a rendszerváltás utáni másfél évtizedben kialakult általános, de törvénytelen gyakorlat elrejtett előlük. A TASZ képviselte az előző ciklusban a többi között a Munkáspártot is és Orbán Viktort is különböző szólásszabadság-perekben. A jelenlegi miniszterelnök véleménynyilvánításhoz való jogát védték (sikerrel) a Gyurcsány-kormány Belügyminisztériumával szemben.

Jogvédő személy és szervezet addig hiteles, amíg politikai mozgalmaktól és érdekektől függetlenül elveket és normákat véd. Ebből nemcsak az következik, hogy minden kormánnyal szemben véd, hanem az is, hogy az elveit és normáit különböző szinten támadó kormányokkal szemben különböző szinten véd. Így emelkedett más szintre Dénes Balázs közéleti jelenléte is a köztársaság ostroma alatt. Korábban csak a Kendermag Egyesület tüntetésein lépett föl, a szélesebb közönség most ismerte meg őt tehetséges, heves és hatásos szónokként. Tavaly januárban a szólásszabadság, áprilisban az alkotmány ügyében rendezett tüntetésen, október 23-án a Milla rendezvényén beszélt. Most januárban pedig a Klubrádió mellett demonstrálókat emlékeztette arra, hogy – nem egyenlő mértékben bár, de – nagyon sokan felelősek azért, hogy a sajtó képtelenné válik a hatalom ellenőrzésére. Megemlékezett a „tehetségtelen, túlfizetett közmédiáról”, az állami hirdetésekkel való, régóta folyó szélhámoskodásról, nem felejtette el megjegyezni, hogy a mostani egypárti frekvenciamutyi méltó előde volt a szégyenteljes többpárti frekvenciamutyi, és hogy a helyzet elmérgesedéséért bizony felelősek a hiányos emlékezetű magyar választók is, „Európa úri közönye” is. Meg maga a Klubrádió, melytől a TASZ is megkapta a magáét 2006-ban, amikor a rendőri brutalitásokkal szemben léptek föl. Pikó András a klubrádiós tüntetésen így konferálta föl Dénes Balázst: „egy igazán kellemetlen figura következik, tüske a mindenkori hatalom körme alatt”. A kellemetlen figura megfelelt a várakozásnak. Sikere volt.

Névjegy

DÉNES BALÁZS

1975-ben született Budapesten. 1998-ban végzett az ELTE Jogi Karán. 2003–2004-ben a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasa. 1997-től a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, 2004 óta elnöke. A Kendermag Egyesület alapító tagja. Nemzetközi jogvédő és drogpolitikai szervezetek (Eurasian Harm Reduction Network, Public Interest Law Institute, Common Sense for Drug Policy) vezetőségi tagja. Több cikkét közölte a Népszabadság.

Angolul és franciául beszél. Egy tizenöt, egy öt- és egy kétéves fiú apja.