A juj.hu nevű internetes portálnak adott interjújában 2008-ban Orbán Viktor annak kapcsán, hogy a lánya éppen akkor Franciaországban tanult nyelvet, a következőket mondta: „Nekem van egy nevelési elvem. Tilos az angolt tanulni első nyelvként. Nem akarom, hogy úgy járjanak (a gyerekei – A szerk.), mint én, jól-rosszul megtanult angolul, eligazodik ezzel az eggyel is a világban, és így számos kultúrából kimarad. (…) Ezért németet, olaszt, franciát tanulnak a gyerekek, és utána következhet az angol.”

Az angol a legnépszerűbb a nyelvvizsgázók körében, a második a német, a harmadik pedig az eszperantó. Ez arra utal, hogy a diplomához szükséges nyelvvizsgát sokan az eszperantóval akarják „megúszni”

A nyáron nyilvánosságra került Hoffmann Rózsa államtitkár nyelvtanulásról szóló stratégiája, amely szinte szóról szóra tartalmazza Orbán Viktor nevelési elveit. Az abban vázolt elképzelések beszivárogtak a köznevelési törvénybe is: a jogszabályból következik Orbán és Hoffmann akarata, vagyis a két tanítási nyelvű általános és középiskolák, valamint a nyelvi előkészítő évfolyam elsorvasztása. A két tannyelvű iskolákba 15 ezer gyerek jár, ami évfolyamonként másfél ezer tanulót jelent. Ez klasszikus tehetséggondozó programnak tekinthető, ami Hoffmann politikájának egyik központi eleme. Az államtitkárság szerint hatékonysági problémák miatt (a ráfordítások nincsenek összhangban a minőséggel) nemkívánatosak ezek a módszerek a közoktatásban. Ez azért érdekes magyarázat, mert a két tanítási nyelvű iskolák eredményességéről nincsenek differenciált mérések. A nyelvi előkészítő (nyek) évfolyamról viszont tudjuk, hogy akik ilyen oktatási formában tanulnak nyelvet, nagyobb arányban tesznek emelt szintű érettségit és nyelvvizsgát a középiskola befejezésekor, mint akik normál rendszerben tanulnak.

Szakemberek szerint a nyek sikeres oktatási program, talán az a legnagyobb „hibája”, hogy Magyar Bálint korábbi szabad demokrata miniszter nevéhez köthető. Az általa vezetett oktatásirányítás indította útjára a Világ–nyelv programot, amely 2008-ig úgy egymilliárd forint értékben pumpált innovatív, progresszív módszereket, tananyagot a nyelvoktatásba. E program részeként indult el a nyek, amely egy évvel hosszabbítja meg a középiskolai évek számát, plusz egy évfolyammal, amelyen heti 15 órában tanulhatnak a diákok idegen nyelveket. A nyek elindításának hátterében – azon a célon túl, hogy minél több diák tegyen a középiskola végén nyelvvizsgát – esélykiegyenlítő politika is állt. Ez a lehetőség ugyanis a rosszabb anyagi helyzetben lévő családok gyerekeinek is elérhetőbbé teszi a nyelvtudást.

De nézzük a dolgok másik oldalát is: a Magyar Tudomány című folyóiratban Nikolov Marianne, a nyek értékelését készítő szakember a problémákra is felhívja a figyelmet. „A diákok fele előre hozott érettségit, nyelvvizsgát tett, és többségük ezt követően nem folytatta a nyelvtanulást, mivel célját elérte. A plusz egy tanévet úgy hasznosították, hogy előbb megszerezték az áhított dokumentumot, majd más tantárgyak tanulására összpontosítottak. A nyelvtudást folyamatosan használni és csiszolni kell, másképpen megkopik.” Vagyis lenne mit csiszolni a programon, de abban a nyelvoktatással foglalkozó szakemberek zöme egyetért, hogy a nyek jó kezdeményezés volt, nem kellene megszüntetni. Hiába érkezett azonban a Országgyűlés oktatási bizottságától és annak fideszes elnökétől, Pokorni Zoltántól olyan módosító indítvány, amely mentőövet jelentett volna a két tanítási nyelvű iskoláknak, illetve a nyeknek, a hét elején, a Fidesz-frakció ülésén a miniszterelnök kinyilvánította, hogy nemkívánatosak ezek az oktatási formák. Úgy tudjuk, Pokorni volt az egyetlen, aki mert egyáltalán vitatkozni a miniszterelnökkel.

Az Orbán–Hoffmann kettős a nyelvoktatást a középfokú oktatásban kívánja erősíteni, amellyel a szakiskolástól gyakorlatilag teljesen elvennék annak lehetőségét, hogy nyelvet tanuljon. Mint ismert, a szakképzésben meg akarják növelni a gyakorlati órákat, és jelentősen csökkentenék a közismereti tárgyakat. Elképzelhető, hogy heti 4-5 órában – ebbe minden közismereti tárgy beleértendő – mennyi idő jut angolra. Az összes diák harmadát kitevő szakiskolásokról Hoffmann Rózsa tehát gyakorlatilag lemondott – ennyi idő alatt semmilyen nyelvtudás nem ragad rájuk.

A nyek és a két tanítási nyelvű iskolák ellehetetlenítése annak fényében különös, hogy 2016-tól az új felsőoktatási törvény felvételi követelményként írja elő a nyelvvizsgát. Hogy mennyire nagy probléma a nyelvvizsga megszerzése, azt több statisztika is bizonyítja. A beiratkozott hallgatók több mint harmada azért nem tudja a záróvizsga után átvenni diplomáját, mert nem tud nyelvvizsgázni, ami most feltétele a diplomának. A Nyelv és Tudomány (nyest.hu) című internetes portál pedig közölt egy másik érdekes adatot, az Oktatási Hivatal (OH) Akkreditációs Központja által összeállított statisztikát a 2001–2010 közötti időszakról. Eszerint az angol a legnépszerűbb a nyelvvizsgázók körében, második helyre – jelentős lemaradással – a német került. A harmadik helyet meglepő módon az eszperantó szerezte meg, ami egyértelműen arra utal, hogy a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsgát sokan az eszperantóból tett vizsgával akarják „megúszni”.

E helyzetet kezelné Pokorni úgynevezett amnesztiajavaslata, amelyet a kormány is támogat. Eszerint 2016-ig azoknak a fiataloknak, akik a nyelvvizsgát három év alatt sem voltak képesek megszerezni, lehetőségük van a diploma átvételére. Erről nem a kormány, hanem az egyetemi/főiskolai szenátusok dönthetnek, mérlegelve, engedik-e átmenetileg fellazítani intézményeikben a diplomához elvárt követelményeket. A javaslat megosztotta a szakembereket és a diákokat egyaránt. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) például érzi a javaslatban a segítő szándékot. Az is világos számukra, hogy így jobb eséllyel teljesíthető Magyarország EU 2020-as vállalása. (Magyarország ugyanis azt vállalta, hogy 2020-ra a 30–34 éves korosztály 30,3 százaléka diplomás lesz.)

„A nyelvvizsgakérdést kezelni kell, de véleményünk szerint nem úgy, hogy engedményt adunk a nyelvvizsga-kötelezettségből. A méltányosság elve most is érvényesül, de ha egyes intézmények „tömegesen” adnak ki diplomákat anélkül, hogy ezt nyelvvizsga megszerzéséhez kötnék, az egyfajta „diplomaturizmust” okozhat, ezzel pedig az intézmények által kiadott oklevelek elértéktelenedhetnek. Igazságtalan továbbá az eljárás azokkal szemben, akik tanulmányaik befejeztéig megszerzik az oklevelet, hiszen ők többletenergiát és más erőforrást – adott esetben nagyobb összeget – áldoztak arra, hogy a nyelvvizsgát és ezzel diplomájukat időben megszerezhessék” – áll a lapunk megkeresésére adott HÖOK-válaszban.

A nyelvvizsgák alacsony száma összefügg azzal, hogy Magyarországon uniós összehasonlításban – az utóbbi évek javuló tendenciája ellenére – még mindig kevesen beszélnek idegen nyelveket. A 2005-ös Eurobarometer adatai szerint az európai átlag meghaladja az 50 százalékot, míg Magyarországon ez az arány 29 százalék. Hogy miért állunk nemzetközi összehasonlításban is rosszul az idegen nyelvekkel? Setényi János oktatáskutató szerint „ufók vagyunk”. Vagyis Európában a népek indoeurópai nyelveket beszélnek, amelyek több-kevesebb rokonságban állnak egymással. – A magyar mindegyiktől különbözik, ezért nehezebb számunkra más nyelvet tanulni. Ezt a nyelvi-logikai elszigeteltséget azonban az első indoeurópai nyelv elsajátítása megtöri, innentől már egyszerűbb a tanulás – állítja.

Mást gondol erről Kálmán László nyelvész. Szerinte az alapprobléma ott van, hogy Magyarország kimaradt abból a reformhullámból, ami Európán az elmúlt 15 évben végigsöpört. – Ennek lényege az a több száz éves pedagógiai közhely, ami az utóbbi években áramlott be a tömegoktatásba a fejlett piacgazdaságokban: nem az ismeretek, hanem a képességek hasznosak. Az is világossá vált, hogy a kényszerítés technikája a gyerekek oktatásában nem hatékony. A szankcionálásból sunyiság és ellenállás születik, tudás viszont nem. A finneknek attól lett sikeres az iskolarendszerük, hogy leszámoltak az ismeretközpontú oktatással, és kivették az oktatás eszköztárából a gyerekek kényszerítését, szankcionálását – mondja. – Magyarországon van egy hamis hiedelem, amely szerint a békeidőkben és a két világháború között jó iskolarendszerünk volt. Akkor ugyanis voltak Nobel-díjas tudósaink. De ez nem igaz. A tömegoktatás csapnivaló, alacsony színvonalú volt, a Nobel-díjasok egy-egy tanárnak, illetve a fasori evangélikus iskolának köszönhették a jó oktatást.