Veszélyben a vagyon
Wekler úgy látja, hogy ha az önkormányzati törvény tervezete átmegy a képviselőházon, akkor a kétezer lelkesnél kisebb települések közül legalább félezernek le kell mondania polgármesteri hivataláról. A hivatalukat vesztő falvak lakói a most helyben intézhető ügyek miatt kénytelenek lesznek a megye-, illetve a később létrehozandó járási székhelyre ingázni.
Bár a törvény védelmezői azt hangoztatják, hogy ettől nem kell félni, hisz az ügyintézésre alkalmas az internet, ám erre Wekler így reagál: e falvak általában elöregedtek, és szenvednek a munkanélküliségtől, márpedig az idős emberek és a munkaerőpiacról kiszoruló vidékiek többnyire nem értenek az internethez. Aki mást állít, annak fogalma sincs a falusi viszonyokról.
Ismert, hogy az elfogadás előtt álló köznevelési törvény államosítani akarja az iskolákat. Az államosítás a kormány – sokáig titkolt – tanulmánya szerint azzal jár, hogy néhány éven belül mintegy hatszáz falusi iskola megszűnik. A KÖSZ-elnök megérti a kormány takarékossági szándékát, azt viszont nem, ha ebbe a szándékba nem vonja be a településeket, hanem csak rájuk kényszeríti az akaratát. A törvény – ha elfogadják – főképp a kisebb településeket érinti érzékenyen, mondja Wekler: a kétezer lelkesnél nagyobb települések ugyanis visszaigényelhetik államosított iskoláikat, a kisebbek azonban ezt nem tehetik meg. Wekler ezt igazságtalan különbségtételnek tartja.
A KÖSZ elnöke nem vitatja, hogy a kisfalvak gyakran belerokkannak iskolájuk fenntartásába, ám akad olyan község, amely elbírja ezt a feladatot. Ezek közé tartozik Mecseknádasd is, hiszen a másfél ezer lelkes baranyai falu a kilencvenes években 16 tantermes, korszerű iskolát és tornacsarnokot épített, s ez a 150 gyereket tanító intézmény évi 15 millió forint önkormányzati támogatást igényel, ami elviselhető teher a 800 millióból gazdálkodó falunak. A mecseknádasdi iskola a köznevelési törvény életbelépése után állami kézbe kerül, s Wekler biztos abban, hogy az új fenntartó bezárja az intézményt, mivel az osztályok létszáma jóval alatta van a kormány által kívánatosnak tartott 25 főnek. Ezért a nádasdi gyerekek naponta buszozhatnak majd. Ráadásul az iskolaépületet az állam értékesítheti. Ezt már az elfogadás előtt álló vagyontörvény tervezetéből olvassa ki Wekler.
Az utóbbi jogszabály eddig nem kapott nyilvánosságot, ám a KÖSZ múlt heti közgyűlésén részt vevő polgármesterek megismerhették ennek a törvénynek a koncepcióját. Abból egyértelmű, hogy amikor az állam átvállal valamilyen tevékenységet, akkor ingyen kapja meg a tevékenységet addig befogadó ingatlant, s azt tesz vele, amit akar. Wekler nem érti, hogy az önkormányzattól átvett és bezárt iskola értékesítése miért az államnak hoz pénzt, miért nem annak, aki azt az ingatlant saját és pályázati forrásból, valamint közösségi munkából megépítette.
A KÖSZ elnöke arra is felhívja a figyelmet, hogy a kistelepülések – akárcsak az iskoláikat – szociális otthonaikat is elveszíthetik, s az ingatlanok az új fenntartó vagyonát gyarapítják majd. A fentiek okán a KÖSZ legutóbbi közgyűlésén részt vevő településvezetők megfogalmaztak egy tiltakozást a kormány szándéka és a három törvénytervezet ellen.
Borítékolhatóan necces pályázatok?
Szokoli Sándor, az 1900 lelkes Dunakiliti független polgármestere faluja iskoláját félti. Szerinte kockázat nélkül megjósolható, hogy a 180 gyereket oktató kiliti iskola bezár, s a gyerekek utazhatnak a 15 kilométerre lévő Mosonmagyaróvárra. Utána pedig az állam értékesíti a dunakiliti iskolának otthont adó Batthyány-kastélyt és a közelében emelt tornacsarnokot. A két ingatlanra az elmúlt tíz évben a falu 200 milliót költött, nagyrészt saját erőből.
A Tolna megyei Tevel községnek két intézménye kerülhet veszélybe: az öt falu kétszáz gyermekét oktató iskola és a tizenkét férőhelyes szociális otthon. Az utóbbit az önkormányzat egy felhagyott üzem épületében hozta létre 2005-ben. Héri Lászlóné, az 1500 lakosú falu független polgármestere nemcsak az ingázni kényszerülő diákok miatt aggódik, hanem a két – vélhetően megszűnő – intézmény harminc alkalmazottjának jövője miatt is.
Valamennyi megkérdezett hangsúlyozta: a jól gazdálkodó falvak szenvednek kárt. A rosszul gazdálkodók elveszítik ugyan intézményeiket, ezek az önkormányzatok viszont megszabadulnak fenntarthatatlan intézményeik okozta adósságuktól. A jól gazdálkodó, az intézményeikről példásan gondoskodó falvak azonban súlyos anyagi kárt is szenvednek, hisz vagyonuk egy részét elszedi az állam, s csak közelről nézhetik, hogy nem helybéli személyek és vállalkozások szerzik meg – „borítékolhatóan necces” pályázatok végén – a település generációkon át épített és korszerűsített ingatlanjait. (U. T.)
