Lázár János frakcióvezető hétfőn jelentette be: jóvátételi adót fizettetnének azokkal, akik a rendszerváltás előtt az MSZMP vezető tisztségviselői vagy a párt vezető szervezeteiben, politikai apparátusában tagok voltak. A bejelentés előzménye Wittner Mária kezdeményezése, hogy „vonják meg az áldozatokénál szemérmetlenül magasabb nyugdíjat azoktól a hóhéroktól, akik az előző rendszerből éltek, köztük munkásőröktől, párttitkároktól” (korábban pedig a Jobbik akarta megvonni többek között az egykori pártállami vezetők „luxusnyugdíjait”).

A Fidesz még nem állt elő parlamenti előterjesztéssel, a Lázár által említett személyi kör pedig kissé zavaros: az MSZMP helyi, megyei és országos politikai szervezetének főállású politikai döntéshozóiról, vezető tisztségviselőiről beszélt, majd megemlítette a párt vezető szervezeteinek, politikai apparátusának tagjait, a függetlenített pártapparátusokban dolgozókat, illetve a KISZ-t, az ÁVH-t és a Munkásőrséget is.

Biszku Béla volt belügyminiszter egy dokumentumfilmben

Ennek alapján Varga László – a pártállami múlt egyik legelismertebb kutatója – szerint a személyi kör többféleképpen is értelmezhető, mindenesetre „úgy tűnik, kilóg a lóláb”: a Wittner-féle javaslatot kibővítették a KISZ-esekkel, ami „abszurd, történelmietlen”, viszont az életkorból adódóan súlyosabban érinti az MSZP-t, mint az MSZMP-tisztség vagy a munkásőrség. Nem világos, tette hozzá, hogy az egykori pártalkalmazottak, választott testületek tagjai beletartoznak-e a körbe, hiszen az előbbiek nem voltak döntéshozók, az utóbbiak nem voltak főállásúak. Az sem tisztázott, hogy ha valaki egy évig volt függetlenített KISZ-titkár, annak azt az egy évét minősítik-e le vagy az egész életpályát – Lázár nyilatkozatából az utóbbira következtethetünk.

Ennél lényegesebbnek tartja azonban Varga László, hogy ha már az áldozatokra hivatkoznak, akkor miért nem foglalkoznak azokkal, akiket akár tíz évig sújtottak foglalkoztatási tilalommal, és akik semmiféle kártérítést nem kaptak – még annyit sem, hogy ezeket az éveket munkaviszonyként beleszámítsák a nyugdíjukba. Emlékeztetett rá, hogy a Történelmi Igazságtételi Bizottság (amely nemrég Wittner Máriánál kezdeményezte a „luxusnyugdíjak” megvonását) a rendszerváltás idején követelte, hogy a politikai elítéltek börtönévei számítsanak bele a munkaviszonyba, s így a nyugdíjba, ami meg is történt. Ehhez képest most az áldozatok körét az ötvenhatosokra szűkítik le, amit a történész diszkriminatívnak tart.

– Ha nem az adózás, hanem a morális fellépés lenne a fő szempont, akkor az húsz évvel elkésett. Egyetértek az ötvenhatos megtorlások áldozatainak, leszármazottaiknak a kárpótlásával, de az áldozatok körének ilyen fokú leszűkítése eltér a nemzetközi gyakorlattól – jelentette ki Varga László.

A Jobbik eredeti – nyugdíjelvonó –javaslatával kapcsolatban Varga László úgy fogalmazott, csak egyedileg lehet felülvizsgálni a nyugdíjjogosultságokat, általános törvénnyel nem. Ha kimutatható, hogy valaki törvényi felhatalmazás nélkül kapott kiemelt nyugdíjat, az elvonható. Az a (fideszes) érvelés pedig, miszerint az előző rendszer nem volt jogállam – ergo hatályon kívül lehet helyezni az 1944–1990 közötti időszakot –, Varga szerint nem véletlenül nem merült fel a rendszerváltáskor sem: ezzel ugyanis az állam jogfolytonosságát helyeznék hatályon kívül.

Felvetésünkre, hogy az új alaptörvény mégis így rendelkezik, a történész azt felelte: ez egy sokat vitatott morális kitétele az alaptörvénynek; ha ennek jogszabályi következményei is lesznek, az már egy másik helyzet. Ilyen alapon szerinte a pártállam idején hozott köztörvényes ítéleteket is semmissé lehetne nyilvánítani, ahogy például nemzetközi szerződések sorát is – köztük az emberi jogi nyilatkozatnak az elfogadását; „ad absurdum az 1947-es párizsi békeszerződést is érvényteleníthetnénk, mondván, nem jogállamban kötötték”.

– Nem vagyok jogász, de egyértelműen alkotmányellenesnek, diszkriminatívnak tartom a nyilvánosságra került elképzeléseket, amelyek morális alapja enyhén szólva is vitatható – nyilatkozta lapunknak a történész.