Az augusztus végén nyilvánosságra hozott tervet egy szakmai munkacsoport készítette, a kormány szerint ugyanis az előző, 2009-ben elfogadott stratégia vállalhatatlan volt, a korábbi drogpolitika megbukott. Ezt többek között azzal indokolták, hogy Magyarország tranzitországból célország lett, az első szerhasználat egyre fiatalabb korban következik be, a hepatitisfertőzések száma nő, a dílerek egy része pedig magát fogyasztónak kiadva csúszik ki a törvény kezei közül.

A kormány arra kérte a szakmai szervezeteket, hogy szeptember 23-ig véleményezzék az új drogstratégia tervezetét. A civilek most elkészült kritikái egybevágnak, szinte minden szervezet ugyanazokat a hibákat rója fel a készítőknek.

A Magyar Addiktológiai Társaság szerint a korábbi drogstratégia elutasítása nem volt szakmailag indokolt, ugyanakkor tudomásul veszik, hogy „a politikai megrendelés egy új szakmapolitikai dokumentum létrehozását tette szükségessé”. Ami az elterelés (büntetés helyett kezelés) választását illeti, az új tervezet csak bizonyos törvényi garanciák beiktatásával (például együttműködés a hatóságokkal, bűnügyi költségek megtérítése) adná meg a fogyasztóknak. A Magyar Addiktológiai Társaság szerint azonban a kábítószerrel való visszaélések számának csökkenését nem a büntetések elrettentő mivolta fogja előmozdítani.

Álláspontjuk szerint a tervezetből „fájóan hiányzik” az ártalomcsökkentés problémaköre, vagyis amikor olyan függőket kezelnek, próbálnak minél jobb állapotban tartani, akik egyelőre nem tudnak felhagyni a szerhasználattal. Emlékeztetnek arra, hogy ennek elsúlytalanítása nem illeszkedik az uniós gyakorlathoz, nem reflektál a korszerű tudományos tapasztalatokra, nem szolgálja a problémás droghasználók felépülését.

Ezt tartja a tervezet egyik legnagyobb hibájának a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány is. – A tervezet még az ártalomcsökkentés kifejezést is kerüli, pedig ezek a programok, mint például a tűcsere, a kezelésbe kerülés első állomásai – mondja Barna Erika, a Kék Pont munkatársa. Hozzáteszi: azok az emberek, akiknek nincsen semmilyen kapcsolata az egészségüggyel, az ártalomcsökkentés révén kerülnek az ellátórendszerbe, ez esetleges későbbi felépülésük első állomása. Hiányolja a tervezetből azt is, hogy a biztonságosabb szórakozás feltételeinek megteremtését úgy képzelik el, hogy szigorúbban vonják felelősségre a szórakozóhely üzemeltetőket. – Nem csak hatósági megoldások vannak, ott van például a partiszerviz-szolgáltatás, hogy azok a fiatalok, akik mindenképpen élni akarnak valamilyen szerrel, ezt biztonságosan tehessék – magyarázza.

A Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége azt kifogásolja, hogy a legkonkrétabb fejlesztési célok a kínálatcsökkentéssel kapcsolatban jelennek meg. Csakhogy szerintük a kínálatcsökkentés eddig is aránytalanul több költségvetési forrást emésztett fel alacsony hatékonyság mellett, mint a megelőzés és a kezelés.

A Társaság a Szabadságjogokért szerint a tervezet alkalmatlan a jövő drogpolitikájának meghatározására, ráadásul az alkotmányos büntetőjoggal összeegyeztethetetlen az internetet figyelő szolgálat felállítása vagy a kenderszimbólum betiltása. Ugyanígy vélekednek a bizonyítási teher megfordításáról a vagyonelkobzásos ügyekben, vagyis amikor a vádlottnak kellene bizonyítania, hogy vagyonát nem kábítószer-kereskedelemből szerezte, nem pedig a vádlónak az ellenkezőjét.

A dílerek egy része magát fogyasztónak kiadva ússza meg a súlyos büntetést