Teljes a káosz a felsőoktatási modellek között
Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár „az oktatási államtitkárság gyakorlatát követve” nemrégiben bejelentette: a kormány elfogadta a felsőoktatási törvény koncepcióját. Ebből utóbb csak annyi vált bizonyossá, hogy a kabinet tárgyalt róla.
Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy milyen koncepcióról van szó, hiszen a kormányzati műhelyekben valójában még mindig két javaslat létezik. Az egyik az államtitkárságé, a másik a Matolcsy György vezette gazdasági tárcáé. Mindkét javaslat a Széll Kálmán Tervre épül, amely több mint harmincmilliárd forintot vonna ki az ágazatból.
Dux László tegnap találkozott néhány felsőoktatási intézmény rektorával, azok után, hogy a Népszabadság már ismertette az állítólag elfogadott koncepciót, amelyet egy, a neve elhallgatását kérő intézményvezető így kommentált: „Azóta sem térünk magunkhoz.”
A találkozóra információink szerint a nagy tudományegyetemek rektorai kaptak meghívást. Tavasszal hasonlóan szelektált az oktatási államtitkárság a rektorok között. Májusban is nyilvánosságra került egy tervezet, amelyből az derült ki, hogy a kormány a 29 állami egyetemből és főiskolából 12-t tartana meg. Sokan megdöbbentek: a nemzetközi mezőnyben is az egyik legsikeresebb magyar egyetem, a Corvinus nem volt rajta a megmaradó állami felsőoktatási intézmények listáján. Mészáros Tamás rektor a tegnapi találkozóra sem kapott meghívót.
A múlt héten nyilvánosságra került modellszámítás lényegében a májusi tervezet logikáját követi. Ugyanazok az egyetemek kerülnének bajba a következő években, amelyek a májusi listán már nem szerepeltek az államilag fenntartott intézmények között. Egy felsőoktatási szakértő szerint: „ez a gyávaság koncepciója, mert ahelyett, hogy bezárná ezeket az egyetemeket, lassú kivéreztetésre ítéli őket, amely nemcsak fájdalmas lesz, hanem költséges is”.
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium által jegyzett modellszámítás szerint megszűnnének az államilag finanszírozott férőhelyek, helyettük „állami ösztöndíjas” hallgatók lesznek – 42 ezerről 25 ezerre csökkenne az állam által támogatott hallgatók száma. De úgy, hogy az államtitkárság változatlan létszámban csak a pedagógusokat, az orvosokat és a közszolgálati képzésben résztvevőket látná el állami ösztöndíjjal. A természettudományos, a mérnöki és az informatikus felsőoktatási helyeket is csökkentenék, de ezeken a területeken a szakemberképzésben érdekelt cégeket bevonnák a finanszírozásba. Vagyis sem a közgazdász-, sem a jogász-, sem a bölcsészképzésekhez nem járulna hozzá egyetlen fillérrel sem az állam.
Ráadásul a modellszámítás bizonyos pontokon ellentmond a felsőoktatási törvény koncepciójának. A kalkuláció ugyanis számos intézménynél meghagy ugyan államilag finanszírozott helyeket bizonyos szakokon, de csak néhányat. Annyit, amennyivel nem érdemes elindítani az adott szakot. Arra a szakra viszont nem vehet fel tandíjas hallgatókat, hiszen a koncepcióban így fogalmaznak: „Egy felsőoktatási intézményben ugyanazon a szakon csak államilag finanszírozott, vagy csak önköltséges képzés szervezhető.”
– A sajtóban keringő modellszámításokról az államtitkárság azt a tájékoztatást adta, hogy azokat ne tekintsük hivatalosnak – mondta lapunknak a Debreceni Egyetem rektora. Fábián István ugyanis kapott meghívást a találkozóra, és azt mondta, az ott elhangzottakkal kapcsolatban csütörtökön közös nyilatkozatot adnak ki a rektorok.
A tehát mégsem hivatalos, bár ettől függetlenül nagyon is életszerűnek tűnő modellszámításból kiolvasható egy másik tendencia, jelesül az, hogy miközben a nagy egyetemekkel szűkmarkúan bánna a kormány, addig az elnéptelenedő, egyre népszerűtlenebb főiskolákkal viszont kesztyűs kézzel: a bajai főiskola mindössze tizenöt államilag finanszírozott helyet veszítene, a kecskeméti pedig összesen száz hallgatót. A mostani tervek szerint önköltséges képzéssel továbbra is lehet tanulmányokat folytatni a felsőoktatásban. Kérdés, hogy ez mennyire életszerű. Mesterképzésen, történész szakon például egy félévért 500 ezer forintot kellene kifizetni. Debrecenben az orvostudományi képzés ára pedig meghaladja a hárommillió forintot. Az elképzelések szerint a fizetési nehézségekkel küszködő családoknak ott lenne a diákhitel lehetősége, amelyet csak akkor kellene elkezdeni törleszteni, amikor az illető már befejezte tanulmányait. Így kerülne a rendszerbe az utólagos „tandíjfizetés”.
Az elmúlt hetekben egyre több szakmai szervezet hallatta hangját azzal kapcsolatban, hogy bár mégiscsak érintettek, valójában fogalmuk sincs arról, milyen tervezetet készít az államtitkárság, amelyet – legalábbis Dux László szerint – a kormány már „el is fogadott”, és már csak a kodifikációja van hátra.
Tegnap megtudhatták. Ebből a „koncepcióból”, amelynek egyébként a részleteit a keddi Magyar Nemzet ismertette, viszont csak a lényeg hiányzik: a számok. Azt ugyanis nehéz átfogó tervezetként értékelni, hogy a tervek szerint megszűnik az emelt szintű vizsgáért és az érettségiért járó pluszpontrendszer, a 2,5-es átlagnál gyengébb eredményt elérő hallgatóknak pedig fizetniük kell majd, ahogy egy-egy újabb tantárgy felvételéért is. A tervezet azt a már korábban meghirdetett elképzelést is tartalmazza, hogy pár éven belül csak tudományegyetemek és főiskolák lesznek. Csakhogy: a rektorokat tegnap ez kevéssé érdekelte.
